Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Beöthyné Kozocs Ildikó et al.: Pergamenből és cserzetlen bőrből készült tárgyak restaurálásának lehetőségei, a kezelés hatása a műtárgyakra
Bármilyen módon simítjuk is a pergament vagy a cserzetlen bőrt, a restauráló műhely klímáját igyekezzünk egyenletes értéken tartani, lehetőleg 50-55% RH és 20-22°C között. Kívánatos volna, hogy a relatív páratartalom a restaurálás teljes időtartama alatt ezek között az értékek között legyen, de a lágyítás, simítás, formára igazítás és szárítás alatt mindenképpen törekedni kell rá. Ezzel elősegíthetjük, hogy a vízleadás lassan, fokozatosan történjen, és a folyamat végén a pergamenben maradjon annyi kötött víz, ami a rugalmasságát biztosítja. A pergamen formára igazítása, megerősítése, kiegészítése Ezen összetett munkafolyamat célja a tárgy fizikai stabilizálása a tárgyalkotók ragasztóanyagokkal történő megerősítése, alátámasztása és kiegészítése útján. A megerősítés korábban alkalmazott, ma már nem javasolt módja a híg ragasztóval (pergamenenyv, zselatin, hidroxi-propil-cellulóz alkoholos oldata) történő átkenés, bepermetezés. Ezek a ragasztóanyag nagy nedvességtartalma miatt a fehérje zselatinálódását okozhatják, továbbá megváltoztathatják a rostos szerkezetet és a tárgy színét.70 Az erősen meggyengült, fizikai sérüléseket szenvedett pergamen vagy cserzetlen bőr megerősítésének leggyakoribb módja a különböző anyagokkal történő alátámasztás, melyet végezhetünk egy oldalról (ez a gyakoribb) vagy két oldalról. Használhatunk hozzá aranyverő hártyát, műbelet,71 papírt, vékony pergament vagy öntött pergamenlapot (az utóbbi leírását lásd alább). Amennyiben írott felületre kell ragasztani, akkor mindenképpen átlátszó anyagot kell alkalmaznunk. Ennek a követelménynek csak az aranyverő hártya felel meg. Az alátámasztás, megerősítés rögzítését többnyire kollagén ragasztókkal (zselatin, vizahólyagenyv, pergamenenyv), keményítőkkel (búza- vagy rizskeményítő), esetleg műanyag ragasztókkal (akrilát és poli(vinil-acetát) ragasztók) végezhetjük. Kiválasztáskor a következő szempontokat mérlegeljük: a ragasztó víztartalma, kémhatása, a felviteli hőmérséklet, a ragasztófilm meghúzásának ideje, a kötés erőssége, a film rugalmassága, visszaoldhatósága.72 A kollagén alapú ragasztók előnye, hogy rugalmas filmet képeznek, jó kötést biztosítanak a pergamenhez, bőrhöz, gyorsan gélesednek és visszaoldhatók. Hátrányuk, hogy nagy víztartalmúak, ’ enyhén savasak és csak melegen használhatók. A legrugalmasabb a pergamenenyv és a vizahólyagenyv, utóbbi előnye még, hogy viszonylag alacsony hőmérsékleten felvihető. Dobbőrök, cserzetlen 70 Lásd a pergamen puhítása fejezetben leírtakat. 71 Lásd jelen kötetben Beöthyné Kozocsa et al. pp. 90-91. 72 A ragasztó meghúzásának ideje alatt azt értjük, hogy mennyi idő alatt szikkad, gélesedik meg annyira a ragasztó, hogy erősebb préselés nélkül sem válik el a két rögzített felület. Ennek a térbeli tárgyak (pl. dobok) ragasztásakor van jelentősége, ahol a rögzítés többnyire nehezen oldható meg, a ragasztott felületet sokszor egy ideig kézzel összetartva tudjuk csak rögzíteni. 73 Általában 25-55% oldatukat használják (Nguyen 2007). bőrök ragasztásához általában jól használhatók, azonban lecsiszolt barkájú írópergameneken könnyen átszívódnak és kemény, sötét foltot hagynak. Aranyverő hártyával történő alátámasztáshoz általában vizahólyagenyvet vagy pergamenenyvet alkalmazunk, melyeket esetleg rizskeményítővel keverünk. A nedvességre érzékeny pergamenek esetében a keményítők közül a rizskeményítő főzött, sűrű pasztája a legmegfelelőbb, mert viszonylag kicsi a víztartalma, ugyanakkor erős kötést biztosít. Filmje azonban kissé merev és később sokszor nehezen oldható vissza. Ragasztáskor viszonylag hosszú ideig tart a megszikkadása, vagyis sokáig kell egymáshoz szorítani a rögzítendő felületeket, ami háromdimenziós tárgyak esetében nem mindig oldható meg. A cellulózszármazékok ragasztóképessége csekélyebb, többnyire nem elegendő a pergamen és cserzetlen bőr ragasztásához, azonban nagy előnyük, hogy alkoholban is oldhatók, így nedvességre fokozottan érzékeny tárgyak esetében kisebb töredékek, szakadások, felválások rögzítésére megfelelőek lehetnek. Az alkalmazott műanyag ragasztók vizes bázisú diszperziók, erős ragasztást biztosítanak, rugalmas filmet adnak, s mivel nagyméretű polimerek, nem szívódnak mélyen a pergamen és bőr rostjai közé, a filmjük duzzasztható és mechanikusan többnyire eltávolítható. 4 Az akrilát alapú ragasztók (pl. a Lascaux 496 és 362, két eltérő polimerizációs fokú változat, melyeknek 3:1 arányú keverékét használjuk) viszonylag hamar szikkadnak, keményítővel keverve növelik a film rugalmasságát és gyorsítják meghúzását. A poli(vinil-acetát) szintén vizes diszperzió, enyhén savas kémhatású, rugalmas filmet képez, és nem szívódik mélyre a bőrben. Visszaoldása ugyancsak duzzasztással és mechanikai módszerekkel végezhető el. Általában rizskeményítővel keverve alkalmazzuk író és kötőpergameneken. A háromdimenziós tárgyakon (pl. dobok, hintalovak) a szakadt, deformálódott pergamen vagy cserzetlen bőr puhítása, alátámasztása, a szakadásszélek összehúzása és a formára igazítás egy lépésben történik. A térforma miatt különösen problematikus lehet a ragasztás rögzítése. A dobbőrök a készítés helyétől és módszerétől függően nagyon eltérően viselkedhetnek. Sokszor cserzetlen bőrökkel találkozunk ezeken a tárgyakon, melyeket tisztítás, több-kevesebb áztatás után a dobtesten kifeszítve szárítottak meg. A használat során keletkezett szakadások többnyire szétnyíltak, a bőr deformálódott, zsugorodott állapotú. Tapasztalataink szerint a párásítással végzett lágyítás alatt a bőr általában megnyúlik, a szakadásszélek nyirkos állapotban összeilleszthetők, azonban száradáskor ismét széthúzódnak a bőr erős zsugorodása következtében.73 Ilyenkor a dobbőr teljes felületen történő, vagy helyi alátámasztása lehet a megoldás. Az előbbi esetben a nedvesített műbe-74 Az eltávolíthatóság mértéke természetesen függ a tárgy állapotától és az alkalmazott alátámasztó- vagy kiegészítőanyagtól is (Beöthyné Kozocsa 1995). 75 Lásd részletesebben Érdi 2002. 114
