Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 15. (Székelyudvarhely, 2015)
Fa Lili Eszter: Egy 16. századi, bizánci típusú kéziratos könyv restaurálása
10. kép. A hiányok kiegészítése előre öntött, tépett szélű papírral. Lapjavítás Az utánenyvezéssel kellően erőssé vált lapszéleket már ki lehetett egészíteni és szükség esetén megerősíteni kasírozással. A vizes, kézi papíröntéses kiegészítést kötésben nem lehet kivitelezni, így a kiegészítésekhez régi papírból (kalcium-hidroxidos vizes áztatással és tisztítással), valamint új len-, kender- és pamut cellulózrostokból kézzel előre öntött, négy különböző árnyalatú, direkt papírszínezékkel festett, a lapok színéhez igazodó papírok készültek. Az oldalpárok teteje és a könyvtest középső része ugyanis kevésbé használódott el és bámult meg, mint a lapok alsó fele és a könyvtest eleje, illetve vége. Lapjavítási megoldások A javítások ragasztóanyaga Klucel G, zselé sűrűségű, 70%-os etil alkoholos oldata volt. A nagyobb hiányok kiegészítése az előre öntött, tépett szélű papírral (10. kép), a kisebbeké - 1-3 mm-es hiányok és olyan lapszélek, ahol erősebb tartásra volt szükség - erősebb, sárgás árnyalatú japánpapírral történt. A lapszélek és hiány nélküli szakadások megerősítésére japán fátyolpapír került alkalmazásra. A könyvtest harmadán, az alsó részen lévő rovarkár okozta lyukak és hiányok kiegészítése nem volt célszerű, mert az egymás fölött elhelyezkedő lyukak javításai miatt egyenetlenül vastagodott volna a könyvtest. Ezek a lyukak nem lapszélen helyezkedtek el, nem voltak beszakadva, így a lapot magát nem gyengítették. A lapszélre eső, vagy egészen a metszésig kifutó rovarrágások megerősítése a lehető legkevesebb vastagodással járó japán fátyolpapíros módszerrel történt. Az ívélek belsejét korlátozottan lehetett csak javítani és kiegészíteni. A bőrkötés gerince összeszáradt az évszázadok során, a kötet „tátogott”, ugyanakkor a restaurálás egyik fő célja volt a nyílás felvágásának elkerülése. A kötet enyvezése, és a kiegészítések során a gerincet többször kellett likkerrel puhítani, nyirkosítani, aminek hatására az összeszáradt bőr engedett és napról napra jobban és könnyebben lehetett zárni a kötést. Ettől függetlenül gerinc felőli javítások csak a legszükségesebb esetekben, javarészt csak a lapszéleken készültek, tépett szélű japán fátyolpapír csíkkal. Néhány többé-kevésbé kiszakadt oldal visszaragasztása a Klucel G-nél erősebb, vizes bázisú kb. 10-12%-os (nagyon sűrű, alig folyó) Tylose MH300P ragasztóval történt, minimális nedvesítés mellett (11-13. kép). 11. kép. A félig kijavított könyvtest. 12-13. kép. Az első lapok javítás előtt és után. Retusálás A lapjavítás után az arcmetszés láb felőli negyedén, az arcmetszés fej felőli 3-4 cm-es részén és a lábmetszés arcmetszés felőli szélén az esztétikai egység megteremtése érdekében retusálásra került sor. A bizánci típusú könyveket kiemelkedő oromszegőik miatt régen fektetve tárolták és mindhárom metszését festették. Ezt a kötetet feltehetőleg európai módon, lábmetszésre felállítva tárolták a polcon. Erre lehet következtetni az oromszegő és a lábmetszés sérüléseiből. A lábmetszés színezése ugyanis teljesen lekopott, a kötet feltehetően alulról szívta fel a vizet, és a penészedés is onnan indult meg. Ennek a sérülésnek használati és történeti értéke van, ezért csak a fejmetszés és az arcmetszés színének retusálása készült el az eredeti vöröses-barnás árnyalatúra, a lábmetszés kiegészítései pedig annak zöldes-barnás, kopottas árnyalatát követik (14-15. kép). A retusálás nyirkos ecsettel, akvarellfestékkel történt.2 A vöröses színt természetes és égetett sziéna, angolvörös, kadmium sötétvörös, természetes és égetett umbra színekkel, valamint kevés Paynes-szürkével lehetett elérni, míg a lábmetszés kopott árnyalatát nedvzöld, természetes sziéna, természetes umbra, Paynes-szürke és kevés elefátcsont fekete adta. A retusálás egy része a szorosan összezárt köteten készült 2-es és 5-ös kör hajecsettel, a lapok oldalának festése pedig laponként, 5-ös kör hajecsettel. 42
