Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 11. (Székelyudvarhely, 2011)
Domokos Levente: A természetes pigmentek nyersanyagai, előfordulásuk és felhasználásuk az irodalmi és néprajzi adatok tükrében
illusztrálják, mint pl. dekorációk, fantasztikus teremtmények, mitológiai állatok, díszítőelemek, valamint részletrajzok az emberi testről". Az Erdélyre, illetve az erdélyi festékekre, festőasztalosokra, vonatkozó bel- és külföldi, fontosabb szakirodalom, említések Az erdélyi festőasztalosokkal, nyersanyagokkal kapcsolatos érdekesebb említések aránylag korán megjelennek a bel- és külföldi leírásokban. Ezek között szerepel festőkönyv, geológiai, földrajzi munka, útleírás, szótár, nyelvtan, valamint szépirodalmi és orvosi, gyógyszerészeti mű is. Az említések vonatkozhatnak egy-egy pigmentre, festékanyagra, készítéstechnikai eljárásra, nyersanyagra, de szórványosan megjelenhetnek festőkönyvekben is. Értékes forrásközléseket találunk a Szabó T. Attila szerkesztette Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárban, de ezek értelmezését, értékelését nehezítik egyrészt a különböző kifejezések, korabeli szavak értelmezései, valamint az, hogy legtöbbször nincs lehetőségünk az eredeti dokumentumok vizsgálatára. Érdemes összevetni pl. az EMSzT Bethlen Gábor korára vonatkozó pigment-adatait a Báró Radvánszky által közölt Bethlen Gábor udvartartásának számadáskönyveivel, ami nagyban árnyalja a korképet. Erdélyben a 18. századból maradt fenn a kolozsvári Festőasztalos-céh minta és modellkönyve (2. kép)11 12. Az ebben a korban használt román/ortodox/bizánci mintakönyvekről bővebb leírást közöl Mihail Mihalcu az 1984-ben megjelent munkájában13. A Mihalcu által közölt, bizánci festőiskola körébe tartozó művészek (vagy pl. Radu Zugravul mintakönyvében14, (3. kép) technikai és ikonográfiái leírásai mellett találunk adatot ausztriai (valószínűleg erdélyi, vagy felvidéki) eredetű festékekre is, illetve megjelennek magyarországi vonatkozású festékmegnevezések (pl. „máramarosi fehér”), valamint nyugati hatást mutató elnevezések, technikai eljárások. Dr. Kós Károly „A vargyasi festett bútor” című könyve hatására a lengyel Bozena Kúrál közölt 1974-ben rajzos összehasonlító táblázatot a vargyasi, illetve a dél-lengyelországi festőasztalosok levél és virágváltozatairól15. Ugyancsak érdekes, erdélyi, illetve magyarországi adatokkal találkozhatunk Georgius Agricola „Bermannus sive de re metallica dialógus”16 (1530) című írásában is. 11 Emszt András: Rétegződések. Múlt és jelen a festészetoktatásban. DLA értekezés. Pécsi Tudományegyetem, Művészeti Kar, Doktori Iskola, 2009. 12 B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1970. 13 Mihalcu, Mihail: Valori medievale româneşti. Editura Sport-Turism, Bucureşti, 1984. 14 Cîrciumaru, Marin: O peşteră cu pictură rupestră paleolitică descoperită pe Valea Someşului. In: Studii şi Cercetări de Istoria Artei. Seria Artă Plastică, Tomul 28. 1981. Editura Academiei RSR, p. 125. 15 Kónya Ádám: Sütő Béla virágai. In: Népi mesterek. Sepsiszentgyörgy, 1977. 16 Bermannus avagy beszélgetés az ásványok csodállatos világáról. In: A bányászat, kohászat és a földtan klasszikusai, VIII (Szerk.: Zsámboki László), Miskolc, Rudabánya, 1994. 2. kép. Lap a kolozsvári Festőasztalos-céh minta és modellkönyvéből. B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben. Editura Kriterion, Bucureşti, 1970. Agricola ezen művében taglalja a már abban az időben értelmezési nehézségeket okozó különböző nyersanyag-elnevezéseket, de az erdélyi okkert is említi: „BERMANNUS: Menjünk oda a hányóhoz. Ez itt az okker, vagy ha úgy jobban tetszik, latin szóval a sil. NEAVIUS: A színe tiszta sárga; úgy látszik, ezért is nevezték el a görögök óchrának. BREMANNUS: Ezt a festők tudnák használni. Manapság azonban inkább az ólomból készített mesterséges okker van használatban nálunk: ha mégis ásványi okkert használnak, akkor inkább az erdélyit, vagyis a magyarországit részesítik előnyben; azt hiszik ugyanis, hogy ez jobb a többinél és nem is árulják nagyon drágán; így lehet az, hogy ez itt elhanyagolva hever és szinte senki sem gyűjti össze.”17 Agricola 1556-ban megjelent, a bányászatról írt fo művében, a „De Re Metallica Libri XIE’-ben1'5 is találunk ásványi festékre, illetve Magyarországra vonatkozó, elsősorban közvetett adatokat. 17 http://www.kfki.hu/chemonet/hun/olvaso/histchem/alkem/bermann. html (2011. január. 4.). 18 Agricola, Georgius: De Re Metallica Libri XII Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986. 18
