Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Puskás Katalin: Kísérlet a vörösbomlásos bőr kezelésére, avagy epizód egy 19. századi fotótartó mappa restaurálásából
A csak kutatási-fejlesztési célokra forgalmazott vegyület neve: alumínium tri-izo-propilát [(CH3)2CH0)]3A1. Fehér, kristályos por, molekulasúlya: 204,25. Stabil vegyület, de víz hatására vagy magas nedvességtartalmú levegőn bomlik. Erős oxidálószerektől távol tartandó. Veszélyes bomlástermékei: alumínium-oxid, szén-monoxid, szén-dioxid. Lobbanáspontja 16°C. Tűzveszélyes, a környezetében csak szikramentes eszközöket szabad használni. Mérgező vegyület, ezért a kezelésekor biztonsági óvintézkedések szükségesek. Szemmel, bőrrel és ruházattal nem érintkezhet, a felkavarodó vegyszer pora is veszélyes lehet, ezért belélegzését kerülni kell, lenyelve is ártalmas. Mindig jól zárt, feliratozott tartályban, hőhatástól, szikrától, nyílt lángtól távol tartandó.1’ A kísérlet megtervezése és végrehajtása A kísérletekre azért volt szükség, mert a szakirodalom nem tért ki minden részletre a felhasználást illetően. A következő jelenségeket szerettük volna megfigyelni:- mely oldószerben vagy oldószerekben oldódik az alumínium-izopropoxid?- a kiválasztott oldószerek közül melyik károsítja legkevésbé a kezelendő bőrt?- a kezelés hatásának és tartósságának mérése a pH érték változásával, a színváltozás és törékenység változás megfigyelésével- megtörténik-e a leírásokban említett fehér lepedék kialakulás, ha igen, akkor milyen mértékben, mikor és mivel törölhető vissza, és hagy-e maradandó nyomot a bőrön?- egységnyi bőrfelület kezeléséhez szükséges vegyszermennyiség meghatározása.- stabilizálást követően milyen felületkezelő illetve levédő szereket szükséges használni, szükséges-e egyáltalán ezek alkalmazása?- az újracserzett bőr a további restaurátori lépések elvégzésekor hogyan viselkedik?- nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a folyamat nem visszafordítható. Megfigyeléseinket táblázatokban foglaltuk össze, melyekből most csak a legfontosabb megállapításokra térünk ki és ugyancsak átugorjuk néhány próba, mint például a ragaszthatóság leírását. Mivel műtárgyon semmi esetre sem végezhető el ilyen kockázatos kísérletsorozat, ezért az eredeti bőrhöz hasonló tulajdonságú próbaanyagokat kerestünk, de meglehetősen szűk volt a szóba jöhető mintadarabok száma. A minták megválasztásakor nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a valóságos eseteket legjobban modellálják, mert ezeken tudtuk a műtárgyon is bekövetkező változásokat leghitelesebben megfigyelni. 13 Annex I index szám: 603-042-00—3. A veszély jelzése: F, nagyon gyúlékony. R-kifejezések: 11, nagyon gyúlékony. S-kifejezések: 8 16, Az edényzet szárazon tartandó. Gyújtóforrástól távol tartandó. Tilos a dohányzás. Forrás: Sigma-Aldrich vegyszerkezelési biztonsági adatlap (2004. március 12.) 6. kép. Néhány darab a kísérlethez használt bőrmintákból. A kísérletekhez végül négy bőrmintát jelöltünk ki (6. kép): 1.19. századi könyvkötésből származó bőr; 2. 19-20. század fordulójáról származó bútorkárpit bőr; 3. új, növényi cserzésű bőr; 4. ugyanennek színezett14 változata. A felhasznált bőrminták kezelés előtti tulajdonságai 1. 20. század eleji könyvkötésről származó bőr Vastagsága: 0,9 — 1 mm, színe: sötétbarnára és később sötétszürkére színezett. A festés a kísérlet idején már csak nyomokban volt látható, a barkaréteg lekopása után a rostos réteg vörösesbarna, pH-ja 3,2. Barkarétege töredezett, hiányos volt, kis mechanikai hatásra is erősen pergett. A bőr nagyon kis behatásra tört és porlott, kis számú hajlítgatás után eltört, húzásra szinte azonnal szakadt, mállóit, tépő mozdulatra szinte azonnal szálasán szakadt. Mikroszkóp alatt végezve a szakítási próbát, jól látszott, hogy a rostok közötti kötések teljesen megszűntek, a legkisebb behatásra egymástól elváltak, és önmagukban is töredeztek. 2. 19-20. század fordulójáról származó székkárpit Vastagsága 1,2 — 1,3 mm, színe sötétbarna, a barkaréteg lekopása után a rostos réteg vörösesbarna volt. pH-ja 3. Barkarétege töredezett, hiányossá vált, eredetileg léniázott vaknyomásos mintája volt, a vékonyított ill. bemélyített vonalak mentén a bőr könnyebben tört. A haj lítgatást viszonylag jól bírta, de porlott, húzásra nem szakadt, a tépő mozdulatot jól viselte, de végül szakadt. Felülete mechanikai hatásra kopott. Mikroszkóp alatt megfigyelhető volt, hogy a rostok tömöttebben helyezkedtek el és jobb állapotban voltak, mint a 20. századi bőméi. 3-4. Az új, növényi cserzésű natúr és színezett bőr Vastagsága 1,3 mm, a 3. minta világos, a 4. minta közép-14 Ciha Irgaderm fémkomplex színezék. 122
