Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 11. (Székelyudvarhely, 2011)

Váli Zsuzsánna: Szempontok a falképek szemrevételezéssel történő viszgálatához. Erdélyi középkori falképek vizsgálata szemrevételezéssel

hordozó vakolat igencsak hepe-hupás, jól kirajzolódik a falazat struktúrája (1. kép). A fölötte lévő regiszterben látható Keresztrefeszítés jelenetet viszont már gondo­sabban elsimított vakolatra festették. A vakolat felületi eldolgozásának módja nem utolsósorban műhelygyakor­lat kérdése is lehet, az eldolgozáshoz használt eszközök lenyomata alapján esetenként magára az eszközre is lehet következtetni (használhattak pl. fémspatulát, fadarabot, bőrkesztyűt, stb.). Bádokon, jelenleg a református egy­házhoz tartozó, 13. századi középkori templomban több, összesen négy korszakból maradtak fenn falképek. A hajó 14. századból származó, többek között Szent Zsigmondot is ábrázoló falképeinek vakolatát valószínűleg egy kisebb fémspatulával dolgozták el, nyomai jól láthatók súrló­­fény segítségével (2. kép). A 15. század során keletkezett, a hajóban és a szentélyben egyaránt megtalálható szekkó képeket egy durva, seprűszerű eszközzel felvitt meszelés­rétegre festették (3. kép), az eszköznyomok épen, a szín­határoktól függetlenül maradtak meg. Az eldolgozáshoz használt eszközök nyomai nem csak az eszközre engednek következtetni, hanem a vako­lat állagára is a festék felhordásának idején. Amennyiben a vakolaton keletkezett különféle eszköznyomok nem maszatolódtak el a festéssel, az arra utal, hogy a vakolat már szikkadt állapotban lehetett festéskor. Változó vas­tagságú vakolat esetén előfordulhat, hogy a vékonyan fel­hordott rétegű vakolat már száradt festéskor, így a vakolat felviteléhez használt eszköz nyomai megmaradtak, a vas­tagabban felvitt, még nedves vakolat struktúráját festés közben viszont elmaszatolták. A levegő hőmérsékletétől, páratartalmától függően a vakolat akár már 1-2 óra alatt is meg tud olyannyira szikkadni, hogy ecsettel már nem deformálható a felülete. A szikkadó vakolatból távozó nedvességet esetenként pótolhatták a vakolat vizezésé­vel. Ennek kettős funkciója van: a nedvességgel feltelített pórusokon a levegő C02 tartalma nem tud behatolni, és így lassítható a karbonátosodási folyamat, tehát több ideig lehet dolgozni a felületen, úgy, hogy freskós kötés létre­jöhessen. A másik funkciója, hogy a nedvesség a vakolat belsejében lévő, még nem karbonátosodott Ca(OH)2-ot feloldja, majd párolgás során a felületre viszi, ezzel előse­gítve a felületi karbonátosodást. Egyrészről a vakolat jobb tapadása érdekében, másrészről a freskós kötés folyama­tának elnyújtása érdekében vizezték a falat a vakolat fel­vitele előtt is. Ezt az eljárást, ahogyan a vakolat munka közbeni vizezését is, Cennino Cennini is ajánlja híres fes­tőkönyvében: „Mielőtt a vakolásba fogsz porold le és locsold meg alaposan a falat, amennyire csak lehet, semmi locsolás nem sok a falnak.”8 „Igaz ugyan, hogy téli napon, nedves időben, ha kőfalra festesz, a vakolat friss marad másnapra is. De, ha csak lehet, ne halogasd a munkát, mert a friss vakolatra való festés, azaz a mindig aznap végzett munka köti meg legjobban a festéket, a legjobb és leggyönyörködtetőbb 8 Cennino: Trattato. Magyar fordítás, p. 42. 4. kép. Székelyderzs, a hajó falképei. A munka közben megre­pedezett vakolatot a mester igyekezett javítani, erről tanúskodnak ujjainak a vakolatba mélyedt lenyomatai a repedések mentén. munka, ami csak lehet. (...) Azután vedd a nagy sörte­­ecsetet a kezedbe, mártsd tiszta vízbe, kenjed be vele a vakolatot és egy tenyérnyi széles deszkalappal körben simítsd át a felületet, hogy a fent említett deszka a felesle­ges vakolatot leszedje, oda vigye ahol hiányzik, és szépen elegyengesse a vakolatot. Most, ha szükséges, vizezd be megint az említett ecsettel a vakolatot és szép tiszta síma felületű vakolókanállal simítsd mégegyszer át.”9 A vakolat kötőanyag-töltőanyag aránya, a felvitt vako­lat vastagsága, a töltőanyag szemcseméret-tartománya és eloszlása, a vakolat nedvességtartalma, a nedvesség elpá­rolgásának sebessége mind meghatározó lehet a vakolat tartóssága, repedésre, porlásra való hajlamát tekintve. A nagy kötőanyag tartalmú vakolatokat általában vékonyabb és több rétegben vitték fel, szikkadás közben esetleg tömörítették a víz párolgásának következtében zsugorodó vakolat megrepedezése ellen. Ha nem így jár­tak el, az a vakolat repedezéséhez vezetett. Ez látható pél­dául Székelyderzs unitárius vártemplomának 1419-ben, „Magister Paulus filius Stephani de Ung” által készített falképe esetén10. Itt súrlófényben igen jól kivehető, hogy a már készítés közben megrepdezetett vakolatot a mes­terek) megpróbálták a repedések mentén ujjhegyükkel „összedolgozni”, ujjaik lenyomata kis gödröcskék formá­jában figyelhető meg bizonyos repedések mentén (4. kép). A töltőanyag szemcseméret-tartományát tekintve jó megtartású vakolatot a tág határok között mozgó 9 Cennini: Trattato. Magyar fordítás, p. 44. 10 A falképet Feketics Erika vizsgálta, a vizsgálati eredmények szakdolgo­zatában olvashatóak. Feketics Erika: Erdélyi középkori feltárt falképek vizsgálatai: Székelyderzs, Felsőboldogfalva, Csíkszentmihály és Csík­szenttamás. Szakdolgozat. Magyar Képzőművészeti Egyetem Restau­rátorképző Intézete. 2007. Témavezető: Kriston László. 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom