Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 15. (Székelyudvarhely, 2015)

Fa Lili Eszter: Egy 16. századi, bizánci típusú kéziratos könyv restaurálása

14-15. kép. A hosszmetszés retusálás előtt és után. Digitalizálás Sor került a restaurált kötet digitalizására, ami lappáron­ként történt. A nagy felbontásban fényképezett digitális kötet alkalmas a szöveg kutatására, célja az eredeti kímé­lése. A képek elnevezése az oldalszámozást követi. A kötésbőr tisztítása és restaurálása A kötésbőr tisztítása szárazon radírral és Wishab radír­szivaccsal, valamint puha ronggyal és ecsettel történt. Utánenyvezés és lapjavítás közben a gerinc a többszöri alkoholos likkerrel3 való átkenés miatt jelentősen puhult. A tisztítás az oldódódási próbák alapján elsősorban alko­holos likkeres, alig nyirkos tamponálással történt, felvált­va vizes likkerrel4 is. A sarkok és a nagyobb borhiányok pótlásai árnyalatában megfelelő növényi cserzésü kecske­bőrből készültek. A ragasztóanyag 1:1 arányú búza - és rizskeményítő keveréke, valamint bőrenyv volt. A kötésbőrön nagyon zavaró volt a mintegy 75-80, 2-3 mm átmérőjű kirepülő nyílás. Ezek javítása a kiegészí­tésre alkalmazott bőr serfeléséből maradt finom, 3-5 mm vékony bőrreszelékkel, valamint a búza- és rizskeményítő keverékével és bőrenywel tömítve történt, majd ezt szára­dás után akvarellfestékkel retusálás követte.5 A bőr felületi kopásainak retusálása, mind a táblákon, mind a gerincen akvarellfestékkel készült (16. kép). Táblák javítása Az esztétikai egység megteremtése érdekében szükség volt a letört táblasarkok kiegészítésére. A táblák száraz­tisztítása - a rajzolt/írott részeket kikerülve - Fachs S 20- as radírral, ecsettel és porszívózással, a rovarrágás okoz-3 Alkoholos likker: 100 ml desztillált víz, 100 ml izopropil alkohol, 30 ml pataolaj, 3 ml zsíralkohol-szulfát vizes oldata. 4 Vizes likker: 400 ml desztillált víz, 40 ml zsíralkohol-szulfát vizes oldata, 10 g lanolin, 30 ml pataolaj, 3 ml Preventol ON Extra 1%-os etil-alkoholos oldata. 5 A retusálás színei természetes és égetett sziéna, természetes és égetett umbra, Paynes szürke festékekből álltak, keverve krapplakk és elefánt­­csont feketével, amelyek jól igazodtak a bőr vöröses árnyalatához és a sötétebb részletekhez is. 16. kép. A bőrjavítá- 17. kép. A fatábla hiányainak kiegészí­sok retusálása akva- tése. rellfestékkel. ta lyukak tisztítása kis ecsettel és tűvel történt. Néhány lyukban megfigyelhető volt kis mennyiségű, világosabb furatliszt. Aktív rovarfertőzést ugyan nem volt megálla­pítható, de az esetleges fertőzöttség megszüntetése érde­kében a lyukakba fertőtlenítő anyag injektálására került sor. A kezelőszer a fungicid hatású Preventol ON Extra (nátrium-2-fenil-fenolát) 1%-os etil-alkoholos oldata volt, ami a próbák során nem okozott színváltozást a bő­rön sem. Az arc- és háttábla alsó két sarkán keményfa fűrész­porral kevert kétkomponensű, Uverapid 20 perces fazék­idejű epoxigyanta kiegészítés készült (17. kép). A fapor miatt a 20 perces fazékidő kitolódott, de kellően kemény kiegészítést eredményezett. A hosszabb fazékidő miatt tovább lehetett alakítani a kiegészítés formáját. A végle­ges kötéséhez 24 órát írnak elő, a bőrkiegészítések két nappal a fatáblák javítása után készültek. Csatrekonstrukció készítése A bizánci típusú könyvkötések szinte elmaradhatatlan elemei a laposfonással készülő, két vagy háromágú szíjon lévő kengyel alakú csatok és a tábla keresztmetszetébe vert szegek. Az ilyen típusú záródás nagyon sérülékeny, mert a bőrszíjakat rendszerint csat átfűzik a két vagy há­rom lyukon, esetleg kiragasztják a tábla belső felületére, 18. kép. A bizánci kötésekre jellemző hármas laposfonásos csatszíjak helye a háttáblán. A lyukak­ban megmaradtak az eredeti szíj töredékei. 19. kép. A rekonstru­ált sárgaréz, kengyel alakú csatok és az új laposfonásos csatszí­jak. 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom