Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Beöthyné Kozocs Ildikó et al.: Pergamenből és cserzetlen bőrből készült tárgyak restaurálásának lehetőségei, a kezelés hatása a műtárgyakra
Pergamenből és cserzetlen bőrből készült tárgyak restaurálásának lehetőségei, a kezelés hatása a műtárgyakra Beöthyné Kozocsa Ildikó - Orosz Katalin - Kissné Bendefy Márta - Érdi Marianne Bevezetés' A budapesti Egyetemi Könyvtár páncélszekrényeiben hosszú éveken át őriztek 35, különböző mértékben sérült kódexet, köztük 12 corvinát. Ezeket a 14-15. századi pergamen- és papírkéziratokat Buda elfoglalása után vitték magukkal a törökök Konstanti nápolyba. A kedvezőtlen körülmények között tárolt kódexek átnedvesedtek, penészgombák, baktériumok, rovarkártevők támadták meg azokat. A 35 kötetet 1877-ben II. Abdul Hamid szultán adta vissza a budapesti ifjúságnak, így kerültek az Egyetemi Könyvtárba.1 2 3 A kódexek visszatérésük előtt „gyorsjavításon” estek át: a törökök a bizonyára megrongálódott eredeti kötéseket lebontották, és új bőrkötéssel látták el a könyveket. Az Egyetemi Könyvtárban a kódexek állapota feltehetően tovább romlott, a pusztulás jelei mutatkoztak, és félő volt, hogy ez a nemzeti kincs hamarosan megsemmisül. A Művelődési Minisztérium megbízásából az Országos Széchényi Könyvtár Restauráló Laboratóriumának restaurátorai több intézménnyel' együttműködve 1983-ban kezdték meg az ún. „Corvina programot”, ami a pergamen vizsgálati lehetőségeinek feltérképezését, a kötetek legmegfelelőbb restaurálási módszereinek kidolgozását tűzte ki célul. A vizsgálatok és kísérletek a fertőtlenítésre, a színes anyagok és fémfóliák rögzítésére, a pergamen megerősítésére és kiegészítésére irányultak. Ekkor kísérletezték ki a pergamenöntéshez használt pép egy új receptjét, melynek alkalmazását Európa-szerte magyar módszerként ismerik.4 A program eredményeként 31 pergamen kódex5 restaurálását végezték el az OSZK és az Egyetemi Könyvtár restaurátorai.6 A hetvenes és 1 Jelen kötetben két, témájukban szorosan összefüggő tanulmányt jelentetnek meg a szerzők, melyeket a könnyebb áttekinthetőség kedvéért külön cím alatt közölnek. Az első a pergamennel és a nyersbőrrel kapcsolatos alapvető fogalmakat és folyamatokat próbálja tisztázni (85-98.), a másik a fenti anyagok restaurálásának lehetőségeit tekinti át (99-118.) 2 A kódexek történetéről bővebb információ található: http://konyvtar. elte.hu/letoltesek/Egyetemi_Konyvtar_fuzet.pdf 3 A programot a Bőr- és Cipőipari Kutató Fejlesztő Vállalat, a Papíripari Kutató Intézet, a Textilipari Kutató Intézet, a Fővárosi Közegészségügyi és Járványügyi Állomás, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, a Magyar Nemzeti Múzeum, valamint a Magyar Képzőművészeti Főiskola szakemberei és tanárai segítették. 4 Wouters 2000. p. 81. 5 27 az Egyetemi Könyvtár, 4 db pedig az OSZK tulajdonában van. Beöthyné Kozocsa 1991-1993. 6 A Corvina programban dolgozó restaurátorok (OSZK): Beöthyné nyolcvanas években a bőrből készült néprajzi és történeti tárgyak restaurálásának területén több elméleti és gyakorlati eredmény született. Az azóta eltelt harminc év sok új gondolatot, tapasztalatot hozott, ezért érdemes ismét számba venni a pergamen és cserzetlen bőr restaurálásának helyzetét, módszereit, összegezni mai ismereteinket és az elmúlt évek kutatási eredményeit. Jelen cikkben az iparművészeti restaurátorok egyetemi képzése során a hallgatókkal végzett munkára és szakirodalmi kutatásra, ezáltal más kollégák tapasztalataira is támaszkodunk. A pergamenből és cserzetlen bőrből készült főbb tárgytípusok fontosabb restaurálási problémáiról és a restaurálás során alkalmazható anyagok, eljárások előnyeiről, hátrányairól igyekszünk képet adni. A restaurálás célja, etikai megfontolások A pergamen és nyersbőr tárgyak többsége levéltárak, múzeumok, könyvtárak gyűjteményeiben található, de természetesen magántulajdonban is előfordulnak. A restaurátori beavatkozásokat a tárgy állapotán és anyagain kívül befolyásolja, sokszor meghatározza a gyűjtemény típusa és a későbbi bemutatás, vagy használat célja és módja. Ezért először mindig a tárgy restaurálásának, konzerválásának célját és mértékét kell meghatározni, lehetőleg a tulajdonossal, muzeológussal, könyvtárossal, levéltárossal, művészettörténésszel folytatott konzultáció során. Levéltári dokumentumok (oklevelek, iratok) esetében alapvető fontosságú az információ sérülés- és veszteségmentes megőrzése, valamint a hitelesség jegyeinek teljes körű megtartása. Természetesen ez akkor is igaz, ha az adott oklevelet könyvtár vagy múzeum őrzi. Könyvtári könyvek esetében a tárgy fizikai és esztétikai egységének, valamint funkciójának megőrzése kerül előtérbe. A könyvet alkotó anyagok, a szerkezet és a benne foglalt információ megtartása egyaránt fontos. A későbbi használhatóság, nyithatóság biztosítása könyvtári gyűjteményekben általában elvárt követelmény.7 E területen is történtek azonban változások, sok kötet csak mikrofilmen vagy digitalizálva olvasható. Kozocsa Ildikó, Ballagó Lászlóné, Czigler Mária, Csillag Ildikó, Farkas Csilla, K. Horváth Ágnes, Lente Zsuzsa, M. Ádám Ágnes, (BEK): Szlabey Györgyi. A programhoz kapcsolódó kutatási eredményeket és kísérleteket ld. Beöthyné Kozocsa 1992. 7 Ez a múzeumi könyvtárak köteteire is igaz, azonban a múzeumi gyűjteményekben őrzött könyvekre, mint műtárgyakra már nem feltétlenül. 99
