Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Beöthyné Kozocs Ildikó et al.: A pergamen és a cserzetlen bőr felépítése, viselkedése, károsodása a műtárgyrestaurálás tükrében
1. táblázat: A kollagén zsugorodási hőmérséklete különböző módon feldolgozott bőrök esetén15 Anyag Zsugorodási hőmérséklet Oldható kollagén 35°C Friss nyersbőr 65-67°C Meszezett bőr 50-60°C Új pergamen 55-56°C Olajos cserzés 50-63°C Timsós cserzés 50-63°C Formaldehid cserzés 63-73°C Növényi cserzés 75-88°C Krómcserzés több mint 100°C Lúgos körülmények között erőteljesebben duzzad, mint semleges kémhatású közegben. A duzzadás során kialakuló feszültség fizikailag tovább gyengíti a keresztkötések csökkenése miatt amúgy is egyre lazább szerkezetű bőrt. Ebben a stádiumban kerül sor arra, hogy a pőrét keretre rögzítsék. A rostszerkezet általános lazulása lehetővé teszi, hogy a feszítés párhuzamosan rétegelt formába rendezze át a szövedéket (8. kép). Ennek az elrendeződésnek köszönhető, hogy a pergamen - a bőrrel ellentétben - kézzel is könnyen rétegekre hasítható. A szárítás az egész folyamat legkritikusabb állomása, és meghatározza a termék végső minőségét. A cél az, hogy legyen az anyagban némi szabad tér, ami biztosítja a hajlékonyságot és átlátszatlanságot, de szükség van a rostok bizonyos fokú összetapadására is, hogy vékony, sima és szilárd lap keletkezzen a duzzadt nyersbőrből. A víz nagy felületi feszültségének köszönhetően, ahogy a víztartalom elpárolog a belső kapillárisokból, a feszültség egymás felé húzza azok falát. Feszítés nélkül ez olyan mértékű lehet, hogy a fibrillák felülete szorosan összetapad, és száradás után a bőr keménnyé és áttetszővé válik. A pergamen akkor lesz megfelelően hajlékony és átlátszatlan, ha annyira kifeszítik a kereten, amennyire csak lehetséges. A feszítés kiszorítja a nagyobb belső terekben lévő víz nagy részét, csökken az összetapadás kockázata száradás közben, ennek következtében marad némi szabad belső tér. A rögzítésnek köszönhetően száradáskor a rostok hosszirányban nem tudnak rövidülni, hanem keresztmetszetük csökken a víz elpárolgásával. Ez az átalakulás segíti elő a vékony, lapszerű anyag kialakulását. A régi, pergamenkészítéssel foglalkozó receptek hangsúlyozzák, hogy a szárítást lassan kell végezni. Minél gyorsabb a száradás, annál nagyobb a zsugorodás és a kialakuló feszültség. így egy gyorsan szárított bőr áttetszővé válhat akkor is, ha teljesen ki van feszítve. Összegezve az átlátszatlanság, a szín és a tömött fogás mértéke a kész pergamennél attól függ, hogy menynyi meszet tartalmaz, és hogy mennyire tapadnak össze 15 Chahine - Rottier 1999. p. 152. 8. kép. A bőr rostkötegeinek párhuzamos elrendeződése feszítés hatására. Pergamen keresztmetszetének mikroszkópos felvétele (Reed 1972. 296). a szomszédos fibrillák és rostok a belső szerkezetben. A megfelelő módon készített, jó minőségű pergamen száradás utáni összetétele: 85,4% kollagén, 13% víz, 1,6% mész maradék.16 17 Az ilyen anyag vékony, fehér, hajlékony, átlátszatlan, kiválóan megfelel íráshordozónak, könyvkötésnek vagy más értékes műtárgyak alapanyagának. A restaurálásban használt kollagén alapú anyagok, ragasztók A károsodott pergamenek és cserzetlen bőrök restaurálása során gyakran szükség van valamilyen vékony, átlátszó lap-anyagra a lyukak és szakadások javítására, vagy az egész lap alátámasztására. Ilyenek az arany verő-hártya és a mesterségesen előállított műbél hártyák. Mivel mindkét anyagfajta kollagénből áll, nagyon hasonlóan reagálnak a vízre és a légnedvesség változásaira, mint a pergamen. Az aranyverő hártya (marhavakbél hártya) a vakbél külső falából készül (9. kép). Teljesen átlátszó, színtelen, ezért kiválóan alkalmas írott felületek javítására is. Készítése során a vakbél külső falát leválasztás után vízzel mossák, lúgos (kálium-hidroxid) oldatban áztatják, a felületét késsel kaparva tisztítják, vízzel átmossák, végül keretre feszítve szárítják.1, A műbelek a marhabőr húsoldali hasítékából készülnek, őrlés majd extrudálás során (10. kép). A gyártás során az a cél, hogy megtartsák a kollagén rostszerkezetét, úgy, hogy közben egy minimális mennyiség zselatinná degradálódjon, ami ragasztóként összetartja az őrléssel szétszabdalt rostokat. Mivel rövidebb szálacskákat tartalmaznak, kisebb a szakítószilárdságuk, mint a természetes hártyáknak. Adott méretekben készülnek, ez meghatározza a javítható, alátámasztható felület kiterjedését is. Nem olyan átlátszóak és színtelenek, mint a marhavakbél hártya, ezért pergamenek javítására kevéssé alkalmasak, de cserzetlen bőrből készült tárgyak megerősítésére 16 Haines 1999. p. 23. 17 Reed 1972. 90
