Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 11. (Székelyudvarhely, 2011)

Váli Zsuzsánna: Szempontok a falképek szemrevételezéssel történő viszgálatához. Erdélyi középkori falképek vizsgálata szemrevételezéssel

Milyen szempontok szerint vizsgálhatjuk a falképeket?2 3

Az első szempont a hordozó vakolat felépítésének1, megmunkálásának, a megmunkáláshoz használt eszközök nyomainak vizsgálata.

A falképeket hordozó vakolat minősége, felületi kiképzése, megtartása igen erősen befolyásolja a falkép minőségét, legyen az szekkó vagy freskó.

A vakolat lehet kötőanyagban dús4 vagy szegény5, vastag vagy vékony, egy- vagy többrétegű6. Fontos megjegyezni, hogy a rétegszám megállapításához olyan helyről kell mintát venni, ahol nincs arra esély, hogy az épület falait felépítő téglák, kövek között lévő, vagy a felületre kikenődött fugázóhabarcsból veszünk mintát, mivel az hamis képet adhat a vakolat rétegszámát, szerkezetét illetően. Ugyanígy oda kell figyelni, hogy javítások, vakolathatár-átlapolódások környékéről se vegyünk mintát, ha a rétegszerkezetet szeretnénk megállapítani. A vakolat vastagsága és a felületi megmunkálás finomsága függhet az építőanyagtól is: a téglaépületek vagy faragott kőből készült falazatok simább, egyenletesebb vastagságú vakolat felvitelét teszik lehetővé, mint egy igencsak mozgalmas felületet adó termés-, vagy folyami kőből felépült falazat, ahol a vakolat kiegyenlítése nem olyan egyszerű feladat, a felvitt vakolat vastagsága meg igencsak változó lehet: a kövek felületén néhány milliméter, míg a fuga fölött akár néhány centiméter is. Ez természetesen a vakolat karbonátosodására, a festéstechnikára és ebből kifolyólag a festékréteg károsodására is kihatással van7 *. A felület eldolgozásának minősége függhet még az ábrázolás fontosságától is, előfordulhat, hogy a fő regiszterekben, ahol az alakos jelenetek kerülnek megfestésre finomabban eldolgozzák a felületet, mint a lábazaton, ahol legtöbbször valamilyen dekoratív motívumot, pl. kőburkolatot vagy körbefutó drapériát ábrázolnak. A magyarfenesi, 13. században épült római katolikus templom szentélyének kifestése a 14. század végéről származik. A lábazati zónát díszítő, sárga-rózsaszín drapériát

2 A helyszíni megfigyelések szempontrendszerének kialakításához Regine Dendler cikkét használta fel a szerző.

Dendler, Regine: Spurensicherung in Kappel. Eine Untersuchung zu Technologie und Werkprozeß mittelalterlicher Wandmalereien, ln: Zeitschrift iur Kunsttechnologie und Konservierung. 2002. 16/1. A cikk fordításáért köszönet Kriston Lászlónak.

3 Itt a szemrevételezés kisebb, a mikroszkópos mintavizsgálatok nagyobb szerepet játszanak.

4 Általában ilyenek a bizánci jellegű vakolatok.

5 Az Alpoktól északra fekvő országokban általában jellemző, hogy töltőanyagban gazdag a vakolat.

6 Vitruvius a római vakolatok készítéséhez a 7 rétegben felvitt vakolatot javasolja. Ezzel szemben a gyakorlatban nem nagyon találtak 3—t rétegnél többől felépülő vakolatot.

Az Alpoktól északra és a magyar nyelvterületen, így Erdélyben is az 1-2 rétegben felvitt vakolat a jellemző.

7 Erre utalhat, ha amúgy egy jó megtartású, ffeskós falképen „indokolatlan” festékkopások, festéklepergések vannak néhol, mely nem köthető sem színhasználathoz, sem formai elemekhez, sem szándékolt rongáláshoz.

1. kép. Magyarfenes. A szentély lábazati díszének vakolata követi a kőből épült falazat egyenetlen felszínét.

2. kép. Bádok, a hajó falképei. A vakolat felszínének eldolgozásához használt spatula nyomai jól láthatóak súrlófényben.

3. kép. Bádok. A templom 15. században készült falfestményein látható a festőalap felviteléhez használt szerszám nyoma.

25