Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 14. (Székelyudvarhely, 2014)
Kürtösi Brigitta Mária: Középkori mozaikleletek a székesfehérvári királyi bazilikából. Készítéstechnaikai és történeti kutatás
7. kép. Festett beágyazó habarcs töredéke négyféle színű tesserával. Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum. 8. kép. Festett felület széle, valamint a felfestett szín és a rákerülő mozaikszernek viszonya a beágyazó habarcson. felmérése tanúskodik.8 Megfigyeléseik szerint a vizsgált esetekben három rétegben vitték fel a vakolatot, közvetlenül a téglafalra. Megkülönböztettek két durvább, átlagosan 2,5-2,5 cm vastag alapréteget (arriccio), valamint egy finomabb, kb. 1,7 cm vastagon felhordott beágyazó réteget (intonaco), mely a mozaikszemeket fogadta. Az alapvakolatot és a köztes vakolat rétegét növényi szálakat és téglaport is tartalmazó mészhabarcsként írják le. Az ágyazó habarcs mész és márványpor keveréke, melynek vastagsága változó az eltérő plasztikájú felületeken. A munka során a beágyazó habarcsot kisebb egységekben vitték fel, arányosan a napi rakás menynyiségével, a freskótechnika giomatáihoz hasonlóan. Megfigyelték azt is, hogy a „napi varratok” kiosztásai a bonyolultabb kialakítású épületrészleteken kisebbek voltak, mint az egyszerűbb, sík felületeken. Valamint tapasztaltak a felvitt habarcs vastagságában is eltéréseket az épület különböző részein. A bizánci mozaikosok felvázolták a mozaik kompozícióját az alapvakolat rétegére. De ismert olyan említés is előkészítő vázlatrajzról, ami közvetlenül a tégla falazatra készült.9 Az isztambuli Hagia Sophia mozaikjainak beágyazó rétegére freskóban festett részletesebb színvázlat is készült, kiegészítve az alapra felvitt rajzot.10 11 Megfigyelték, hogy ott az egyes felületeken a mozaikszernek dőlési szöge is eltér11, igazodva az adott fényviszonyokhoz. Arany és ezüst szemeket is használtak a hátterekhez, amit olykor sötétlila tesserák alkalmazásával törtek meg. Ezzel a technikával még intenzívebb színhatást tudtak elérni. Nemcsak a különböző árnyalatú alapüvegekre felvitt arany hatását használták ki, de sokszor a habarcsrétegre felfestett szín is szerepet kapott a végső színhatás és intenzitás elérésében. 8 Teteriatnikov 1998. pp. 49-61. 9 Teteriatnikov 1998. p. 55., Mouriki: The mosaics of Nea Moni, pp. 94-106., Underwood: Kariye Djami, pp. 174-175. 10 Teteriatnikov 1998. p. 56. 11 15 és 30%-között állapították meg. A székesfehérvári mozaik beágyazó vakolatainak töredékei maradtak fenn; ezek mindegyikén lazúrosán felvitt vörös és fekete festék nyoma figyelhető meg. Az összes megőrzött töredéken látható ez a festés, ennek ellenére valószínűleg sinopia nyomai lehetnek, nem a teljes felületet festhették. A előkerült töredékek esetében a felfestett szín, és a rákerülő mozaikszernek színe között nincs azonosság, ebből szintén az alárajz alkalmazására következtethetünk (7. kép). Egyes töredékeken a fekete (szürke) festésen négyféle színű mozaikkő szerepel (kék, fehér, lilás-fekete és arany). Egy töredék esetében látható a felfestett részlet széle; ami szintén széles ecsetvonásokkal felvitt vonalas kompozícióra utalhat (8. kép). Arany szemek három töredéken szürke aláfestésen szerepelnek, van azonban két eset, ahol vörös a szemek alatti vakolat festett felülete. A festéshez használt pigmentek az eddigi mikro-kémiai tesztek eredményei alapján vastartalmúak. Az ásatásból előkerült színes üveg-, és aranymozaikok jellegzetes darabjaiból választott reprezentatív minták egy része alkalmasnak bizonyult vékonycsiszolatok készítéséhez. Polarizációs mikroszkópos vizsgálatuk során megfigyelhető a mozaiküvegek szövetszerkezetére jellemző inhomogenitás; légbuborékok, illetve az el nem kevert színezőanyag szemcséi. Jól látható szabad szemmel, hogy a színes mozaikszernek kialakításához a formája okán lepénynek nevezett kiöntött üveget darabolták apró kockákká. Ezt bizonyítják az egyes szemek legömbölyödött oldalai, melyek a lepény szélei. Egyes töredékeken még az eredeti habarcsba ágyazva is megfigyelhető ilyen legömbölyödő formájú szemcse. Ez a jelenség utalhat a gazdaságos anyagfelhasználásra; nem hagyták kárba veszni a lepény széleit. Utalás továbbá esztétikai szempontokra; képet kapunk a mozaikfelület jellegzetességeiről is. A korszakra jellemző rakásmód számol a fényhatásokkal, ahogy ez a jelenség a már említett Hagia Sophia mozaikjainál szóba került. A szemek közötti fugák méretéből sokszor arra is következtethetünk, hogy a műnek a szemlélőtől nagyobb magasságban lévő részletéről 9
