Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 14. (Székelyudvarhely, 2014)

Kissné Bendefy Márta: Régészeti bőrtárgyak leletmentésének és konzerválásának nehézségei

5. kép. Pártaöv töredékei két tüllréteg közé varrva. 7. kép. Bőr leletek csomagolása mosás előtt sűrűn kilyukasztott polietilén zacskóba. egy fürdőben. Egy számon futó leletcsoportokat együtt tudunk kezelni, ha víz által átjárható, semleges anyagú tárolóba (például iratlyukasztóval átlyuggatott polietilén zacskókba) csomagoljuk azokat, azonosító számukkal együtt (7. kép). A számokat ajánlott ceruzával írni erős, vízben nem szétmálló kartonpapírra, mert a golyóstoll vagy filctoll tintája a későbbi esetleges oldószeres keze­lések során feloldódna és megszínezné a bőrt. Összetett szerkezetű lábbelik mosásával párhuzamosan egy gyors készítéstechnikai vizsgálat és dokumentáció is hasznos lehet, hogy az egymáshoz tartozó darabokat azonosítani tudjuk. Az áztatást műanyag, üveg vagy rozsdamentes acél edényben végezzük. A fürdő csapvizet, kb. 1%-nyi nem-ionos felületaktív anyagot (pl. Prenol 10)15 és kevés metilcellulózt tartalmaz.16 Ha a leletek szabadon van­nak a fürdőben, akkor a folyadékban, ha csomagokban, 15 Nonil-fenol-poliglikol éter. 16 Utóbbinak az a szerepe, hogy lassítsa a lebegő szennyezés visszaülepe­dését a bőrre. 10 liter vízhez egy teáskanálnyit adunk. 6. kép. Pártaöv töredékei tisztítás után, a tüllrétegek közül kibontva. akkor a mosószeres áztatást követően, finom ecseteléssel lehetőség van a felázott szennyezés mechanikus eltávo­lítására. A tisztítást többszöri csapvizes öblítés követi. Nedves kezelések után mindig ajánlott lecsurgatni a vizet és papírvattával leitatni a csomagokat, hogy a következő lépésben alkalmazott anyagok ne híguljanak fel. Olyan esetekben, amikor (pl. a leletek nagy száma miatt), nincs lehetőség minden darab azonnali konzervá­lására, mosás után vízben tartva sötét, hideg helyen tárol­juk azokat, amíg kezelésükre sor nem kerül. Kémiai tisztítás A vízben nem oldódó, a bőrt merevvé tevő sók és káros korróziós termékek eltávolítása szükség esetén kémiai kezelőszerekkel (komplexképzők, ioncserélő gyanták) történik. Hatásukra hajlékonyabb, kevésbé törékeny lesz a tárgy anyaga. Hátrányuk viszont, hogy a növényi cser­zőanyagok és az esetleg jelen lévő kikészítőanyagok (zsí­rok, viaszok, stb.) kioldódását is elősegítik. Komplexképzők közül leggyakrabban az etilén-dia­­min-tetraecetsav dinátrium sójának (Selecton B2) vagy triammónium-citrátnak 4%-os oldatát használjuk fürdő­ben, illetve vastag korrózióréteg esetén helyileg, komp­lexképzőből és metilcellulózból készített paszta formá­jában. A kezelést többszöri, hosszan tartó vizes öblítés követi (8-9. kép). Az ioncserélő gyanták közül a kationos, az anio­­nos típusok és ezek kevert ágyas alkalmazása is ismert. A tisztítási folyamat lassú, ezért kíméletes. Hátránya, hogy hosszadalmas, és állandó ellenőrzést igényel, ezért többnyire csak különösen érzékeny, fémmel kombinált szerves tárgyak tisztítására használjuk ezeket.17 Bőröket kationcserélő gyantákkal lehet legbiztonságosabban tisz­títani. 17 Bakayné Perjés-Kissné Bendefy 1992. pp. 139-151. 50

Next

/
Oldalképek
Tartalom