Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Puskás Katalin: Kísérlet a vörösbomlásos bőr kezelésére, avagy epizód egy 19. századi fotótartó mappa restaurálásából
azok hidrolizálható vagy kondenzált tulajdonsága is jelentős szerepet játszik a romlási folyamatban. Számos bőrkárosodásért felelős tényezővel álltak már szemben, amikor 1935-ben elérkezettnek látták az időt ezek hatásának dokumentált ellenőrzésére. Több mint háromszáz, egymástól távoli város könyvtáraiban tárolt, bőrkötésű könyvet ötévente megvizsgáltak, megfigyelve a bőrök károsodási mértékének változását. A kísérlet 1970-ben ért véget, és egyik eredményeként megerősítette azt a feltevést, hogy a légköri szennyezőknek jelentős szerepe van a károsodás előidézésében. Bizonyossá vált a kutatók számára, hogy emellett döntő fontosságú a cserzés típusa és annak kéndioxid megkötő tulajdonsága is, ugyanis a cserzőanyagok nélküli és a krómcserzésű bőrök nem károsodtak, a hidrolizálható növényi cserzésűek pedig sokkal ellenállóbbaknak bizonyultak a kondenzált növényi cserzésűeknél. Bizonyos ideig javította a bőr ellenálló képességét, ha abban pufferként viselkedő só is jelen volt. Ezt követően a kísérletek két ágra váltak, egyik ágon tartós könyvkötőbőrök kialakításán fáradoztak, másik vonalon a már károsodott bőrök állapotának javítását tűzték ki célul. Az első kísérletek során puffer sók bevitelével próbálták növelni a bőrök tartósságát. Először kálium-laktáttal és -cilráttal, majd 1984-ben az imidazol nevű vegyülettel végeztek stabilizáló kísérleteket. Az így kezelt bőrök mesterséges öregítési vizsgálatakor azonban bizonyossá vált a vegyületek hatástalansága. A kezelés azért sem volt megfelelő, mert azt vizes közegben alkalmazták, amitől gyorsabban bekövetkezett a további lebomlást előidéző hidrolízis, mint hogy a védő sók kifejthették volna hatásukat.2 Ennek felismerése után rövid kitérő következett az ammónia gáz használata felé, melynek alkalmazásával az éppen jelenlévő savakat viszonylag gyorsan semlegesíteni lehetett, de későbbi káros behatásokkal szemben nem biztosított védelmet.9 Több kutató egy forradalmian új eljárás kidolgozásán, az újracserzésen fáradozott. A bőrgyártási gyakorlatból már ismert fél-alumíniumos eljárást alkalmazva, az 1940- es években C. W. Beebe és R. W. Frey kimutatta, hogy az alumínium sókkal újracserzett, eredetileg növényi cserzésű bőr ellenálló képessége növekszik a savas bomlást okozó károsítókkal szemben. A konzerváláshoz legmegfelelőbb alumínium vegyület megtalálását célzó kutatásba Haines is bekapcsolódott, a víz-metanol keverékében oldott alumínium-triformiát oldattal végzett kísérleteivel. A próbák során ismét kiderült, hogy a jelenlévő víz ebben az esetben is az alumínium vegyület beépülése előtt fejtette ki károsító hatását.10 Nyilvánvalóvá vált, hogy a folyamatból teljesen ki kellett zárni a víz használatát, ezért egy szerves oldószerben is jól oldódó anyag megtalálása volt a cél. Nem utolsó sorban fontos volt, hogy a vegyszer kereskedelmi forgalomban kapható legyen. Az alumínium vegyületek széles skáláját különböző, mesterségesen öregített, növé-8 Calnan 1999. 9 Calnan 1999. 10 Calnan 1999. 5. kép. Makró-felvétel a vörösbomlás jeleit mutató bőrfelületről. nyi cserzésü bőrökön próbálták ki. Számos kísérlet eredményét értékelve legalkalmasabbnak az alumínium-izopropoxid etil-aceto-acetáttal képzett kelátját, rövid nevén az alumínium-alkoxidot találták. A northamptoni Leather Conservation Centre munkatársai, akik a kísérletekben is részt vettek, kidolgozták és publikációikban közzétették" a megfelelő kezelési eljárást, melyet a savasodás hatására károsodott bőrök kezelésére sikeresen alkalmaznak. Modellkísérlet a szerves alumínium vegyülettel A vegyszer A fotótartó mappa bőr borításának kezelésére kézenfekvőnek tűnt valamelyik, az Egyesült Királyságban már sikerrel használt kezelőszer kipróbálása. Ezek a vegyületek új kémiai kötéseket létesítenek a meggyengült bőrön belül, ezáltal képesek megállítani a lebomlás folyamatát. Az irodalmi hivatkozások szerint 1,5-2% w/v alumínium tartalmú oldatokat használnak szerves oldószerben oldva. A kezelőszer feltételezések szerint a következőképpen hat. A szerves vegyület oldat formájában behatol a rostszerkezetbe, majd az oldószer elpárolgása után bevonja a rostokat. Ekkor reakcióba lép a levegőben található nedvességgel, és szervesből szervetlen komplex vegyületté alakul. Először a szabad szulfátokkal reagál és semlegesíti a savfelesleget, ezzel növeli a pH-t és stabilizálja a bőr számára már kedvezőbb értéken. Mindez addig folytatódik, amíg elegendő, átalakulásra képes vegyszer van a bőrben és ugyancsak elegendő légnedvesség a levegőben. Az alumínium-alkoxidot oldott kiszerelésben forgalmazzák, ezt a diplomamunka készítésének idején az oldószer robbanásveszélyes volta miatt nem tudtuk postai úton beszerezni. A Sigma-Aldrich vegyszerforgalmazó cégtől egy másik anyaghoz, az alumínium-izopropoxidhoz sikerült csak hozzájutnunk, mely a szakirodalomban szintén kitüntetett szerepet kapott.11 12 * Úgy döntöttünk, hogy ez utóbbi anyaggal kíséreljük meg leállítani a bőrborításban zajló káros folyamatokat. 11 Thomson 2001. 12 A vegyszer és a forgalmazók felkutatásáért köszönet illeti Kissné Bendefy Mártát, aki a kísérlet megtervezésében és az eredmények értékelésében is szerző segítségére volt. 121
