Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 18. (Székelyudvarhely, 2018)
Nagy Rebeka: Azonosságok és különbségek - a szombathelyi székesegyház három zászlójának restaurálási tapasztalatai
szövetéhez a középképet az eredeti rögzítőöltés lyukaiba vezetett fonallal csak akkor lehet visszavarmi, ha az alapszöveten a képnek kivágott lyuk formája és mérete is pontosan megegyezik a kiindulási állapottal. Ebben a helyzetben kis deformáció is azt eredményezné, hogy nem lehet összeállítani a tárgyat a restaurálás után. Elődeink nagyon kreatívan álltak hozzá a szövetek javításához. Érdekes megoldás született a Szent Flórián-zászló esetében, ahol a lekopott aranyszínű festett díszítést az egyik fecskefark végén úgy javították, hogy egy új szövetre ráfestették az eredeti mintát, majd azt felragasztották a szövetre. Feltételezhetően a következő javítási fázis volt, amikor ennek már felhajló széleit celluxszal újra ragasztották. Természetesen ennek eltávolítása is szükséges volt. A ragasztó kötőanyaga olyan mértékben lebomlott már, hogy csontkés segítségével szárazon, könnyedén leválasztható volt a zászló szövetéről, majd a nedves tisztítás során a ragasztó utolsó maradékát is el lehetett távolítani a szövet felületéről. Tisztítás A száraztisztítás mindhárom zászló esetében hálón keresztül, állítható szívóerejű porszívóval történt. A nedves tisztítás nemionos detergens 0,5 %-os oldatával történt, hiszen semmi nem indokolt másfajta kezelést. A Szent Flórián-zászló óarany színű szövetét vízbe mártva, pont olyan színű lett, mint a korábban tisztított másik két bordó színű zászló az áztatás során. A mosást követően a Szent Flórián-zászló szövete pedig már nem sárgás, hanem rózsaszín árnyalatúvá vált (7. kép). A tisztítás előtt elvégzett levérzési próba negatív eredményt hozott, így arról nem lehetett szó, hogy az egyik színezék „eltűnt” a szövetből. Ebben az esetben az alapszövet fonalainak bomlásterméke okozhatta a sárga színt8, melynek egy része feltételezhetően a tisztítás során kioldódott a szövetből. A nedves tisztítás után a szövetek kitűzve száradtak meg. A Madonna-zászló esetében a kitűzés olyan sokáig tartott, hogy a szélén megtartott rojtos paszományokat A lebomlása során a pamutban sárgás színt eredményez a keto-csoportok megjelenése, a selyemben pedig az oxidálódó aminosavak eredményezik a sárgás szín megjelenését. Tímámé Balázsy Á. 1993. pp. 93-95., p. 145. 8. kép. Ritkaszövésű szövettel letűzött rojtok és a kialakulóban lévő vízfolt. csak újranedvesítés után lehetett formára igazítani, így a szöveten vízfoltok keletkeztek. A Szent József-zászló esetében két helyen is vízfolt volt megfigyelhető a száradás után, kb. 20-20 cm hosszúságú részeken. A paszományok helyenként más ütemben adhatták le a nedvességet, így ezeken a részeken a szövet újabb vízutánpótlást kapott, s ez okozta a jelenséget. A vízfoltokat vízpermettel kissé visszanedvesítve, majd erősen nedvszívó papír üveglappal történő lesúlyozásával lehetett eltávolítani. (Sokszor 3-4 alkalommal is újra kellett nedvesíteni a foltokat, mire eltűntek a felületről.) Mindegyik zászló rojtokkal szegett. Amikor a restaurátor sokezemyi rojtot lát maga előtt, rögtön rájön, hogy bármennyire is szeretné, ennyit nem lehet egyesével 7. kép. A Szent Flórián-zászló alapszövete a tisztítás előtt, közben és után. (A zászló alapszövete óarany színű volt, kivéve a paszomány alatti részen, ahol korallszínnek látszott. A tisztítás után a zászló szövetének színe egynemű korallszínűvé vált.) kitűzni. A három zászló esetében három különböző módszer került alkalmazásra. A Szent Flórián-zászló (eredetileg is közel egyenes) 7-8 cm-es, sodrott rojtjait ritkafogú (puha műanyag) fodrászfésü segítségével lehetett egyenesre igazítani, majd minden további rögzítés, lesúlyozás nélkül száradt meg, s a rojtok a száradás után is megtartották a nedvesen beigazított formájukat, helyüket. A Madonna-zászló esetében nem lett volna jó fésűt használni, hiszen a rojtban fémfonalból hajtogatott szélesebb csüngök vannak, melyeket a fésű fogai károsíthattak 42
