Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 11. (Székelyudvarhely, 2011)
Koppán Orsolya - Tóth Zsuzsanna: A tintamarásos kéziratok stabilizálása kalcium-fitát/kalcium-bikartonát eljárással. A kezelés alkalmazása az Apor-kódex restaurálása során
5. kép. Tintamarás 3. stádium (Apor-kódex). 6. kép. Tintamarás 4. stádium (Fol.Lat.2039). 7. kép. Tintamarás 4. stádium (Apor-kódex). A kalcium-fitát/kalcium-bikarbonát eljárás A fitinsav (C6H]g024P6; inositol-hexafoszfát) olyan fontos ásványi anyagok komplexképző anyaga, mint a kalcium, magnézium, vas vagy a cink. Különböző magvakban és a dió héjában a foszfort tárolja. Nem mérgező erős sav, sója a kalcium-fitát. A kezelés során a kalcium-ionok kicserélődnek a káros szabad vas(II)- és vas(III)-ionokkal, és fehér színű vas-fkát komplex keletkezik. Az így megkötött vas-ionok már nem katalizálják a cellulóz oxidációs lebomlását. A folyamat alatt a vas-gallusz tinta nem károsodik. Mivel a fekete vas(III)-gallát stabilitása a pH emelkedésével növekedik, és pH 6 körül éri el a maximumát, ezért kell a savas kémhatású kalciumfitát oldat kémhatását ammóniával 5,8-ig emelni. Ezen a pH értéken enyhe fehér csapadék kiválás észlelhető a kalciumfitát oldatban, de ettől még ugyanolyan hatékony marad. A kalcium-fitát képes komplexbe vinni a réz-ionokat is, de nem tudja inaktiválni azokat, ezért a réz továbbra is ártalmas marad. A réz-fitát vízben oldódik, a későbbi vizes kezeléssel eltávolítható. A kalcium-fitát kezelés önmagában nem szünteti meg a cellulóz savas hidrolízisét, ezért mindig semlegesítésnek kell követnie. pH 9 érték fölött a vas-gallusz tinta és a papír károsodhat, ezért nem ajánlott a túlságosan lúgos oldatok, mint a kalcium-hidroxid, vagy a magnézium-bikarbonát oldat használata. A kutatások azt mutatták, hogy a kalcium-bikarbonát oldattal végzett semlegesítés adta a legjobb eredményt, ugyanis a tinta és a papír pH-értéke nem megy 8,5 fölé. Sajnos a komplexképzés és a semlegesítés nem oldható meg egylépcsős eljárással. A vas-gallusztintával írt dokumentumok nedves kezelésének általános szabálya az, hogy vagy egyáltalán nem alkalmazunk semmilyen vizes kezelést, vagy teljes mosást végzünk. A „csak egy kis kezelés” veszélyezteti leginkább a dokumentumot. A nedvesség növekedése a papírban elősegíti a tinta vízoldható komponenseinek szétszívódását. Mivel a legtöbb ártalmas vegyület láthatatlan (vas(II)-ion, kénsav), ez a folyamat nem vehető észre, de annak a veszélye, hogy a nedvesítés előidézhet olyan reakciókat, mint a savas hidrolízis és az oxidáció, hosszú távon jelentősen megnő. Emiatt soha ne nedvesítsük meg a vas-gallusz tintával írt papírt, ha azt nem követi alapos mosás, amivel eltávolíthatók a vízoldható káros vegyületek. A tintamarás befolyásolja a papír vízfelvevő képességét is. A sötétbarnára színeződött tintamart területek hidro fóbok: nehezen veszik fel a vizet. A tinta körül az egyáltalán nem elszíneződött vagy csak világosbarna területek rendszerint hidrofilek: könnyen átnedvesednek. Nagyon valószínű, hogy nedvesség hatására repedések keletkeznek a hidrofób (tintamart) területen, különösen, ha a papír gyengén vagy egyáltalán nem enyvezett. A másik kockázatot a nagyon erősen enyvezett papír jelenti, ugyanis a vizes kezelések alatt a felületi enyvezés leoldódhat, és így a tinta eltűnhet. Ez komoly kockázat lehet különféle papíröntési technikák alkalmazása esetén. 55
