Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 16. (Székelyudvarhely, 2016)
Mihály Ferenc: A székelyudvarhelyi ferences kolostortemplom főoltárának restaurálása
24. kép. Pajzsdísz a főoltár központi fülkéjének jobbjáról, a kutatóablakokkal. A díszt négyrétegű átfestés borítja. Az aranyozott felületeken részben a sötétvörös bóluszra felhordott 19. század végi aranyozás, másrészt az igénytelenebb, későbbi, elszíneződött bronzporos átfestések láthatók. 25. kép. A pajzsdísz a restaurálást követően. Az aranyozott felületeken részben a feltárt 18. századi fényarany, másrészt (a szélső bogyós díszítésen) a 19. század végéről származó, a restaurálás során megőrzött fényarany látható. 27. kép. Az Atya arca a feltárás folyamatában, la. eredeti, 18. századi réteg. lb. az eredeti festés patinája, szennyeződése. 2a. első átfestés réteg. 2b. első átfestés réteg patinája, szennyezett felülete. 3. második átfestés réteg. 28. kép. Tanúfolt Szent László király palástjának belső oldalán, az ezüstözött, sárga lazúrral színezett felületen. aranyat hordtak fel. A fényarany felhordása előtt az eredeti aranyozás felületét durván megfaragták, megcsiszolták, majd másfél-két mm vastagon lealapozták, erre került a sötétebb vörös bólusz és a később szépen felfényezett aranyfüst. A felület érdesítése során okozott sérülések és az alapozás nyomai néhol még a környező részekre is kiterjednek, ráfutnak (26. kép). Az aranyozókat ez nem zavarta, mivel ezeket a felületeket matt arannyal borították. Az említett beavatkozás után, az oltáron még több ízben végeztek javítást, felújítást. A jó minőségű, szép patinájú, fényarany felületeket nem festették át. A környező matt arany felületeket viszont több rétegben borították igénytelenebb, elszíneződött, bronzporos átfestési rétegek. A helyreállítás során ez utóbbi bronzporos festések eltávolítása mellett döntöttünk, feltárva az alattuk fennmaradt 18. századi fényaranyat. A 19. század végi fényarany eltávolítása során - mely technikailag is nehezen kivitelezhető - az eredmény egy töredékes, sértett eredeti felület lett volna, melyért fel kellett volna áldozni egy jó megtartású, szép felületű aranyozást, majd helyette egy gyakorlatilag ugyanolyan rekonstrukciós festést készíteni. Mindezeket mérlegelve, az 1898-ban készült fényarany felületek megtartása mellett döntöttünk. 26. kép. Egy faragvány részlete. 1. sérült eredeti fényarany felület. 2. Az 1898-as átfestésnek tulajdonított fényarany réteg. 3. háromrétegű matt arany és bronzporos átfestés. A patinaréteg beazonosítása, megőrzése nagyon fontos feladat a festékréteg-kutatások és feltárások során (27. kép). A patina szó igencsak sok mindent magába foglal. A teljesség igényére való törekvés nélkül, csak a legfontosabbakból emelünk ki néhányat: részben lerakodott, rárakódott, erősebben kötődő szennyeződés; sok esetben zsírosabb jellegét a gyertya- és olajégetésnek köszönheti. Származhat tapintásból, kézzel való simogatásból, de a többszöri, többé-kevésbé szakszerű takarítás is befolyásolja, nem beszélve az visszamaradt tisztítószerek maradványairól. Nem utolsó sorban egy adott festékréteg vagy bevonat réteges öregedése is eredményezheti, mivel a réteg felső fele jobban ki van téve a környezeti hatásoknak, és erőteljesebben öregszik. E felsoroltakból számunkra az a legfontosabb, hogy a patinaréteg a tisztításkor elválasztó rétegként működik. Pontos beazonosítása és megismerése, mondhatni, elengedhetetlen a szakszerű feltárásnál. Az a szerencsés, ha a feltárásra szánt festékrétegnél a patinaréteg megőrzésre kerül, illetve, amennyiben zavaró, elvékonyításra vagy finom tisztításra, mellőzve a teljes eltávolítást, a nyers festés felszínre hozatalát. Sok információt is rejthet, néha tájékoztathat arról, hogy mennyi ideig volt „használatban” egy adott színvilág, milyenek voltak a körülmények, stb. Az oltár esetében a szobrok testszíneinél szépen fönnmaradtak a különböző rétegek patinái, többé-kevésbé szenynyezett felületei. A restaurálás során nagyon fontos és hasznos érintetlen tanúfoltok megőrzése (28. kép). Az utóbbi időben egyre jobban hajiunk minél több tanúfolt meghagyására, valamennyi típusú felületnél. Ezek bizonyíthatják a munka hitelességét, a feltárás szakszerűségét. Ugyanakkor nagyon sok információt megőriznek az utókor kutatói, restaurátorai számára az átfestési rétegekről, különböző korok ízléséről, színvilágáról. Segíthetnek berendezési 54
