Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 16. (Székelyudvarhely, 2016)
Tóth Eszter: Késő avar kori, tausírozott vas phalera-pár restaurálása
13-14. kép. Mikroszkópos felvételek a szemcseszórás eredményéről (A szerző felvételei). használata. A cikk írója megemlíti, hogy a sokéves kísérletezésnek sok berakásos tárgy esett áldozatul.45 A vegyszeres kezelések, a sűrű ellenőrzések ellenére is irányíthatatlanok, hatásmechanizmusuk nem feltétlenül egyforma erősségű a tausírozott tárgy minden pontján. Alkalmazásuk hátránya lehet, hogy a nem zárt egységet alkotó korróziós rétegekből öblítés, közömbösítés ellenére sem lehet maradéktalanul eltávolítani azokat, így fennáll a veszély, hogy a tárgyban maradva azt tovább roncsolják. Az elektrolízissel történő kibontás veszélyt jelent a berakásokra, a képződő hidrogéngáz a korrózióval együtt lefeszítheti azokat a felületről. A berakásos tárgyak korrodáltságát a különböző műtárgyalkotó fémek együttesen okozzák, melyek nedvesség hatására elektrokémiai folyamatokat indítanak el. A folyamat következtében először a kevésbé nemes anyagból készült alapfém korróziójával, térfogat növekedésével kell számolnunk. Az alapfémben képződő korrózió körülfogja a berakott szálakat, a térfogat növekedés következtében azokat a tárgy síkjától elemelheti. Idővel a berakások a felületről lelökődhetnek, eredeti vájatuk alakja értelmezhetetlen lesz. Hosszabb távon a tausírozást magában foglaló korróziós réteg az alapfémről leválhat. Amennyiben a korróziós folyamatok a berakásokat is érintik, a berakott fém térfogata megnő, a fektetett szálak keresztmetszetének eredeti alakja kérdésessé válik. Az esettanulmányok eljárásai között mikrocsiszoló és szemcseszóró berendezés használata egyaránt előfordult, az egyre korszerűbb anyagok alkalmazása miatt az egyes írásokban a szilárdító-, ragasztó, és felületvédő anyagok eltérőek. A mikrocsiszolásos módszerrel kapcsolatban T. Bruder Katalin már 1992-ben megfogalmazza, hogy „a csiszolási módszeren finomítani kell, mivel surlófényben a simítás ellenére látszanak a csiszolási nyomok?6, valamint ugyanebben a cikkében felhívja a figyelmet, hogy berakásos tárgyak restaurálásánál elengedhetetlen a röntgenfelvétel készítése, hiszen a ’vakon’ való kibontás súlyos következményekkel járhat.47 A röntgenfelvételek értékelése kapcsán említi, hogy a felvételen több látszódhat a díszítésből, mint valójában. Ateljes mértékben átkor-45 Bőm 1994b. p. 87. 46 Bruder 1992. p. 169. 47 Bmder 1992. p. 169. 15. kép. A mintázat feltárása ultrahangos depurátorral (Szerző Réka felvétele). rodált tausírozott tárgyak esetében a korróziós termékké alakult berakás a felvételen jól látható, míg kibontás után gyakorlatilag semmi nem utal a hajdani berakásra.48 Tausírozással díszített tárgyak kezelésére nincs pontos recept, az eljárást, az alkalmazott anyagokat mindig az adott darabra nézve kell megválasztani. A sződligeti phalera-pár restaurálásának tervezése Kezdetben mérlegelnünk kellet azt, hogy valóban szükséges-e hozzányúlni a korongokhoz, vagy elegendő csupán a konzerválásuk átvételi állapotukban. A tulajdonos múzeummal történt egyeztetések alapján mégis a restaurálás mellett döntöttünk, ugyanis a tárgyak még a CT-felvétellel együtt sem élvezhetők a látogatók, illetve kutathatók a szakemberek számára. A szakirodalmak alapján a szemcseszórás alkalmazását tartottuk megfelelőnek jelen tárgyegyüttes esetében, melyhez szükségesnek véltük a korongok szilárdítását. A szórás folyamatát mikroszkópon keresztül terveztük figyelemmel kísérni. A kivitelezés előtt kísérleteket végeztünk, hogy a korongok számára legalkalmasabb szilárdítószert kiválasszuk, illetve, hogy meghatározzuk a legmegfelelőbb szemcseméretet, formát és nyomást. A kísérletekhez a phalerákhoz hasonló mértékben korrodált vasdarabokat használtunk, azonban az így nyert eredmények csupán iránymutatóak lehettek, hiszen egyik darab sem volt berakásos, sem aranyozott. Restaurálás A minta feltárása A szemcseszórás folyamatát elsőként a hiányos phalera egyik kis töredékén (16. kép) teszteltük élesben, ezen a darabon ugyanis a berakás rétege, azaz a megtartani kívánt réteg szabad szemmel is látható volt. A korábban kikísérletezett értékek (szemcseméret és forma, valamint 48 Brúder 1992. p. 169. 12
