Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 16. (Székelyudvarhely, 2016)
Mihály Ferenc: A székelyudvarhelyi ferences kolostortemplom főoltárának restaurálása
21. kép. Az oromzat térdeplő angyalalakjának vörös lazúrral, gazdag árnyalatokkal megfestett köntöse. Helyreállítás utáni állapot. jelleget adott. Ezeknek az ezüstözött felületeknek a tisztítása, véleményük szerint, az egyik legnehezebb feladat. Az ezüst réteg a kén hatására korrodálódik, először enyhén sárgul, majd bámul, míg végül egészen fekete színt ölt. Amennyiben egy károsodott, töredékes ezüst réteggel van dolgunk, ennek a beazonosítása önmagában is könynyen félrevezető lehet. A feltárás szempontjából nagyobb probléma ezen a változó ezüst felületen lévő színes lazúrrétegnek a megőrzése. A magyarázat talán abban rejlik, hogy a polírozott fém felületére gyenge erővel kötődik a színes lakk, és mechanikus beavatkozás esetén a leggyengébb pont e két réteg között található. Vegyszeres feltárás, tisztítás esetén is legtöbbször az ezüst felületén válnak el a rétegek, és egy fényes ezüst felületet nyerünk, mely nagyon látványos, de köszönő viszonyban sincs az eredeti megjelenéssel. Számos restaurált tárgynál, szobornál és oltárnál láthattuk, hogy a hajdani lazúrozott felületekre teljes rekonstrukció készült, azzal az indoklással, hogy a lazúrréteget nem lehet feltárni, de még inkább, a retusálása lehetetlen. Ez az út veszélyes, hisz egy kis mintafelület vagy szigetecske alapján készült, nagy felületre kiterjedő rekonstrukciónak a hitelessége megkérdőjelezhető, mivel ezek a lazúrok nem homogén bevonatok. A tanulmány tárgyát képező oltáron például az oromzati adoráló angyalok vöröses lazúrrétege festőién változik az angyalok köntösén (21. kép). Vannak részek, ahol egészen tömény, pirosas jellegű, máshol egészen vékony, sárgásba hajló árnyalatot mutat. A képíró festett a színes lazúrral és nem egységesen kiszínezte az ezüst felületet. Még szebb részletet tártunk föl a Mária-szobor fülkéjében, ahol az ezüstre színes lazúrokkal egy nagy kagyló-motívumot és drapériát festett. Mária köntösét hasonlóan ezüst rétegre festett színes virágokkal, levelekkel díszítette a mester (22-23. kép). A lazúrok készítésére és felhordási módozataira jelen rövid tanulmányban nem térünk ki, mivel az ISIS-füzetek hasábjain a közelmúltban egy ennek szentelt tanulmányt olvashattunk5, mely ismertet számos receptes könyvben föllelhető lazúrozási 5 Tövissi2015. pp. 20-29. 22. kép. Részlet a Mária-szoborról félig feltárt állapotban. 23. kép. Részlet a Mária-szoborról a restaurálás után. Az eredeti festékréteg 95-98%-ban fennmaradt. technikát és anyaghasználatot. A székelyudvarhelyi oltár esetében a feltárás több lépésben történt, rétegről-rétegre haladva lefelé, különböző módszerekkel és anyaghasználattal. A színes lazúr felületén lévő első átfestési réteg eltávolítására, számos feltárási próbálkozást követően, a legjobbnak a tömény (32%-os) ammónium-hidroxidos (NH4OH) tisztítás bizonyult. Apránként haladva, kis felületen (kb. fél négyzetcentiméter), rövid vegyszerezés után - mondhatni - azonnal szárazra visszatöröltük a felületet. Ezt többször megismételve, szép lassan el lehetett vékonyítani, sorvasztani az átfestési réteget. Arra törekedtünk, hogy a felület folyamatosan száraz legyen, és a repedéshálón keresztül ne kerüljön be vegyszer a mélyebb rétegek közé, mivel a vékony lazúrréteg nagyon érzékeny. Más festett felületekkel szemben, amelyek sokszor aránylag jól bírják a különböző vegyszeres tisztításokat, az ezüstre felhordott lazúrrétegek nagyon érzékenyek, és majdnem minden vegyszerre elválnak az ezüst alaptól. Tehát azt próbáljuk hangsúlyozni, hogy a feltárás folyamán nemcsak a vegyszer összetétele, hanem annak az alkalmazási módja is igencsak fontos. A feltárásokat követően kicsit ellentmondásos, vagy inkább szokatlan színvilág mutatkozott a főoltáron. Az asztalos-szerkezet jelentős részén fehér alapszín, míg az oszlopok és a lábazat alsó felén piros márványfestés került napvilágra. Az oltárasztal és a rajta lévő szentségház világoskék. Mindehhez az oltárépítményen hangsúlyos kék és zöld lazúrrétegek társulnak, gazdagon aranyozott faragványokkal. Ela a mai ízlésvilágunk szerint egy kicsit túlzottan változatos és szokatlan is a színpompa, bizonyára a barokk esetenként túlfűtött gazdagságába, színpadias megjelenésébe jól illeszkedik. Az eddigiek során szót ejtettünk több típusú felületről, díszítésről és feltárási módszerről. Ugyanakkor szükséges megemlítenünk azt is, hogy az aranyozások esetében nem minden részleten tártuk fel az eredeti felületet (24-25. kép). A piros márványutánzattal díszített oszlopok fejezetét és egyes áttört faragványokat úgy festettek át az 1898-as beavatkozás során, hogy a díszek kidomborodó részeire fény-aranyat, a környező felületekre pedig matt 53
