Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 14. (Székelyudvarhely, 2014)
Tóth Zsuzsanna: A kétszínű oromszegő és a történeti kötéstípusok kapcsolata
A bordaköz díszítetlen, a nyomás ráfut a táblákra és háromszög alakban záródik. München, 1657. A gerincmező sűrűn nyomott, a bordák duplára kidolgozottak. Lyon, 1539. Kidolgozatlan, szimpla borda. Évszám nélkül. Dupla bordák szimplára kidolgozva. Diliingen, 1680. 11. ábra. A gerincbőr kidolgozottságának és díszítésének változása. oromszegőket hangsúlyozza nyomás. A nyomás tulajdonképpen a bordák lekötéséből adódó lenyomatot imitálja vagy annak szabálytalanságát kendőzi el, ezért legtöbbször „kötélmintájú”, esetleg léniákból vagy vonalszerűén keskeny mintás sávokból áll. A nyomás ráfuthat a táblákra, de meg is szakadhat a táblaszélnél. A táblára futó nyomás általában háromszög vagy W alakban záródik. A kötéstípus használata során változik a kötésbör kidolgozottsága is. Kezdetben a gerincbőrt szorosan a bordatövekbe dolgozták, és bordaként alakították ki az oromszegőket is. A dupla bordákat a két zsineg közötti vonallal jelölték, később a 17. század közepétől ez a vonal sok kötésről eltűnik, majd a bordák kidolgozottsága csökken, egészen addig, amíg a gerincen már szinte csak hullámvonalként jelennek meg, de a hangsúlyozó nyomásuk mindvégig megmarad (11. ábra). A gerinc kidolgozottsága párhuzamosan változott a fűzés változásával. E kötéstípusra már a fitzpont használata volt jellemző. Kezdetben a köteteket dupla zsinegbordákra fűzték és a bordákat a fatáblákon áthúzva a tábla belső oldala felöl rögzítették. Később a dupla zsinegbordák használata megmarad, de gerincen túlnyúló végüket már nem húzzák át a táblákon, hanem legyezősítve a táblák belső oldalára ragasztják ki, leegyszerűsítve a betáblázást. Szintén a 17. század közepe felé kezdik a dupla bordákat a fűzés gyorsítása miatt szimpla bordaként megkerülni, majd szimpla bordákkal felváltani. Természetesen ez a megállapítás csak a tendenciákat mutatja, a dupla bordák használata, dupla bordaként fűzve szinte mindvégig kimutatható (12. ábra). középmezejét díszíthették lemezről nyomott képekkel, ha ezek ábrája eltér, akkor ún. lemezpárokról beszélhetünk. A kötéstáblák arányából adódóan, a rövidebb oldalon gyakori a nyomott sáv duplázása és egy-egy üres sáv kihagyása. E sávokra a könyv tulajdonosának monogramját és a tulajdonba vételének időpontját, esetleg a könyv címét nyomtatták. A dátum nem feltétlenül egyezik a kötés évével. Az elő- és háttáblák díszítése legtöbbször megegyezik, de egyes vidékeken a két tábla nyomása eltérhet. A típus korai kötésein jellemzőbb a sűrű nyomás, a tábla felületének teljes kitöltése, később a nyomás levegősebbé válik, fellazul. Az időszak végén ez jelenthet a táblát keretelő egy-két nyomott sávot és csak néhány egyesbélyegzővel díszített középmezőt is. A középmező közepére nyomott, általában omamentális mintát legtöbbször a sarkok negyedmintájú motívumaiból forgatták össze, esetleg az üres sávokat díszítették szintén két összeforgatott mintával. Természetesen a díszítettség mértékét a készítő és a megrendelő mindvégig egyaránt befolyásolta. A díszítőelemek leginkább a reneszánszhoz kötődnek, de a kötéstípus megjelenésekor gótikus, a végén barokk motívumokat is tartalmazhatnak. Az 1500-as évek közepéig általában sűrű nyomással díszítették a gerincmezőket is, később ezek általában díszítetlenek maradnak, esetleg a bordaközöket díszítették egy-egy bélyegzővel, ezenkívül már csak a bordákat és az Dupla zsinegbordára fűzött. Bázel, 1554. Szimplaként fűzött dupla borda. Nagyszombat, 1580 (későbbi kötés). Szimpla bordára fűzött. Augsburg, Dilinga, 1740. Tábla belső oldalán Tábla belső oldalán legyezősítve az áthúzott borda. kiragasztott bordavég. München, 1657. Monasterium Westfaliae, 1659. 12. ábra. A fűzés és a táblák rögzítésének változása. 30
