Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 11. (Székelyudvarhely, 2011)
Barabás Hajnalka: A Sovánka István emlékére rendezett "Törékeny haszontalanságok" kiállítás hozadékai
A Sovánka István emlékére rendezett „Törékeny haszontalanságok” kiállítás hozadékai Barabás Hajnalka Bevezető A Székely Nemzeti Múzeum 2008. december 22-én 18 órától megnyitotta az ‘56-os terem ajtaját a „Törékeny haszontalanságok” kiállítás előtt. A rendezvénnyel a múzeum a neves iparművészre, szobrászra, festőre, üvegművesre, fotográfusra és gyermekjáték készítőre, a 150 éve született, Sovánka Istvánra (1858-1944), valamint a háromszéki üvegművességre, pontosabban a bükszádi üveggyártásra emlékezett1. A több mint 100 üvegtárgyat, archív fotókat, rajzokat, festményeket, szobrokat és a 80 évnél idősebb, ma is működő fajátékokat magába foglaló kiállítást, két hónapon át lehetett látogatni. A tárlatot eredetileg csak az üvegműves Sovánka háromszéki munkásságára szerettük volna koncentrálni, de a kiállítást megelőző kutatásokból hamar kiderült, hogy a neves iparművész valóságos ezermesterré vált Háromszéken, ezért nem hagyhattuk figyelmen kívül Sovánka eddig ismeretlen tevékenységének bemutatását sem. Ezen előkutatásból arra is fény derült, hogy a bükszádi üvegcsűr múltja több megválaszolatlan kérdéssel rendelkezik és mégtöbb bizonytalan és ellentmondásos válasszal, ami a történetét, alapítását illeti köd lengi be és inkább szájhagyományokra alapozva van felépítve. Ezért a tanulmányt két témakör köré rendeztük: a háromszéki üveggyártás 1 Ezúton köszönjük Sovánka István unokájának Fogarasiné Sovánka Hajnalkának a kiállítás létrejöttében nyújtott fáradhatatlan és önzetlen segítségét. A kiállítást tárgyakkal segítették még: Bács Piroska és a bükszádi Mikes Ármin Általános Iskola, ahonnan 30 db, Bukszádon készült üvegtárgyat állítottunk ki, Haszmann Pál csernátoni múzeumából pedig 16 db tárgyat csodálhattak meg az érdeklődők. Nagyon köszönjük azoknak a hozzájárulását, akik újságfelhívásunkra válaszolva gazdagították a kiállítás üveganyagát: dr. Péter Zoltánná, Ráduly Gitta, József Álmos, Gyenge Gabriella, Bíró Rózsa, Szőcsné Gazda Enikő, Kocsis Mária és Kocsis Sándor. A kiállítás színvonalát emelték Vinczefty László festőművész, aki restaurálta a Kádár Tibor által 1939-ben, feltehetőleg Bukszádon festett időskori Sovánka István portrét, valamint Szeles József restaurátor, aki Sovánka játékaiból restaurált és rekonstruált is néhányat, a gyerekek örömére, akik a kiállítást kísérő gazdag múzeumpedagógiai program keretén belül kipróbálhatták azok működését. A kiállítás nem jöhetett volna létre Cserey Zoltán történész-muzeológus nélkül, aki nem csak ötletgazdája volt a kiállításnak, de korábban is foglalkozott a háromszéki iparral (Cserey Zoltán: Üveggyártás Háromszéken a 17—20. században. I.: Manufaktúrák Magyarországon II. Industria et Societas 1. Szerk. Németh Györgyi, Miskolc, pp. 71-76.), és a kiállítás kapcsán egy cikket is közölt a Háromszék hasábjain, Sovánka István munkásságáról. (Cserey Zoltán: Százötven éve született Sovánka István. Az üvegművész emlékére. In: Háromszék, 2008. december 17. Sepsiszentgyörgy.) és főképp a bükszádi huta, majd a későbbi gyár történetének, épületeinek, termékeinek rekonstrukciójára, valamint Sovánka István bükszádi éveinek tevékenységére, az eddig ismeretlen és talán az utolsó fennmaradt töredékes vázlatfüzetére, amelyet gazdagabbá tettek az 1927-1929 közötti időszakban írt és ezen vázlatfüzetbe bemásolt levelei. Sovánkáról tudtuk, hogy sikerrel juttatta csúcsra a felvidéki üveggyártást és 1907-től Sepsibükszádot is fellendítette 7 év alatt, majd az üveghuta bezárta után, az első világháborút követő években, a család fenntartása érdekében újra kamatoztatni kezdte a Fadrusz Jánossal együtt tanult szobrászati tehetségét. Azt korábban viszont nem tudtuk, hogy a huta bezárta után rendelésre fából faragott gyertyatartókat, lámpákat, levélvágókat, íróasztalt, és egyéb bútordarabok mellett, kisebb szobrokat is készített. Rajzolt, festett és festményeket másolt, fényképeit pedig egy saját készítésű géppel rögzítette, melynek lencséjét a bükszádi üvegcsűrben alkotta. Ezt a fényképezőgépet használta a ‘20-as évek folyamán, az általa tervezett és gyártott gyermekjátékok árajánlatokkal ellátott tárgykatalógusának elkészítésekor. A játékok forgalmazását főképp fia, Rudolf és veje, az egykori bükszádi üveggyár társbérlője, Császár István segítették. A fából készült, színes festékkel dekorált játékok sok gyermeket örvendeztettek meg az ünnepek alkalmával a nagyobb városokban, kisebb településeken. A kiállítás sokat vitatott címe egy 1951-ben készült Bükszád-monográfia2 * kéziratanyagából származik, amelyben az áll, hogy a bükszádiak az üveget „törékeny haszontalanság”-nak tartották. Érthető, hogy a lakosság emlékeiben nem egy felhőtlen emlékkép él az üveggyártás idejéről - s talán épp ennek köszönhető a feledésbe merülése is hiszen nem volt könnyű mesterség, sok áldozatos munkát követelt mind a fakitermelésben, hamuzsírgyártásban, mind pedig a homok és a kész termékek szállításában, illetve az olvasztók körül dolgozó emberek részéről egyaránt. Talán a nehéz munka miatt, vagy mert az első világháború teljességgel megszüntette a bükszádi és egyben a háromszéki üveggyártást, egyre kevesebbet tudunk a századfordulón még virágzó bükszádi üvegművességről, így a kiállítás is kevés hiteles tárgyat 2 A kiadatlan kéziratot Szentágotai Árpád írta A sepsibükszádi üveggyár története - címen, 1951-ben. Egy géppel írott változatot Fogarasiné Sovánka Hajnalka őríz. 71
