Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Beöthyné Kozocs Ildikó et al.: Pergamenből és cserzetlen bőrből készült tárgyak restaurálásának lehetőségei, a kezelés hatása a műtárgyakra
15-16. kép. Az alátámasztó műbél rögzítése és az eredeti bőr ragasztás utáni préselése egy új-guineai dobon (Néprajzi Múzeum, fotó: Orosz Katalin). A tárgyat Madarász Andrea restaurálta. let vagy pergament a dobtestre feszítve és ott ragasztással, pamutszalaggal vagy az eredeti módszer szerint esetleg bélhúrral, varrással rögzítve hagyjuk megszáradni. Ezután ragasztjuk rá az enyhén párásított, eredeti bőrt. A hosszú, keskeny dobok préseléséhez szükséges alátámasztás kialakítása kreativitást igénylő feladat. Használhatunk ilyenkor különböző méretű súlyokat, só- vagy homokzsákokat, melyek a tárgy formájához igazíthatok, esetleg mágnest és fémlapokat. A megfelelő préserő eléréséhez sokszor érdemes a „feje tetejére” állítani a műtárgyat, mert így biztosítható a szilárd alátámasztás (15- 16. kép). A helyzetet tovább bonyolíthatja a hangzásjavító korongok jelenléte a dobbőr felületén (17. kép). A hintalovak borítása szintén cserzetlen bőr, tehát a szakadások összehúzása sokszor itt sem megoldható, azonban mivel a bőr alatt kemény mag (fa vagy papírmasé) található, a rögzítés fáslival vagy homokzsákokkal elvégezhető. Az alátámasztás ebben az esetben lehet vékony, színezett japánpapír, hiszen itt többnyire csak néhány mm-es rések keletkeznek a szakadásokban, vastagabb anyag behelyezése viszont esztétikailag zavaró lehet (18. kép). A meggyengült, hiányos pergamen vagy cserzetlen bőr kiegészítését vastagságban, színben hozzá illő pergamen, bőr beszabásával, pergamenöntéssel vagy öntött pergamenlap beszabásával végezhetjük. A kiegészítéshez az új anyagot úgy kell kiválasztani, hogy ne legyen vastagabb és erősebb, mint az eredeti, mert akkor meghúzza, deformálja azt. Széleit körben a hiány méreténél néhány mm-rel nagyobbra szabjuk és elvékonyítjuk az átlapolásokat. Mindig a hátoldal, illetve a nem írott rész felől javítunk. Az alátámasztás és a szakadások összefogása, a kiegészítések beragasztása egyaránt kockázatos lehet, a kollagén hirtelen nedvességfelvétele miatt. A ragasztóanyag megválasztása ezért nagy jelentőséggel bír. A tárgyban fellépő feszültség csökkenthető a teljes bőrfelület enyhe párásításával és a kiegészítések egyszerre történő beragasztásával. Kompozit tárgyakon azonban sokszor csak helyi párásító. kép. Alátámasztások rögzítése fáslival és sószsákokkal egy hintalovon (fotó: Nyíri Gábor). Restaurátor: Hajdú Viktória. tásra van lehetőség, ilyenkor fokozott óvatossággal kell eljárni. Az alacsony zsugorodási hőmérsékletű bőrök, valamint a tintamarásos pergamenek megerősítése, kiegészítése lehetőleg minél kisebb nedvességtartalmú ragasztóval történjen, hogy elkerüljük a további károsodást. Pergamenöntés A rovarrágott, elvékonyodott, penésztől meggyengült vagy égett pergamenlapok kiegészítése, megerősítése legeredményesebben pergamenöntéssel történhet. Ennek magyarországi módszerét a Corvina program keretében dolgozták ki az OSZK restauráló műhelyében az 1980-as években. Az eljárás a kézi papíröntéshez hasonló és három típusát különböztethetjük meg: a szívóasztalon végzett nedves öntést, a félnedves öntést és a száraz öntettel történő kiegészítést. A pép pergamenporból, pergamenrostokból és közepes őrlésfokú papírrostokból készül víz, etilalkohol és izopropil alkohol keverékében eloszlatva azokat, majd hidroxi-propil-cellulózt adva hozzá.'*’ Az utóbbi a rostok rögzítésének erősítésére szolgál. Színezéssel be lehet állítani az eredetivel harmonizáló árnyalatot. Korábban tea vagy kávé oldattal történt a színezés, ma már a pergamenrosthoz fémkomplex, a cellulózhoz direkt színezékeket használunk. Ilyenkor a rostokat előre színezzük, és azokat keverjük össze a megfelelő 76 76 A pergamenrost, illetve por önmagában nem elegendő az öntéshez, mert túl rövid rostjai miatt a kész pergamen áttetsző és merev lesz. Ezért szükséges hozzáadni a cellulóz rostokat kb. 1:1 arányban. A cellulóz őrlésfoka is befolyásolja a kész öntvényt, a megfelelő mechanikai szilárdság és fehérség elérése érdekében 30-40 SR°-ú rostot szükséges alkalmazni. Beőthyné Kozocsa 1992. pp. 44-46. 115
