Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)

Sor Zita: "Ami tapad, az ragad" - nyomásérzékeny ragasztóanyagok vizsgálata és eltávolításuk a restaurátori gyakorlatban

6. kép. A szalag vége színoldalról (Nyíri Gábor felvétele).

7. kép.

A szalag vége hátoldalról (Orosz Katalin felvétele).

leválasztó réteg * 1

hordozó

segédréteg

ragasztó

1. ábra. Nyomásérzékeny ragasztószalagok felépítése.

Négy rétegből épülnek fel, melyből kettő tapasztalati úton is könnyen elkülöníthető (1. ábra). Nevezetesen a hordozó, (mely lehet fólia, krepp, papír, textil, celofán, cellulóz-acetát, polivinil-klorid stb.) és a ragasztóanyag (temészetes, vagy mesterséges gumi, lágyítókat, plaszticizáló anyagokat, antioxidánsokat stb. tartalmazó akril polimer. Kevésbé látható, de jellemző egy segédréteg, (természetes, vagy mesterséges elasztomerek), mely a ragasztóanyag és a hordozó között helyezkedik el, segítve azok egymáshoz való tapadását. Valamint megfigyelhető egy leválasztó réteg, melynek az a célja, hogy a letekerésnél a szalag hordozójának eredetileg nem ragasztós felére ne is kerülhessen ragasztó.

A ragasztóanyag üvegesedési hőmérsékletét (Tg) szobahőmérséklet alá állítják be, hogy „folyékony” fizikai állapotban maradjon a ragasztás után is, idővel egyre mélyebbre hatolva az anyagban. A nyomásérzékeny ragasztószalag feltalálása Dr. Horace Day sebész nevéhez fűződik, aki 1845-ben klinikai alkalmazásra textilcsíkot látott el természetes gumi ragasztóanyaggal. A következő lépés az 1920-as években a két színre festett autók népszerűvé válásával történt. Az autógyártóknak szükségük volt egy olyan, használat után könnyen eltávolítható anyagra, mely az autók festése során képes sérülés nélkül elhatárolni

75