Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Beöthyné Kozocs Ildikó et al.: Pergamenből és cserzetlen bőrből készült tárgyak restaurálásának lehetőségei, a kezelés hatása a műtárgyakra
hideg pára 10. kép. Ultrahangos párásító készülék működési rajza (grafika: Kovács Dániel). Poliészter Poliészter (hidrofil) 11. kép. A Sympatex féligáteresztő hártya szerkezete (grafika: Gerlei Katalin). A vízpára előállítása és műtárgyba juttatása eltérő módszerekkel és eszközökkel történhet. Az ultrahangos párásító nagyfrekvenciájú hangrezgések segítségével extra finom vízpermetet hoz létre, és ezt bocsátja ki a légtérbe. Mivel itt nem molekuláris méretű vízpára keletkezik, a vízcseppecskék nehezebben tudnak a bőr mélyére hatolni. Előbb a felületen hatnak, ezzel potenciálisan feszültségek keletkezhetnek a műtárgy különböző rétegei között. Általában műanyagból, fémből épített kamrában vagy műanyag fóliából készült sátorban alkalmazzák e készülékeket. A hatást egyenletesebbé teszi, ha kis ventilátor is működik a zárt térben. A módszer előnye, hogy egy páramérővel ellenőrizhető a relatív légnedvesség szintje a párakamrában. Hátránya, hogy nem lehet pontosan beállítani a kívánt páratartalmat, és mivel a készülék nem forralja fel a vizet, ezért baktériumok szaporodhatnak el benne, ha huzamosabb ideig áll a tartályban (10. kép). A féligáteresztő fóliák (Gore-tex, Sympatex, stb.) több réteg műanyag hártyából álló rendszerek, melyeken a vízcsepp méreténél jóval kisebb pórusok vannak. Ennek következtében a membránon a víz csak különálló molekulák formájában tud áthatolni. így képes mélyen bejutni az amorf tartományba, ezzel nő az esély az egyenletes nedvesítésre (11. kép). Párásításkor a membránt közvetlenül a tárgy felületére helyezzük és nedves szívópapírral, valamint polietilén fóliával beborítjuk, hogy csökkentsük a párolgást. Előnyük, hogy mind teljes felületen, mind helyileg is alkalmazhatók, így szükség esetén (pl. összetett anyagú műtárgyaknál) nem kell az egész tárgyat kitenni a magas páratartalomnak. A fatestű dobok, dobozok esetében ugyanakkor problémát jelenthet, ha a fát nem lehet izolálni, és az is megduzzad a kezelés során. A membránok alkalmazásának hátránya, hogy a fólia alatt nem könynyü ellenőrizni a légnedvességet. Kockázatot jelent, hogy a kis légtér miatt az átdiffundált vízmolekulák mennyisége egy idő után megnő, és a relatív légnedvesség egyes helyeken eléri a 100%-ot, majd folyadék formájában lecsapódik. Ennek megelőzésére gyakrabban kell ellenőrizni a tárgy állapotát, mint egy párakamrában. Megjegyezzük, hogy rendkívül vízérzékeny tárgyak párásítását csökkentett víztartalmú (60% etanol) oldattal is meg lehet kísérelni a membránon keresztül, ekkor természetesen ellenőrizni kell a tárgyon lévő színes anyagok stabilitását ezen oldószergőz jelenlétében. A tulajdonbélyegzők különösen érzékenyek az etilalkoholra, azonban kis méretük miatt a párásítás alatt polietilén fóliából vágott kis folttal letakarhatok, így ott nem éri a pergamen felületét az oldószer gőze. A lap ekkor ezen a területen nem lágyul, de ez többnyire nem akadályozza meg a simítását. Függőpecsétes oklevelek fém- vagy viaszpecsétjeit és a fémszálas-, selyem- vagy kender függesztőanyagot polietilén fóliával izoláljuk. Ezzel elkerülhetjük a színes zsinórok színezékeinek oldódását és levérzését valamint a fémek korrózióját. Festett vagy írott tárgyak lágyításakor magas RH hatására a kötőanyagok megpuhulhatnak s később a segédanyagokhoz tapadhat a festék, a tinta. Ez a lágyítás előtti ellenőrzéssel elkerülhető. Távolról nedvesítésnél a tárgyra több rétegű száraz szívópapírt és ezekre egy vagy több nyirkos szívópapírt helyezünk, majd az így kialakult szendvicset beborítjuk polietilén fóliával a párolgás csökkentése érdekében. Ideális esetben, ha a folyadék víz nem szivárog át egyik rétegből a másikba, a víz csak gőz, tehát molekuláris formában van jelen. Előnyei és kockázatai, ha nincs érintkezés a folyadék vízzel, hasonlóak a féligáteresztő hártyákéhoz. Itt megjegyezzük, hogy hasonló elven, párakamrába helyezett hideg vízzel töltött tálakkal, vagy nedves szívópapírokkal is lehet növelni a relatív légnedvességet. Telített sóoldatok feletti zárt térben egyensúlyi páratartalom alakul ki, ami annak köszönhető, hogy az oldat vízleadása a légtérbe és vízfelvétele onnan egyensúlyba kerül. Ez az RH az egyes sók esetében más és más érték, mely a hőmérséklet változása során csak kevéssé változik (2. táblázat).'12 62 62 Járó 1991. pp. 54-55. Ili
