Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Sor Zita: "Ami tapad, az ragad" - nyomásérzékeny ragasztóanyagok vizsgálata és eltávolításuk a restaurátori gyakorlatban
„Ami tapad, az ragad” - nyomásérzékeny ragasztóanyagok vizsgálata és eltávolításuk a restaurátori gyakorlatban Sor Zita A címben szereplő problémakör a székesfehérvári Hetedhét Játékmúzeum panorámaszínházának restaurálása kapcsán vetődött fel, a tanulmány a munka bemutatása közben ezt járja körül. A panorámaszínházról A restaurálásra került panorámaszínház - a magyarországi gyűjteményeket tekintetbe véve - ritka játéktípusnak számít, elemeivel valós színházat utánoz. Nem történik színjátszás benne, hanem egy narrátor mondja el a történetet - ebben az esetben a két Grimm mesét, a Hamupipőkét és a Jancsi és Juliskát melyek főbb jelenetei színes nyomtatott ábrázolásokon a színház belsejében találhatók, két rúdra kifeszített és feltekert papírtekercseken. Az idő alatt, míg egy kurbli tekerésével a színpadképet tovább mozgatták, a hajtó karhoz szerelt tekercset tartó rúd működésbe hozott egy zenélőóra-szerkezetet. így a képek mozgását zene kísérte. A panorámaszínház, szűkebb értelemben a panorámaképek, illetve mozgatható panorámaképek, valamint a papírszínházak kereszteződéseként jöhetett létre a 19. század közepén. Tágabb értelmezésben viszont, a látványt, az illúziót, mozgathatóságot tekintetbe véve rokonságot mutat a 19. századi optikai játékokkal, illetve a mozgóképpel is. A restaurálásra került panorámaszínház az Adolf Sala által 1882-ben Berlinben alapított A. Sala Litorgráfiai, Dombomyomó Müintézet és Fényképészeti Kiadó, Tanszer és Játékgyár terméke. Analógiákat ugyanezen elven működő panorámaszínházra csak ugyanettől a gyártótól sikerült találni. Egyik, a jelen tanulmány tárgyát képezővei teljesen megegyező, Karlócai Marianne magángyűjteményében van. A tárgy egy bőrpapír borítású káva szerkezetű fadobozból, kihajtható, két oldalon mázait, kromolitografált papír előlapból, egy 3,6 méter hosszú, egyik oldalán mázait, kromolitografált papírtekercsből, egy textil függönyből, valamint egy papír hátlapból áll. A dobozban elhelyeztek öt feszítőrudat, egy fém zenélőóra-szerkezetet, valamint az ezeket tartó és határoló, fából készült statikai elemeket (1-2. kép). A tárgy átvételkor rendkívül rossz fizikai állapotban volt. A restaurálás során teljes egészében szétbontásra került. Összes eleme közül azonban a papírszalag konzerválása jelentette a legnehezebb, a legtöbb időt és türelmet /. kép. A színház átvételkori állapota (Nyíri Gábor felvétele). 2 kép. A színház felépítése (Nyíri Gábor felvétele). igénylő feladatot. Ehhez kapcsolódik a tanulmány címében szerepeltetett nyomásérzékeny ragasztóanyagokat érintő problémakör, így a következőkben tehát csak ennek az elemnek a konzerválásáról lesz szó. A papírszalag A szalagban a papírrostok száliránya a hosszanti oldallal párhuzamosan fut. Ebből, valamint a tárgy gyakori használatából adódóan a papírban függőleges és vízszintes törések keletkeztek. A szoros feltekerés a tekercs két végén okozta a legnagyobb kárt. A papír először megrepedt, 73
