Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 14. (Székelyudvarhely, 2014)
Tóth Zsuzsanna: A kétszínű oromszegő és a történeti kötéstípusok kapcsolata
kodóvá vált. A gótikus oromszegőkre jellemző változatosság eltűnt, a fennmaradó típusok sokkal egyszerűbbé váltak, és a következő századokban a kétszínű oromszegő alkalmazkodva a kialakuló új kötéstechnikákhoz rengeteg variációban került a könyvekre. Ezek inkább az alapokra és a rögzítési módokra vonatkoznak, megjelenésük a kötéseken egységes képet mutat. Kiszorulnak a többször tekert formák és állandósul az arányos színelosztású öltés (8-9. ábra). MtOmHOi, . li rations ! M DJoPFIC ■NI ' ■ f BMf * V S&Jp*' 1 \m-\ Lyon, 1516. 8. ábra. Fitzpont nélkül fűzött kötet, az oromszegőt több szállal hímezték. A tábla sarkán helyet alakítottak ki az oromszegő alapnak, a bőralapot áthúzták a fatáblán és a belső oldal felöl kiékelték. Az egyik kötéstípus, technikai szempontból tekintve, különösen hosszú ideig volt elterjedt, példányai egészen a 16. század fordulójától a 18. század végéig megtalálhatók. E típusnak szintén nincs összefoglaló neve, noha számos változatuk ellenére összetartozást mutatnak, így a kötések egy csoportba sorolása célszerű lenne. A kötéscsoportot jellemző egyes részletek már a 15. század gótikus kötésein is feltűntek, de ezek már tipikus reneszánsz munkák. A típus első korszakát talán a 16. század közepéig terjedőnek tekinthetjük. A bizonytalanság abból adódik, hogy A tábla sarkán helyet alakítottak ki az oromszegő alapnak, a bőralapot áthúzták a fa táblán és a belső oldal felöl kiékelték. 9. ábra. Az oromszegő alap csak táblákhoz rögzül, a könyvtesthez csak a ftzpont alá öltött hímzőszál kapcsolja. Párizs, 1601. Magdeburg, 1600. Würzburg, 1684. Nürnberg, 1702. Würzburg, 1710. Nürnberg, 1712 Antwerpen, 1665. 10. ábra. Néhány tipikusnak tekinthető nyomásfelosztás a típus kötésein. a kötések elterjedtsége miatt a variációk száma szinte végtelen, valamint egyes elemek idő- és térbeli megjelenése nagy szórást és sok párhuzamosságot mutat. A változatok ellenére a tendenciák jól követhetők. A könyvek legtöbbször timsós cserzésű disznóbőrbe kötöttek, de vannak köztük, kisebb számban, barna színű, növényi cserzésű kecske és borjúbőr kötések is. Szinte kivétel nélkül mindegyiket vaknyomás díszíti (10. ábra). A centrális elrendezésű tábladíszítésüket egyre szűkülő keretek, és a kereteket kitöltő nyomás jellemzi. A kereteket fiiétákkal nyomott léniákkal alakították ki, és legtöbbször görgetőkkel töltötték ki, de az egyesbélyegzők használata is fennmarad. A táblák 29
