Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Beöthyné Kozocs Ildikó et al.: Pergamenből és cserzetlen bőrből készült tárgyak restaurálásának lehetőségei, a kezelés hatása a műtárgyakra
Lágyítás, puhítás A pergamenből és cserzetlen bőrből készült, illetve ezt tartalmazó tárgyak leggyakoribb károsodása a bőr deformációja, hullámosodása, kiszáradása, merevvé válása és az ezekhez is köthető fizikai sérülések. A lágyítás célja a bőr nedvességtartalmának növelése, a térbeli torzulás csökkentése, a tanulmányozhatóság, illetve az esztétikai kép javítása érdekében. Ellazult, kisimított állapotban a tárgy megerősítése, kiegészítése is könnyebben elvégezhető. A bőr puhítása a tárgy restaurálásához vagy bemutatásához sokszor elengedhetetlen, ugyanakkor kockázatos lépés. Ehhez az idők során különböző anyagokat próbáltak ki és alkalmaznak eltérő eredménnyel. Lágyítás folyékony halmazállapotú kezelöszerekkel A legkorábbi eljárások között találjuk a pergamen átkenését vagy permetezését híg pergamenenyvvel olajos, zsíros, viaszos anyagokkal (pl. lanolin, cetvelő, méhviasz, tojássárgája). Ezek hátránya lehet a lecsiszolt barkájú pergamen esetében az eredetileg bolyhos felület megváltoztatása, a rostok letapasztása, szín- és tónusváltozás. Ezen kívül a zsíros anyagok bevitele megnehezíti a későbbi ragasztások elvégzését, valamint a triglicerid zsírok lebomlása során keletkező zsírsavak a bőr anyagának és a vele összeépített réz alkatrészeknek a károsodásást okozhatják. Ma már a fenti módszereket nem alkalmazzák. Az 1980-as években kísérletek történtek a merev, kemény pergamenek poli-etilén-glikol (PEG) kisebb molekulasúlyú változataival (400, 600) történő átitatására. A PEG nagy molekulájú, higroszkópos szerves anyag, vízben és más, elsősorban poláris oldószerekben - aceton, alkoholok, benzol, glicerin, aromás szénhidrogének -jól oldódik. A bőrben segít megkötni a vizet, hátránya, hogy száraz körülmények között képes a műtárgy anyagából is elszívni a nedvességet, így a kötött vizet is kivonhatja belőle. Kockázatot jelent továbbá, hogy nagy molekulamérete miatt, utólag csak hosszas áztatással lehet kivonni a pergamenből, és nem biztos, hogy teljesen. A visszafordíthatóság etikai követelményének tehát nem felel meg. A hőtől károsodott, zsugorodott és megkeményedett pergamenek lágyítása különösen nehéz feladat. Erre kísérletezték ki a 60-as években59 a karbamid 5-10%-os etilalkoholos oldatával történő átitatást 20 perces bemerítéssel. Esetenként a kezelőoldathoz kevés desztillált vizet is adagoltak, majd a pergament szívópapírok között enyhén lenehezítve szárították, végül cetvelő 1-2%-os benzolos emulziójával átkenték. A karbamid lágyító hatása azon alapul, hogy képes a sókötések megbontására a pergamenben, majd hidrogénkötéssel a kollagénhez kapcsolódik. Ez utóbbi miatt mondják, hogy enyhe cserző hatással bír. Mivel kémiailag megváltoztatja az anyag szerkezetét, puhításhoz nem javasolt, azonban az összeta-59 Az eljárást eredetileg egy orosz restaurátor dolgozta ki. Belaya 1969. padt pergamenlapok szétválasztásához ma sem ismerünk jobb megoldást. A karbamiddal és cetvelővel is kezelt pergamenek egy részénél néhány évtized után azt tapasztalták, hogy azok áttetszővé váltak, vagy besötétedtek. A hosszú távú hatást erősen befolyásolja az alkalmazott cetvelő oldat koncentrációja. Amennyiben 1—1,5%-nál nem töményebb benzolos oldattal történik a kezelés, nem tapasztalható változás. Jó példa erre a Corvina programban restaurált ún. Dozmati kódex, melynek lapjait lágyítás után 1%-os cetvelő oldattal átkenték, azonban 40 év elteltével sem látható rajtuk áttetszőség vagy sötétedés.60 A pergamen vagy cserzetlen bőr gyors lágyítására korábban elterjedten használták a 60-70%-os etilalkoholos tamponálást vagy porlasztást, melyet általában az oldószeres tisztítással egy lépésben végeztek. (A módszer veszélyeit lásd a nedves tisztítás című fejezetben.) Kompozit tárgyak esetében az alkalmazás előtt ellenőrizni kell a többi anyag (fa, textil, fém) reagálását a tisztítókeverékre. A pergamen szerkezete erősen függ a száradási körülményektől, ezért veszélyes lehet folyékony halmazállapotú vízzel nedvesíteni a restaurálás során. Mivel valószínűtlen, hogy az eredeti feszítést ismét végre lehet hajtani rajta, minden újraszárítás változást okoz a rostok elrendeződésében, összetapadásában. Lágyítás párásítással Jelenlegi ismereteink szerint a lágyítás legkíméletesebb módszere a párásítás, azonban annak módjában és eszközeiben nagy eltérések lehetnek, melyek befolyásolják a műtárgyban végbemenő változásokat. A műtárgy állapotának ismeretében az alábbi lehetőségek közül ki tudjuk választani a legkevesebb kockázattal járó, ugyanakkor hatékony módszert. Mint azt már említettük, az öregedett, károsodott pergamen és cserzetlen bőr nem csak elveszti kötött víztartalma egy részét, de gyengül az a képessége is, hogy újra nedvességet tudjon felvenni és megkötni. Ezzel egyre inkább rezisztenssé válik a párásítással végzett lágyításra is, miközben száradása rövidebb idő alatt megy végbe, mert a vizet gyorsabban adja le, mint új korában.61 Ezt a megváltozott viselkedést figyelembe kell venni a kezelés körülményeinek és módjának megtervezésekor. A nagyon erősen károsodott, lebomlott pergamen párásítása megfontolandó, mert a vízfelvétellel járó hőfelszabadulás elérheti az eredetinél alacsonyabb zsugorodási hőmérséklet értékét és helyi zselatinálódást okozhat a kollagénben. Hasonlóan nem javasolt a tintamarásos, savas pergamen és bőr esetében sem, mert vízfelvételkor elindulhat a savak vándorlása, ami a környező még ép területek károsodásához vezet. 60 Beöthyné Kozocsa 1976. Megjegyezzük, hogy cetvelőt ma már nem forgalmaznak, a benzol használata pedig rendkívül egészségkárosító hatásai miatt nem ajánlott. 61 Haines 1999. 110
