Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 17. (Székelyudvarhely, 2017)
Domokos Levente - László Károly: A berethalmi evangélikus templom sekrestyéjében álló kandalló restaurálása
A cserepes alul fél csempeszélességgel szélesebb, ezért volt szükséges a két darab fél párkányelem beépítése a homlokzati párkánysorokba. Az oldalán, belül a lapokat összekötő agyagbordákat ívesre alakították ki (31. kép), míg elől (a homlokzat hátoldalán) egyenesen futottak, így kisebb tartást biztosítottak a nagyobb, sérülékenyebb felületen. A tűzteret kötésbe rakott téglával bélelték, hogy jobb tartást adjon a cserepesnek. A tűztér-nyílás két oldalán saroklapokra ráhordott agyagtapasztásból egy-egy osztettünk be, majd az ezt borító vályogtapasztásba kereszt és hosszirányba üvegszálas szövetet ragasztottunk (26-27. kép), kiváltva ezzel a felső cserépréteget, így hozzávetőleg felére csökkentve a tető súlyát. A bontás és restaurálás közben tett készítéstechnikai megfigyelések 29-30. kép. A restaurált kandalló. tünk be egy téglabélést. így jelentősen megnövelhettük a statikailag legjobban veszélyeztetett rész stabilitását. A tűztér alján fektetve lerakott téglaoszlopot a középső párkánysoron felül fokozatosan elvékonyítottuk, hogy minél kevésbé terheljük a tűzhelyet. Nem építettük vissza a tűztér nyílásába utólagosan felépített téglafalat, ezért az onnan kikerült rövid kovácsoltvas pántot a cserepes tetejének/füstfogójának baloldalába építettük be. A csempelapokat eredetileg csak vályogtapasztás tartotta össze. Ez részben a túlfűtés, részben a mechanikai behatások miatt károsodott, aminek következtében a kandalló közepe beomlott. Ezért mi a cserepes újrarakott részében levő lapokat nemcsak vályoggal, hanem rozsdamentes, 2,5 mm vastag, El alakú fémkapcsokkal is összefogattuk. A cserepes fűstfogója/teteje eredetileg két réteg tetőcserépből, valamint az ezeket összetapasztó, illetve fedő vályogtapasztásból állt. A kandalló tetejére nehezedő terhelés csökkentése végett csak egy réteg cserepet épí-32. kép. A tűztér padkája. 33 kép. A szárítólábak maradványa. lopszerű merevítőlábat képeztek ki (32. kép). Bár a meszes-cementes malter volt a legnehezebben eltávolítható szennyeződés a lapokon, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy valószínűleg az is mentette meg a teljes összeomlástól. A lapok elejére az oldalt külön tapasztották fel, majd a sarkot egy agyagcsíkkal lezárták. Az előlapok, és az oldalak illesztési felületeit elvékonyították, ezt a törött párkányoknál lehetett a legjobban megfigyelni. Egyes csempék oldalának hátsó peremét visszahajlították. 31. kép. Bordakialakítás a csempelapok peremén. 105
