Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Beöthyné Kozocs Ildikó et al.: Pergamenből és cserzetlen bőrből készült tárgyak restaurálásának lehetőségei, a kezelés hatása a műtárgyakra
Múzeumi tárgyak esetében három fő csoportról beszélhetünk: képzőművészeti alkotások, használati vagy dísztárgyak és kultikus tárgyak. Képzőművészeti alkotások (pl. miniatűrök, pasztellképek) restaurálása esetén a tárgy fizikai egységének, eredeti anyagainak és esztétikai képének megőrzése vagy visszaállítása, valamint a művész szándékának bemutatása egyaránt elvárás. Gyakori kérés a művészettörténészek részéről a zavaró foltok, szennyeződések eltávolítása. Használati és dísztárgyak esetében a tárgy fizikai integritása és a használat módjának bemutatása, a funkció megőrzése, valamint a tulajdonosra, a használatra utaló jelek megtartása kerül előtérbe. Az esztétikai kép helyreállítása sok esetben nem elvárás, a használatból adódó elváltozások, pl. szennyeződés, deformáció megőrzése viszont igen, amennyiben nem károsítják, vagy nem pusztítják el teljesen a tárgy anyagait. Kultikus, spirituális tárgyak általában néprajzi gyűjteményekben találhatók. Speciális jelentéstartalommal rendelkeznek, amit figyelembe kell venni a tárolásuk, kezelésük, bemutatásuk és konzerválásuk során. Ide sorolhatók a sámánizmussal összefüggő kultikus tárgyak (pl. dobok, ruházat), totemek. A beavatkozások megtervezésekor tiszteletben kell tartani a tárgyat létrehozó kultúrák hitét, amennyiben lehetőség van rá ajánlott konzultálni a leszármazottakkal. Spirituális tárgyak esetében bizonyos kezelések nem elfogadhatók a közösségek számára: pl. fertőtlenítőszerekkel való kezelés, vagy nem kóser anyaggal történő kiegészítés.8 Különösen fontos, hogy az emberi maradványok (pl. múmiák, amerikai indián és maori zsugorított koponyák) kezelése a kegyeleti szempontok figyelembevételével történjen. A restaurálás lehetőségei és korlátái A különböző pergamen és nyersbőr tárgyak restaurálásának lépései, módszerei és eszközei sok hasonlóságot mutatnak, ugyanakkor minden egyes tárgy esetében más-más megoldás születhet. Az alkalmazott módszerek kiválasztásához ismerni kell nemcsak a tárgy anyagainak viselkedését, de a használni kívánt kezelőszerek lehetséges hatását, előnyeit, hátrányait is. Az alábbiakban ezért egy általános restaurálási sort leírva végiggondoljuk, hogy milyen kezelési lehetőségek állnak mai ismereteink szerint rendelkezésre a fertőtlenítés, tisztítás, színes anyagok fixálása, a pergamen és bőr megerősítése, kiegészítése, a deformáció megszűntetése során, és ezeknek mi lehet a hatása a pergamenre és a cserzetlen bőrre. A mikrobiológiai fertőzések okai, a baktériumok és penészek élettevékenysége A pergamen és cserzetlen bőrtárgyak biológiai károsítói többnyire rovarok, penészgombák és baktériumok. A ro-8 Kite-Thomson 2007. p. 184. varok főként fizikailag roncsolják a műtárgyak anyagait, míg a mikroorganizmusok kémiai folyamatok útján bontják le a szerves tárgyalkotókat. A rovarfertőzések ellen a megelőző védekezés (ellenőrzés, takarítás, stb.) valamint a raktárak tömeges fertőtlenítő kezelése a javasolt. Ezek lehetőségeiről, előnyeiről és veszélyeiről számos szakirodalom beszámol.9 A tapasztalat szerint nagyon ritkán kerülnek pergamen és nyersbőr tárgyak restauráló műhelybe élő rovarfertőzéssel, ezért az egyedi eljárásokat jelen tanulmány nem tárgyalja. Az aktív mikrobiológiai fertőzés már jóval gyakoribb, azonban annak megállapítása, hogy egy tárgyon tényleg élő penész vagy baktérium látható-e szemrevételezéssel nem lehetséges. Legfeljebb akkor lehetünk ebben biztosak, ha friss beázással, nedvesedéssel összefüggő fertőzésről van szó. Az alábbiakban ezért röviden összefoglaljuk a műtárgyakat károsító mikroorganizmusok életműködését és a lehetséges, illetve alkalmazott fertőtlenítő módszerek és anyagok tulajdonságait valamint hatását a pergamenre és cserzetlen bőrre. A baktériumok sejtmag nélküli, önálló anyagcserével rendelkező egysejtű szervezetek, melyek a növényi élet legalacsonyabb formáját képviselik. Különböző szerves és szervetlen anyagok lebontásával fedezik tápanyagszükségletüket. A lebontást enzimek segítségével végzik oxigén jelenlétében vagy anélkül. A szerves anyagú műtárgyak számára az ún. heterotróf10 11 baktériumok jelentenek veszélyt, mert ezek szerves tápanyagot igényelnek. A baktériumok többnyire osztódással szaporodnak, megfelelő körülmények között rendkívül gyorsan.11 A sejtekben keletkezik egy endospóra (kitartóspóra), ami nem ivaros szaporítóképlet, de lehetővé teszi a baktérium számára a szélsőséges körülmények átvészelését. A kitartóspórák víztartalma és anyagcseréje minimális, hosszú ideig életképesek még extrém meleg és száraz körülmények között is. Kedvező környezeti tényezők között vegetatív sejtté alakulnak, ekkor azonban már nem hőállóak, és nedvességre van szükségük. A baktériumok viszonylag tág hőmérsékleti tartományban (0-45 °C) életképesek, azonban csak nagy nedvességtartalmú szerves anyagon képesek élni. Szaporodásukhoz a 100% körüli relatív páratartalom és a szubsztrát12 magas víztartalma szükséges. Többségük enyhén lúgos pH tartományban (pH 7,2-7,5) fejlődik a legjobban. Jellegzetes lebontó tevékenységük az ún. rothasztás, mely főleg nagy nedvességtartalmú állati eredetű anyagok enzimatikus lebontását jelenti. Ezzel főként a hosszú ideig nedves talajban lévő régészeti bőrleletek esetében találkozhatunk. A kollagént a sókötésekkel és másodrendű kötésekkel összetartott hármas 9 Gilberg 1990., Morgós 2001., Brokerhof et al 2007., Strang 2012. 10 Heterotrófoknak nevezzük azokat az élőlényeket, melyek szervetlen anyagoknak szerves anyaggá való átalakítására nem képesek, csak szerves anyagot alakítanak át, építenek be szervezetükbe. 11 Akár néhány óra alatt képesek megduplázni tömegüket és kettéosztódva újabb sejtek millióit létrehozni. 12 Szubsztrátnak nevezzük azt az anyagot, amin a mikroorganizmus megtelepszik, és tápanyagként használja. 100
