Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Guttmann Márta: Festett felületek szerves kötőanyagának vizsgálata gázkromatográfiával kapcsolt tömegspektrometria (GC-MS) által
Erdélyi üvegre festett ikonok kötőanyagának vizsgálata ' Az erdélyi üveghátlap festmények kötőanyagairól csak némi írásos feljegyzésből tudtunk,19 20 de tudományos vizsgálatukról még nem volt tudomásunk. Kutatásunk során 38 darab, 19. századi, üvegre festett ikon festékrétegeiből származó mintát vizsgáltunk. A tárgyak közül 7 FüzesmikoIáról (Nicula) való, 15 Fogaras környéki műhelyekből (Ţara Oltului/zona Făgăraşului), 12 Brassó környéki műhelyekből (Şcheii Braşovului), 4 ikon pedig Erdély különböző más vidékeinek ikonfestő műhelyeiből került ki (Sebes völgye/Valea Sebeşului, Radnotfâja/lemuţeni, Nagyszeben peremvidéki falvai/Mărginimea Sibiului). A Fogaras környéki ikonok közül 3 Matei Ţimforea munkája, 5 pedig Savu Moga műve (az ikonfestő mesterek legtöbbször nem szignálták munkáikat, az említett két mester a kevés kivételek közül való). 56 minta vizsgálata alapján sikerült tudományos vizsgálatokra alapozott képet kapnunk a különböző erdélyi üveghátlap festő műhelyek által, a 19. században használt kötőanyagokról. A minták nagyrészt Olimpia Coman Sipeanu festőrestaurátor által jutottak a birtokunkba és az ikonok szétszerelésekor levált apró darabok közül kerültek ki. Az eredmények csak részben igazolták a gyér írásos adatokat és a máig továbbélő hagyományt, mely elsődlegesen tojássárgát használ kötőanyagként. A vizsgálatok változatosabb, összetettebb kötőanyag használatot mutattak ki. Csupán három ikonnál találtunk tojást kötőanyagként, a többi ikon esetén keverékek használatát mutattuk ki. A minták fehérje frakciójából azonosított fehérjék az esetek 54%-ban tojásból származtak, de ezen kívül enyvet (10%), illetve tojás-enyv (23%), sőt tojás-enyv-kazein keverékeket is beazonosítottunk (6. ábra). Enyvet, mint a kötőanyag keverék egyedüli fehérjekomponensét, csak a Brassó környéki ikonokról vett mintákban 6. ábra. Az ikonok fehérjefrakcióinak vizsgálatából kapott eredmények grafikus összegzése (if - ismeretlen fehérje, nf - nincs fehérje). találtunk, illetve egyik innen származó ikon esetén csak enyvet mutattunk ki kötőanyagként. Kazeint csak két füzesmikolai ikonról vett minta tartalmazott. Négy ikon esetén a fehérjefrakcióban nem sikerült fehérjét kimutatni, illetve a fehérjék kimutatása nem vezetett megbízható eredményre. A cukorfrakciók vizsgálata csak részben volt lehetséges, az esetek legtöbbjében nem sikerült cukrokat kimutatni, de pár esetben cukorszerű anyagok jelenlétére lehetett következtetni, leginkább a Fogaras környéki ikonfestő műhelyekből származó ikonokból vett mintákban. Egy esetben a kimutatott cukor arabguminak bizonyult (a cukrok egyértelmű meghatározása nagyon bonyolult, mert a tárgyat ért biológiai károsodások során is cukorszerü anyagok keletkeznek, melyek módosítják a mintából származó egyszerű cukrok arányát). A minták zsírfrakcióinak elemzése során az ikonok döntő többségében jelentős mennyiségű öregedett lenolajat mutattunk ki. Egyetlen mintában nem találtunk zsírszerű anyagot, háromban pedig csak a tojásból származó zsírok jelenlétét mutattuk ki. Csak öt ikon esetén sikerült kolofónium gyanta jelenlétét kimutatni, három ezek közül Brassó környéki műhelyből származott. írásos feljegyzések vannak arról, hogy a festett réteget néha terpentinnel védték le, innen származhatott a kimutatott gyanta. Bár az írott források említést tesznek arról, hogy Matei Ţimforea gyantát kevert volna a festékbe („apa voinicească”, avagy hősök vize név alatt), a tőle származó három ikonból vett mintákban ezt nem sikerült kimutatnunk. Erdélyi festett kazettás mennyezetek szerves kötőanyagának vizsgálata Az erdélyi kazettás mennyezetek festékrétegének szerves anyagaival tudomásunk szerint szintén alig foglalkoztak. Ezért Mihály Ferenc restaurátorművész segítségével öt templom festett kazettás mennyezetéből vettünk mintát, illetve egyik templom festett faberendezéséből származó mintát vizsgáltunk be az előbbiekben bemutatott eljárással. Két minta a magyarókereki (Alunişu, Kolozs megye) református templomból származott, egyik az idősebb Umling Lőrincz által 1746-ban festett kazettáról, másik a fiatalabb Umling Lőrincz 1786-os kazettás mennyezetéből. A magyarlónai (Luna de Sus, Kolozs megye) református templomból hét mintát vizsgáltunk be. Ebből öt az idősebb Umling által 1752-ben festett G13-as jelzésű kazetta különböző színeiből származott (2. kép), egy minta egy szintén általa festett másik kazettából, egy pedig a templom padmellvédjéről, mely a fiatalabb Umling Lőrincz 1768-os munkája. A további minták a gelencei (Ghelinţa, Kovászna megye) katolikus templom 1628-as mennyezetéből, a Nagypetriben (Petrindu, Szilágy megye) lévő református templom mennyezetéből (Zilahi 19 Guttmann 2012. pp. 80-124; Guttraann et al. 2012a. 21 Guttmann 2012. pp. 125-135; Guttmann et al. 2012; Mihály, Guttmann 20 Coman-Sipeanu 2009. 2012. 54
