Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 11. (Székelyudvarhely, 2011)
Barabás Hajnalka: A Sovánka István emlékére rendezett "Törékeny haszontalanságok" kiállítás hozadékai
Sovánka életében sorsdöntő esemény lehetett a kolozsvári Mátyás-szoborpályázat66, mert már rég a zayugróci üveggyár tervezője, amikor 1893-ban hódolva első szerelmének, a szobrászatnak, részt vett ezen. Mint ismeretes, a pályázatot végül Fadrusz János nyerte meg, pedig a hét pályázó közül Sovánka pályamunkáját a pénzjutalom mellett pozitív kritikákkal is illették 1894 májusának első hetében a Kolozsvár és az Erdélyi Híradó hasábjain, mégis kudarcnak könyvelhette el teljesítményét, mert ezután az üvegművességnek szentelte élete nagy részét. A monumentális térplasztika kudarca irányította útját az üvegművesség felé, amit végül nem kis siker koronázott. A felvidéki üveghuták közül a zayugróci volt a legfejlettebb és technikai felszereltségében is a térség gyárai fölé emelkedett. A gyár termékei világszerte ismertek voltak: Oroszországba, Japánba, Franciaországba, de még Észak-Amerikába is eljutottak a Schreiber-gyár üvegei. Sovánka ebben a gyárban tehát kedvező feltételek mellett dolgozhatott az európai színvonalú üvegmüvészeti termékek előállításán. Első nagy sikerét 1896-ban, a millenneumi kiállításon érte el, az öt részből álló, majdnem két méter magas keresztelőmedencéjével, amelyen a bibliai jelenetek vörös rubinnal pácoltak. Ez ma is a budapesti Iparművészeti Múzeum egyik féltve őrzött tárgya. Az üzem tulajdonosának, az osztrák Josef Schreibemek 1902-ben bekövetkezett halála után nem maradt sokáig Zayugrócon, mert 1904-ben már az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. újantalvölgyi gyárában találjuk67 68, de itt sem időzött sokat - alig három évet maradt. Utolsó állomása, a Székelyföld következett, ahová feleségével és két gyermekével, Rudolffal és Stefániával költözött, Hermina maradt Felvidéken férjével, Károly pedig tanulmányai után Östringenben telepedett le. Sovánka a Schreiber-gyárban kísérletezve jól alkalmazta a Giergl-mühely, az amerikai Louis Comfort Tiffany (1848-1933) és a francia Emile Gallé (1846-1904) által kidolgozott stílusirányzatok ötvözését, úgy, hogy, egyéniesített megoldásokkal operált, elegyítve alkotásaiban a Pantocsek Valentin Leó (1812-1893) nevéhez köthető, színváltó - íriszes vagy irizáló - lüszteres technikát is. Pantocseket66 a római kori üvegek gyöngyházfénye ihlette arra, hogy a zlatnói manufaktúrában kikísérletezze majd sikerrel alkalmazza azt, amit a természet korábban már megalkotott: az üvegeken az ásványok okozta elváltozást, azaz a gyöngyházfény mesterséges létrehozását üvegfelületen. Az irizáló üvegek, a színjátszó lüszter-bevonatok úttörői között találjuk Sovánka István munkáit is, aki használati- és díszüvegeket egyaránt alkotott. Sovánka nemcsak új üvegtechnikák - pl. a már említett íriszes, az intarziás, a réteges, az ún. kámea üveg - alkalmazásával ért el kiemelkedő sikereket nemzetközi viszonylatban is, hanem változatos és egyedi formakincsével is. Munkáiban ötvözte a historizáló-magyaros stílust a szecesz-66 Bunta M. - Katona. I: i.m. p. 119. 67 Varga Vera: Az üveg jelentése. Budapest, 2002. 68 Varga Vera: Az irizáló üveg. In: Művészet. 1988/4. szió formajegyeivel, egyfajta romantikus-nemzeti, olykor kissé népies díszítésű tárgyakat alkotott, de hatott rá a reneszánsz és a barokk mintakincs is. A barokk világa a kevés fennmaradt festményén is megmutatkozik; saját ihletésű festményeiről visszaköszön a stílus mély vallásossága, mind pedig a profán naivság a portrék szerkezetében és érzelmi sugárzásában. Festészete üvegművészetéhez hasonlóan nem egységes: sok téma, sok kontinens művészete érdekelte és kísérletezett folyamatosan, mind a technikával mind pedig a színek, tónusok világával, ecsetkezeléssel. Megihlette a mindennapi élet, egy vallásos áhítattal feltöltött, ragyogóan sugárzó női arc vagy éppen a mélabús arc, de a speciális helyzetek (pl. a süketek jelbeszéde) sem kerülték el figyelmét, akár egy viharos táj, de a századfordulón oly divatos japán metszetek is mind témák, kísérletezési lehetőségek voltak festészetében, talán elsősorban önmaga szórakoztatására, a nyugalom megtalálása idején. A 20. század első éveiben üvegművészetével rendszeres résztvevője a rangosabb kiállításoknak, ahol jelenléte nemcsak pozitív visszhangot váltott ki, de több alkalommal jutalomban is részesült munkája. 1902-ben a torinói világkiállításon bemutatott műveivel „Diplome de merif’-et nyert; 1904-ben a Saint Louis-i világkiállításon aranyéremmel tüntették ki, miközben ugyanabban az évben a hagyományos budapesti karácsonyi tárlaton irizáló üvegekkel is jelentkezett. Sikereinek újabb állomása Milánó volt, ahol 1906-ban aranyéremmel jutalmazták munkáit69, s feltehetőleg már az év végén Sepsibükszádon találjuk teljesen elzárkózva a szakmai kihívások és a kritikusok megmérettetései elől. Ettől az időponttól kezdve nem jelentkezik világkiállításokon és a kritika sem nyilatkozik róla. Sovánka visszavonul? Nem. Csöndben teszi a dolgát és egy újabb üveggyárat fog felvirágoztatni a csőd széléről. 1907-ben hárman vették bérbe Mikes Ármintól a bükszádi üveggyárat: Sovánka István, Császár István (Sovánka későbbi veje, Stefánia lányának a férje) és Albertini Géza. A termelés irányítói ekkor az a négy tagból álló szakembercsoport, amelyben a vegyész Bolvári Ambms, a gépész Lénárt József, Schmidt Lajos a gravírozó és Sovánka István az üvegtervező és díszítő működött együtt. A bükszádi gyárban Sovánka idejében metszett, csiszolt, gravírozott, zománcfestett és formába öntött poharak, tejes-, borvizes- és befőttesüvegek, kancsók, korsók, bütykösök, kulacsok, bokályok, légyfogók, világítóeszközök, papímyomtatók, ablaküvegek, nagyítók, kalamárisok, tányérok, vázák, gyógyszeres és illatszeres üvegek, ívókészletek készültek. Sovánka bükszádi évei igazolják, hogy Erdélyben itt készültek a kor esztétikai igényeit leginkább megközelítő díszüvegek a 20. század elején. A huta bezárásával kapcsolata az üvegművészettel végérvényesen megszűnik, élete hátralevő éveiben fényképészettel, faszobrok és gyermekjátékok faragásával, festészettel foglalkozott. Kisebb bútordarabokat is készített, illetve használati tárgyakat. A gyertyatartók, 69 Bunta M. - Katona. I: i.m. p. 121. 82
