Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)

Sor Zita: "Ami tapad, az ragad" - nyomásérzékeny ragasztóanyagok vizsgálata és eltávolításuk a restaurátori gyakorlatban

3. kép. A meggyengült szalag (Sor Zita felvétele). 4. kép. A szalag első képkockája színoldalról (Nyíri Gábor felvé­tele). majd megtört. A meggyengült anyagból kisebb-nagyobb darabok potyogtak ki (3-7. kép). A négy, megközelítően 90 cm-es papírcsíkból gyári­lag összeragasztott szalag első és utolsó eleme a rögzí­tési sávhoz közeledve 1-2 cm2-es darabokra esett szét. Mivel a tekerés a szálirányra merőlegesen, szinte a papír természetes mozgását megerőszakolva történt, a rostok megtörtek, egy repedés a tekercs egész hosszában végig­futott. Az egykori tulajdonosok a töréseket, szakadásokat mind elő-, mind hátoldalról, különféle ragasztószalagok­kal (Scotch Magic Mending tape, enyves ragasztószalag, szigetelőszalag, celofán ragasztószalag stb.) próbálták megerősíteni. A papírszalag két legsérültebb végén a felületet mind­két oldalról szinte teljes egészében, néhol több rétegben is ragasztószalagok fedték. Ezek ragasztóanyagai örege­désük során idővel beivódtak a papír rostjai közé, és ott barnásán elszínezték a papírt (5. kép). Az anyagvizsgálati eredményekből kitűnt, hogy a tim­­sós gyantaenyvezésű papírszalag réteges szerkezetű. Alul­ról felfelé haladva a zárt szerkezetű, hidegen köszörült fenyőfa-köszörületet és hosszú parázs őrlésű lenrostokat tartalmazó papír felületét fehér máz, majd vékony nyom­dafesték, ezt követően pedig feltehetően vékony lakkréteg 5. kép. A szalag első képkockája hátoldalról (Nyíri Gábor felvé­tele). takarja. A szalag restaurálásának menetét e rétegek, vala­mint az eltávolítani kívánt ragasztóanyagok oldószerek­ben történő viselkedése határozta meg. Nagymüszeres vizsgálatok alapján megállapítást nyert, hogy a máz pigmentje baritfehér, azaz bárium-szul­fát, némi kaolinnal keverve.1 Kötőanyaga poliszacha­­rid, szakirodalmi adatok alapján feltehetően keményítő. A lakkréteg, annak vékonysága miatt nem volt detektál­ható, mert áthatolt rajta az infrasugárzás. Ahhoz, hogy a papírszalagon bárminemű állagmegóvó kezelést el lehessen végezni, el kellett távolítani róla a különböző ragasztószalagokat. A ragasztószalagokról általában A gyors ragasztást otthoni vagy irodai körülmények között is lehetővé tevő, Magyarországon a köznyelv­ben általánosan, hibásan csak „celluxaként emlegetett ragasztószalag2 valójában többfajta minőség, hordo­zó és ragasztóanyag összemosása egy olyan közös név alá, mely nem mindegyikre jellemző. Az ilyen típusú ragasztószalagok angol elnevezése - pressure sensitive tape - véleményünk szerint sokkal találóbb az anyagra nézve, mert azon tulajdonságot, nevezetesen a kis nyo­másra való érzékenységet emeli ki, mely hordozótól és ragasztóanyagtól függetlenül minden ilyen ragasztósza­lagra jellemző. A „nyomásérzékeny” ragasztóanyagok széles skálája létezik, a természetes gumitól a szinteti­kus polimerekig. A ragasztóanyagot többféle hordozóra is felvihetik: papírra, műanyagokra, textilre, fémfóliára egyaránt. 1 2 1 A szalagból vett mintán elektronsugaras mikro-analízist, valamint XRF analízist végeztünk, hogy az oldószeres kezeléshez információt kap­junk a máz pigmentjéről. A máz kötőanyagát, valamint a lakkréteg alapanyagát FTIR vizsgálattal próbáltuk meghatározni. A vizsgálatokat Dr. Tóth Attila, fizikus, az MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutató Intézet tudományos főmunkatársa, Dr. May Zoltán az MTA Kémiai Kutatóközpontjának tudományos munkatársa, valamint Sán­­dorné Kovács Judit a Bűnügyi Szakértői Kutatóintézet analitikai szak­mérnöke végezte. 2 A Cellux egy gyártmánynév. 74

Next

/
Oldalképek
Tartalom