Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 14. (Székelyudvarhely, 2014)

Nemes Takách László: Tákolt betlehemek szerkezetei, anyagai, és restaurálásuk kapcsán felmerülő egyes restaruálás-technikai és etikai kérdések

5. kép. Negatív vétele domború papírcsipke kiegészítéséhez. 6. kép. Selyemvirág és viasz virágcsokor restaurálása. a restaurálásban használatos oldószeres levédő anyagok alól is esetleg levérzik. A levérzett festékfolt igen nehezen távolítható el. A tákolt betlehemek mellékletei Igen sokfélék lehetnek. Gyakori, hogy a betlehem belső padlóját élő növénnyel, ma már szétporló mohával borítot­ták. A külső felületeken előfordul, hogy selyemből vagy/ és viaszból készült virágcsokor ad díszítést. A falakra ra­gasztott szentképek olykor olcsó nyomtatványok, máshol a kép dombomyomású papírcsipke hátlapra ragasztott, selyem applikációval pompázó, dombor-nyomott litográ­fia. A templomot mintázó betlehem oltárán a terítő textil csipke, és a mennyezetről a jászol fölé lelógó betlehemi csillag sárga zselatin-lapból van kivágva (5-6. kép). A restaurálási dokumentációról A restaurátornak minden esetben kötelessége dokumen­tálni a tárgy sajátosságait, anyagainak állapotát és az ál­tala elvégzett eljárásokat, azok eredményét. A tákolt bet­lehemek kezelése során általában ennek a feladatsornak ki kell bővülnie. A restaurátor van ugyanis abban a hely­zetben, hogy a tárgy szükséges mértékű megbontása köz­ben olyan adatok, megfigyelések birtokába jut, amelyekre az illetékes muzeológus figyelmét fel kell hívnia, a fellelt adatokat dokumentálnia kell. Ilyenek lehetnek például:- az iparszerű készítésre utaló jelek- ha ez nem magától értetődő, a tárgy építésének felde­rített folyamata- az egymásra került papírborítások, színezések, minták milyenségének dokumentálása- ha lehetséges, az egyes rétegek rekonstruktív vázolása,- a belső felületek borításainak, díszítéseinek pon­tos, anyagfajtákra és technikákra kiterjesztett leírása, méretekkel, fotó illusztrálással. Bizonyos esetekben a restaurátor munkája során eze­ket a maradványokat a rájuk visszaragasztott kezelt réteg­gel elfedi, vagy a tárgy összeépítésével belső felületeik megtekintését, vizsgálatainak lehetőségét kizárja. Tehát ezeknek az adatoknak a képi és leíró dokumentálását fokozott figyelemmel kell elvégezni. A digitális fotó­zás a felmérő- és munkafázis fotózást igen megkönnyíti, a tárgy fényérzékeny anyagait nem kell erős megvilágí­tásnak kitenni, az elkészült fotók azonnal megtekinthetők, ellenőrizhetők. Ez egyben azt is jelenti, hogy a korábbi időkhöz képest jóval több felvétel készülhet. Az írásos, válogatott képekkel illusztrált, kinyomtatott dokumentá­cióhoz minden, a tárggyal végzett munka során elkészült felvételt mellékelhetünk DVD-re írva. Két, tákolt betlehem restaurálása során felmerült etikai kérdések A restaurátor köteles a tárgyat alkotó anyagokat, az alkal­mazott készítéstechnikákat a legjobb tudása szerint, a le­hető legnagyobb mértékben megőrizni. Szerző a restau­rátorok azon tömegéhez tartozik, akik ennek értelmében dolgoznak. De bizonyos esetekben mégsem alkalmazható ez az etikai megállapodás. Jó példa erre az, a budapesti Nép­rajzi Múzeum gyűjteményében őrzött, 132230 leltári számú tiszacsécsei bábtáncoltató betlehem, melyet Torma Judit restaurátormüvésszel együtt 2012-ben restaurált a szerző (7. kép). A tárgy háborús sérült; faléc szerkezete több helyen törött volt, a ráragasztott papírbontások savasodottak, törékenyek, hiányosak voltak, a papír borítás ragasztásá­hoz használt lisztcsiriz-ragasztó a farontó rovarokat von­zotta. Ami ennél is több fejtörést okozott, az a hiányos, porszennyezett színes papíranyagok jelentős mértékű fakulása volt (8. kép). A tisztított, savtalanított, puffereit színes anyagok kiegészítésénél dönteni kellett, hogy az átmenetesen fakult papírok kiegészítése a halványuló színt kövesse, vagy az eredetinek feltételezhető legmélyebb színnel legyen meg­festve. A szín fakulását követő kiegészítés harmonikus 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom