Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Puskás Katalin: Kísérlet a vörösbomlásos bőr kezelésére, avagy epizód egy 19. századi fotótartó mappa restaurálásából
mert a bőr rossz megtartása miatt az károsodást okozott volna mind az anyagban, mind az aranyozásban (3. kép). Felületi tisztítás A bőrfelületet „latex” szivaccsal és radírporral tisztítottuk, a textilt csak puha ecsettel. A száraz tisztításnál, különösen a bronz mintájú papír esetén nagyon óvatosan alkalmaztuk a radírport, mert mattulást vagy leválást okozhatott volna. A vörösbomlásos bőr stabilizálása és restaurálása 3. kép. A mappa gerincének egy részlete lábnál, restaurálás előtt. A restaurálás célja ebben az esetben a vörösbomlás megállítása, a savasság csökkentése és a bőr porlékonyságának megszüntetése volt (4-5. kép). Az ezzel kapcsolatos kísérleteket és a munka lépéseit részletesen ld. lejjebb. Nedves tisztítás A papír alkotókat kizárólag vízzel kezeltük, ilyen módon kerülve el, hogy az esetlegesen visszamaradó vegyszermaradék a velük érintkező fényképeket károsíthassa. Az atlaszselyem bélést anionos mosószeres4 vízben mostuk ki, öblítettük és kitűzve szárítottuk meg. Kiegészítés, retusálás és összeállítás A fülek béléspapírját japánpapírral egészítettük ki, a mintás bronzpapírhoz pedig az eredetihez hasonló papír rekonstrukciót készítettünk, és ezzel pótoltuk a hiányokat. A vörösbomlásos bőr legfőbb jellemzői, a károsodás okai A bőrnek azt a típusú lebomlását nevezik vörösbomlásnak, amikor a bőr színe barnáról rőt vörösre változik, pH értéke, kohéziója és ennek következtében zsugorodási hőmérséklete is csökken. A károsodás mértékétől függően változik a mechanikai szilárdsága: anyaga lemezesen szétválik, eltörik, súlyosabb esetekben teljesen elporlik. Mikroszkóp alatt jól megfigyelhető, hogy a bőr rostjai a legkisebb mechanikai behatásra elválnak egymástól, sőt az egyes rostszálak összetöredeznek, rövidülnek. A bőr károsodását elsősorban savak okozzák, melyek lehetnek a gyártás során alkalmazott anyagok vagy azok átalakulási termékei, vagy a környezetből megkötött kén-dioxid és nitrogén-dioxid vízzel alkotott vegyületei. Savas közegben, pH 3 érték alatt bekövetkezik a bőr hidrolízise, amikor a fehérjeláncokban található kovalens kötések felbomlanak.5 A vörösbomlás a 19. század közepétől a 20. század első feléig kikészített bőröket jellemzi leginkább. Ennek oka, hogy a 19. században megváltozott bőrgyártási technológia 4. kép. Részlet a mappát borító, vörösbomlás jeleit mutató bőrből. nagy mennyiségben kezdte alkalmazni a hatékonyabb és jövedelmezőbb termelést biztosító agresszív vegyszereket. Új, korábban nem alkalmazott cserzőanyagokat használtak, melyek idővel a bőr számára káros vegyületekké alakultak át. A mésztelenítési periódus lerövidítése céljából, de a pikkelezési és színezési eljárások esetén is jelentősen növelték a felhasznált kénsav mennyiségét. A kész bőrben ennek megfelelően a hagyományos cserzési eljárásokkal tartósított bőrökhöz viszonyítva nagyobb mennyiségű veszélyes anyag maradt vissza.6 A vörösbomlás kezelésére irányuló korábbi próbálkozások A problémával elsőként az Egyesült Királyság kutatóintézeteiben kezdtek foglalkozni. Több oldalról közelítették meg a savas bomlás kezelésének kérdését. Már igen korán, 1905-ben felfigyeltek a jelenségre, melyet az akkor még viszonylag új könyvkötéseken tapasztaltak. A Royal Society of Arts egyik jelentésében azt ajánlotta, hogy az új bőrkötésekhez a lehető legkevesebb savat felhasználó eljárással készített bőröket használják, és a már meglévő kötések védelme érdekében biztosítva legyen a könyvtárak megfelelő szellőztetése, valamint a káros légköri gázok és a napfény kizárása.7 Az 1920-30-as években a cserzőanyagok vizsgálatával folytatták az okok és megoldások keresését. Úgy vélték, hogy a cserzőanyagok típusa és 4 Evex 3S, az Evanáttal megegyező összetételű, de más márkanéven forgalmazott anionos mosószer. 6 Thomson 2001. 5 Calnan 1999. 7 Calnan 1999. 120
