Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 11. (Székelyudvarhely, 2011)
Váli Zsuzsánna: Szempontok a falképek szemrevételezéssel történő viszgálatához. Erdélyi középkori falképek vizsgálata szemrevételezéssel
Szempontok a falképek szemrevételezéssel történő vizsgálatához. Erdélyi középkori falképek vizsgálata szemrevételezéssel* Váli Zsuzsánna A műtárgyvizsgálat egymásra épülő, egymást kiegészítő fázisai a szemrevételezés, dokumentálás, a fototechnikai- és anyagvizsgálatok. Ezen vizsgálatok során teljes képet kaphatunk egy tárgy készítésének körülményeiről, a művész által felhasznált anyagokról és az alkalmazott megoldásokról, a tárgyban lezajló károsodási folyamatokról, ezeknek okairól és a kezelés lehetséges menetéről. A pontos megfigyelés, a szóban és képben rögzített dokumentáció jelentősége igen nagy, mivel minden restaurátori beavatkozás irreverzibilis, így a műtárgynak az eredetihez legközelebb eső állapota, illetve a keletkezése óta anyagában és állapotában bekövetkezett változások a restaurátori beavatkozást megelőzően vizsgálhatók hitelt érdemlően, mivel bizonyos tulajdonságok a későbbiekben vizsgálhatatlanná, értékelhetetlenné válnak. A szemrevételezés a restaurálási folyamat során a legelső vizsgálati fázis (bizonyos esetekben, mint például egy lemeszelt falkép esetében feltárás előzheti meg), mely egy nagyon kevés eszközt igénylő, igen olcsó, könynyen elvégezhető eljárás. Egyszerűsége és kézenfekvősége ellenére a vizsgálatok további menetére, a restaurálási folyamat megtervezésére döntő befolyással van, így ajánlatos nagyon alaposan elvégezni. A dokumentálással kiegészülve állandó jellegű referenciapontot nyújt a restaurátor számára, amihez a munka későbbi folyamataiban vissza lehet nyúlni, és felbecsülhetetlen jelentősége van a tárgy története, a restaurálást követő művészettörténeti és egyéb tudományos tanulmányozása szempontjából. Roncsolásos mintavétel esetén fontos, hogy nagyon alaposan ismerjük előre a felületet, melyből mintát kívánunk venni, így elkerülhető, hogy rossz mintát vegyünk, ami teljesen félrevezető eredményekhez vezethet. A mintavétel során környezetéből kiragadott mintából kinyert információkat a restaurátor csak a minta kontextusának ismeretében tudja helyesen értelmezni, a vizsgálatot végző szakemberek által kapott eredményeket kiértékelni, ezért tanácsos, hogy a restaurátor maga is értsen a fototechnikai, mikroszkópos és kémiai vizsgálatok elvégzéséhez valamint a nagyműszeres vizsgálatok eredményeinek legalább az értelmezéséhez. Az erdélyi falképanyag kivételes jelentőséggel bír abból a szempontból, hogy nagy számban kerülnek elő olyan, a reformáció vagy ellenreformáció óta vakolat alatt rejtőző, szinte középkori állapotukban lévő falképek, melyek fantasztikus lehetőséget nyújtanak arra, hogy ha időt és pénzt szánnak rá a restaurálási munkálatok elején, betekintést nyerhessünk az őket készítő mesterek műhelytitkaiba, módszereibe. Ez Európaszerte szinte egyedülálló lehetőség, mivel főként a gazdagabb országokban, alig létezik már olyan műtárgy vagy műemlék, melyhez korábban ne nyúltak volna, melyet legalább egyszer nem javítottak vagy restauráltak. Az erdélyi falképanyag vizsgálatával nemcsak az egykori Magyarország területének festészetét lehetne pontosabban megismerni, hanem általában véve a középkori műhelygyakorlatot, főként, hogy Erdély területén mind a bizánci, mind az itáliai és a német nyelvterületek művészetének hatása jelen van. Fontos volna, ha a művészettörténeti szakirodalomban nem csak a történeti, stíluskritikai és ikonográfiái szempontok érvényesülnének, hanem helyet kapnának egyenlő mértékben a készítés- és a festéstechnikára, az anyaghasználatra vonatkozó leírások is, így közelebb kerülhetnénk nemcsak a képi világ, hanem a régi mesterek által alkalmazott technikai megoldások megismeréséhez, megértéséhez. A tanulmány a szemrevételezés elvégzéséhez próbál néhány szempontot bemutatni, négy erdélyi templom falképeinek példáján keresztül. Nem célja a falképek teljességre törekvő bemutatása, csupán a szemrevételezés néhány szempontjának ismertetése. Ez a szempontrendszer is természetesen tovább bővíthető és bővítendő. A templomok: Székelyderzs, Marosszentanna, Magyarfenes, Bádok. Ez utóbbi három stilisztikai szempontból közel áll egymáshoz, illetve az itáliai trecento festészetének stílusjegyeit viseli magán, ezért ahol ez indokolt, a falképek festéstechnikáját a Giotto iskoláját követő Cennino Cennini által, a Tratatto della pittura-ban leírtakkal igyekezett összevetni a szerző* 1. * A cikk a 2009-ben megvédett szakdolgozat témáján alapszik. Váli Zsuzsánna: Erdélyi középkori falképek vizsgálata. Marosszentanna, Magyarfenes, Bádok. Szakdolgozat, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Restaurátor Tanszék, 2009. Témavezető: Kriston László. A szakdolgozatban a három templom 2009-ig megjelent művészettörténeti irodalmának kimerítő feldolgozása és gazdag irodalomjegyzék is található. 1 Cennino Cennini: Trattato della pittura. Magyar fordítása a Magyar Képzőművészeti Egyetem könyvtárában található, írógéppel írt kötet, szerző és évszám nélkül. 24
