Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 18. (Székelyudvarhely, 2018)
Pelles Edit: Zománcozott perzsa qalyan (vízipipa) restaurálása
21. kép. A tárgy restaurálás után (Nyíri Gábor felvétele). 3. ábra. 3D-s rekonstrukciós modellrajz a teljes vízipipáról (K. Szabó Gábor rajza). debb ideig volt egy adott területen hőnek kitéve. Ehhez az eredeti forraszanyag a legtöbb helyen használható volt, csak helyenként kellett újjal kiegészíteni. Szükség esetén a forraszokat csiszoltuk és patináztuk. A fémfelületekre mikrokristályos viasz-védőbevonat került. Rekonstrukció Analógia kutatás során számos példa mutatta, illetve a vízipipa működését tanulmányozva is tudható, hogy a restaurált tárgy több darabja hiányzik. A talp vagy tartó szerkezeten kívül, a szívócső anyaga és formája is kérdéses: hosszabb hajlékony cső vagy egy merev rúd, esetleg nádszál tartozott eredetileg hozzá. Festményeken több ábrázolási mód is megfigyelhető, ugyanakkor a múzeumok többségében szintén csak a víztartály, illetve a dohánytölcsér található meg. Ritka a két egyforma, formájában és díszítésében megegyező darab, ezért az elveszett alkatrészek hiteles analógia hiányában nem kerültek rekonstruálásra. A sokféle vízipipa közül nehéz lett volna eldönteni melyik a leghitelesebb analógia, ezért Dr. Szántó Ivánnal20 konzultálva, a tárgy legvalószínűbb formájáról készültek rekonstrukciós rajzok és egy 3D-s modellrajz (3. ábra). Összefoglalás A vízipipa valószínűleg leesett, ezért deformálódott, következésképpen több zománcdarab hiányzott. A szerkezeti megerősítés mellett a diplomamunka fő célja az esztétikai helyreállítás volt, tartós és reverzibilis megoldással (21. kép). 20 Dr. Szántó Iván művészettörténész, egyetemi docens, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Iranisztika Tanszék vezetőjének szíves szóbeli közlése. 67
