Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 11. (Székelyudvarhely, 2011)
Domokos Levente: A természetes pigmentek nyersanyagai, előfordulásuk és felhasználásuk az irodalmi és néprajzi adatok tükrében
3. kép. Voinescu, Teodora: Modele tradiţionale şi observaţii din realitate în pictura Muntenească a veacului al XVIII-lea: Caietul de modele al lui Radu Zugravul. (Hagyományos modellek és korrajzok a 18. század munténiai festészetében: Radu Zugravul modellkönyve.) In: Studii şi Cercetări de Istoria Artei. Seria Artă Plastică. Tomul 14. 1/1967. p. 57. A spanyol Francisco Pacheco del Rio 1649-ben megjelent, a „Festés művészetéről”19 szóló könyvében arról panaszkodik, hogy amióta a törökök elfoglalták Magyarországot, a Kárpátokban bányászott azurit nem jut el Spanyolországba. Boltz Valentin („Illuminierbuch”, 1549), valamint Joan Baptist Pictorius („Den Geheimen Illuminer-Kunst”) művei azért fontosak számunkra, mert az általuk közölt receptek ismertek voltak Erdélyben, és valószínűleg használták is azokat. Joan Baptist Pictorius könyvét 1802-ben Kendi Sámuel etédi lelkipásztor fordította magyarra az alábbi címmel: „Sok ritka, és nevezetes Titkokkal tellyes FESTÉS-MESTERSÉG, melly tanit mindenféle Festékeket mesterségesen készíteni, és vélek hasznosan élni, nem külömben mindennémű Aranyozásokat, Ezüstezéseket, Zamántzozásokat, gyantározásokat, s több e feleket véghez vinni, egyéb különös, és ezen mesterséghez tartozó, de még világ eleibe nem terjeded meg-jegyzést érdemlő dolgokkal, mellyet minden Festőknek, Rajzolóknak, Illuminá-19 Pacheco del Rio, Francisco: „Arte de la pintvra, sv antigvedad, y grandezas”, 1649. toroknak, Képíróknak, festékkel bánóknak, és e féle mesterségben gyönyörködőknek hasznokra nagy munkával és szorgalmatossággal egy hires Uluminátomak keze-irásából nyomtatásban német nyelven ki-adott Norimbergában 1713-ban Piktorius Baptista János, most pedig magyar nyelvre fordított és Kézírásba tett K.S. Etéden 1802.” Időrendben a következő ismert festőkönyv a Csíki Székely Múzeumban őrzött, Ferencz Antal által 1828-ban Csíkszenttamáson írt „Rövid oktatás Az asztalossághoz tartozó, és a képfestéshez kivántató némelly festékeknek készítésiről és tulajdonságairól. Az architektúrából.”"1' Az 1830-as években íródott Csíkszentdomokoson Bálint Péter töredékesen fennmaradt receptesfüzete2'. A fennmaradt töredékben aranyozással kapcsolatos, illetve az „aranyozás alá való fundámentom” készítéséről ír. 1834-ből való egy székelykeresztúri festőkönyv, amely elsősorban különböző szövetek és szálak növényi eredetű színezékekkel való festésével kapcsolatos recepteket közöl 7 További, mesterekkel, bútorfestéssel, illetve festékekkel kapcsolatos adatokat találunk Gazda József: „Mindennek mestere. A falusi tudás könyve” című művében2’. Festékföld és pigmentlelőhelyek Erdélyben A növények és az ásványok színes világából csak néhány alkalmas színezésre, festésre. A növényi színezékekkel jelen írásunkban nem kívánunk foglalkozni. Az ásványi pigmenteket több szempont alapján is csoportosíthatjuk, mint pl. minőségük, áruk, valamint eredetük szerint. Paul Henri Stahl megállapítása érvényes mind az asztalos, mind a festő, mind az ásványi és növényi eredetű festéstechnikákra: „A névtelen népi mesterek kivétel nélkül mindannyian hozzájárultak kulturális örökségük bővítéséhez, felhalmozott tapasztalataikkal kiszűrve, és a helyi lehetőségekhez igazítva mindazt, ami jobb volt, megőrizvén a különböző történelmi korokra eredeztethető tudást.”20 21 22 23 24 Az ásványi pigmentek erdélyi használata már a korai kőkorszak (paleolitikum) idejéből bizonyított25. A Szilágy megyei, Számos-völgyi barlangban az analízisek szerint különböző vasoxid-alapú ásványokkal és agyagféleségekkel festettek. Erdély ásványi pigmentekben való gazdagsága ismert volt Európában, amiről említés történik Georgius Agricola, valamint Francisco Pacheco del Rio művében, de a későbbi utazók is több, pigmentként használható nyersanyagot említenek. E szórványos adatokon kívül más 20 A gyintáros festékek készítése egy 1826-beli kéziratos könyv alapján. Közli Kovács Dénes múzeumigazgató. In: A Csíki Múzeum Közleményei, 1956. 56-58. 21 Közöletlen kézirat, magántulajdon. 22 Csókos Varga Györgyi: Festékeskönyv. Glia, 2008. 23 Gazda József: Mindennek mestere. A falusi tudás könyve. Editura Püski, Budapest, 1993. 24 Stahl, Paul Henri: Arta populara romaneasca si arta oraseneasca. In: Studii si Cercetări de Istoria Artei. Seria Arta Plastica. Tomul 14. 1967/1. Editura Academiei RSR, p. 14. 25 Circiumaru, Marian: id.m. p. 125. 19
