Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 16. (Székelyudvarhely, 2016)
Tóth Eszter: Késő avar kori, tausírozott vas phalera-pár restaurálása
11-12. kép. Az aranyozásról készült elektronmikroszkópos felvételek. A hálómintáról készített CT-felvételen (9. kép) a sugárirányú nútok viszonylag egyenletes szélességet mutatnak, míg a rá merőlegesek, azaz az íves szálak, elvékonyodnak a metszéspontok előtt és után, és látszólag rövidebb szakaszokra tagolják azokat. A rekonstrukciósorozat rámutatott az elvékonyodás okára: a másodjára beütött vájatok az elsőket a metszéspontokon deformálják, azokat látszólag rövidebb szálszakaszokra tagolják (10. kép). A szálfektetési sorrend a hálóminta esetében megállapíthatatlannak bizonyult. A tausírozási kísérletet mindkét technika szerint, több elgondolás alapján végeztük, azonban sem ez, sem a más phalerákról készült röntgenfelvételekkel való összehasonlító vizsgálat nem hozott eredményt a sződligeti korongokon alkalmazott tausírozási technika pontosabb meghatározására. A minta feltárása után végzett anyagvizsgálatok A hiányos phalera kibontása után főleg az alkotó anyagok összetételét vizsgáltuk. Röntgen-fluoreszcens spektrometriával végzett vizsgálatok A szegecsek illetve a berakás alapanyagainak34 meghatározásához röntgen-fluoreszcens spektrometriát35 alkalmaztunk. A mérés alapján kijelenthető, hogy a teljes phalera szegecsei hasonló ötvözetből36 készültek, míg a hiányos korong egyetlen szegecsének réztartalma37 sokkal magasabb. A berakás összetételét38 az aranyozáson keresztül mértük. 34 A berakás alapanyagának mérését értelemszerűen csupán a hiányos phalera esetében tudtuk elvégeztetni, a szegecsek vizsgálata azonban mindkét korong esetében megtörtént. 35 A vizsgálatot dr. May Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia Anyag és Környezetkémiai Intézetének munkatársa végezte egy hordozható XRF-készülékkel. 36 A teljes korong szegecseinek réztartalma kb. 50%. 37 A hiányos phalera szegecsének réztartalma kb. 92%. 38 Az XRF vizsgálat alapján a berakás réztartalma megközelítőleg 94%, óntartalma 5,6%. Elektronsugaras mikro-elemanalitikai vizsgálatok A korábban végzett anyagvizsgálati módszerekkel nyert eredmények ellenőrzése, illetve pontosítása végett további elektronsugaras mikro-elemanalitikai vizsgálatokat végeztettünk.39 A vizsgálat mintavételt nem igényelt mert mintaként a hiányos phalera egyik kisebb töredékét használtuk. A mérési eredmények minimális mértékben tértek el a korábbi elektronsugaras mikro-elemanalízis és XRF vizsgálat eredményeitől, nagyobb különbség csupán a berakás óntartalmában40 volt, a berakás tehát nagy tisztaságú réz. Ugyanitt a pásztázó elektronmikroszkóppal készített felvételeken jól láthatók a tausírozott felszín csiszolásának, illetve az aranyozás simításának nyomai (11- 12. kép). Tausírozott tárgyak korróziója és restaurálási lehetőségeik A restaurálási terv elkészítéséhez számba vettük a tausírozott tárgyak korróziójának okait, a korróziós rétegek kialakulásának folyamatait41, restaurálási lehetőségeit a 18. századtól kezdve.42 A napjainkban alkalmazott módszereket négy esettanulmányon43 keresztül követtük nyomon. A régi eljárások között találhatók különféle vegyszeres kezelések, az eredeti Krefting-módszer44, elektrokémiai eljárások, illetve már 1913-tól a szemcseszóró berendezés 39 A vizsgálat a Miskolci Egyetem Műszaki Anyagtudományi Karán a Fémtani és Képlékenyalakítástani Intézetében történt, a méréseket dr. Kovács Árpád, SEM laborvezető végezte. 40 Az elektronsugaras mikro-elemanalízis alapján a berakás réztartalma 95-98% között mozog (a mérési pontoktól függően), óntartalma egyik mérés esetében sem haladta meg a 0,5%-ot. 41 Báthy 1992. pp. 16-19. 42 Bőm 1994b. pp. 82-104. 43 Bruder 1992. pp. 167-170., Báthy 1992. pp. 9-20., Horváth 1999. p. 108., Flatsker 2003. 44 Az 1886-ban kifejlesztett módszer a napjainkban használatos nátrium-hidroxid és alufólia helyett híg kénsav és cinkszalag használatát írja. 11
