Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 11. (Székelyudvarhely, 2011)
Domokos Levente: A természetes pigmentek nyersanyagai, előfordulásuk és felhasználásuk az irodalmi és néprajzi adatok tükrében
gíittttUitírbutP ftfriuß alle tfarbat tu kw,' CV^f«ubTV»r>*rfíTriW4<ríta/ >«y>f<n/»iait>jţ>ţ»i»t>r^to|» M MMMlMKNMHm**, M ‘Oakmmum ^Srlţrn tea Xef*t* t«i >ţi!i Sfeffi iiMi U'>lH<a 0(frarfHü0ir«ÍÍKtr4,frfpS?í.wí Kflío^cyía«i*fT»«iJu(v»|i /. £ép. Valentin Boltz: Illuminierbuch, Bálé, 1549. A középkor talán legelterjedtebb, legismertebb, és legnagyobb hatású művészeti „szakkönyve” Theophilus Presbiter „Schedula diversarum artium” című, a 12. századra datált, átfogó műve7, melyben elsősorban az egyházi művészetekhez kapcsolódó technikák vannak leírva, de utalásokat találunk világi/laikus művekre is. A Theophilus által közölt leírások, receptek nagyrészt olyan mesterek számára íródtak, akik már ismerik a különböző mesterségek/művészetek apró fogásait, fortélyait, illetve a különböző munkafázisok időrendjét. így előfordul, hogy egy-egy alapvető munkafolyamatra/munkafázisra, mint magától értetődő, köztudott dologra csak utalást tesz. A világi műhelyek megjelenésével az egyházi központokban szerzett gyakorlati tudás részleges kiváltása, pótlása érdekében szükségessé vált nemcsak a „szájbarágósabb”, sokkal pontosabb, részletesebb technikai leírás, hanem annak különböző nyelveken való elérhetősége is. Az egyik első, nem latin nyelven megjelent, művészetekről és kézmüvestechnikákról való írás Cennino Cennini a 14. század végén megjelent, „Tratatto della pittura”8 című munkája, amelyet az ezt követő századokban több más jelentős mű is követett. Cennini leírása alapján részben feltárul előttünk a hosszú inasévek kézművességen alapuló művészeti oktatása: „A művészet alapja és minden kézimunkának kezdete a rajzolás és a festés. Ehhez a két dologhoz megkívántatik a festékek dörzsölése vagy jobban mondva őrlése, az enyvezés, a vászon felfeszítése, a gipszalap készítése, ez utóbbi simítása és csiszolása, a gipszreliefek készítése, a bolus alkalmazása, az aranyozás és ennek fényesítése, a temperakeverés, az alapozások, a szénnel való porozás, a bevésés, a pontozás a kis kerékkel, a vonalozás, a festés, a tábla ki-díszítése és a firniszelése, ha t. i. táblafestményt készítünk. A falon való munkálkodás pedig megkívánja, hogy ismerjük (a fal-) 7 Theophilus Presbyter: A különféle művességekről. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986. 8 Cennino Cennini: Tratatul de pictură. Editura Meridiane, Bucureşti, 1977. mosás módját, a vakolatfelrakást, a befoglalást, a simítást, a rajzolást, az al fresco való festést és az al secco való befejezést, a keverést, díszítést stb. És ez a rendje a fentnevezett folyamatnak, melyeket lépésről-lépésre tanítani akarok azzal a kevéssel, amit tanultam.”9 A Cenninit követő szerzők közül a legfontosabbakként megemlíthetjük Leone Battista Alberti (De Pictura. Bálé, 1540), Leonardo da Vinci (Tratatto della Pittura), Georgius Agricola (De Re Metallica, Bale, 1546), Boltz Valentin (Illuminierbuch. Bale, 1549), Giorgio Vasari (Le Vite de piú eccelenti architetti, pittori et scultori italiani Florence, 1550), stb. müveit, de a fenti felsorolás korántsem teljes10. A festőkönyvek tanulmányozása során kitűnik, hogy a korszellem változásával mint tevődik át a hangsúly a különböző művészetek között, illetve egy-egy műfajon belül is mik a változások: az ókorban a festészeti és kézműipari technikák más mesterségek, tudományágak szakirodaimában jelennek meg (mintha mesterembereknek írták volna, ld. Vitruvius, id. Plinius). A román korban az egyházi műhelyek tudására alapozva, mintegy azok tudásának továbbfejlesztésére, gazdagítására helyezik a hangsúlyt, sokszor csak megemlítve egy-egy munkafolyamat — alapvető, de akkor természetesnek vett - részletét. A gótika korában az egyházi műhelyek mellett megjelenő világi műhelyek részletesebb recepteket, leírásokat közölnek - és már nem kizárólagosan latinul. A reneszánsz szövegekben megjelenik a különböző, szakmához kapcsolódó kísérletek leírása is. A barokk idején pedig külön könyveket szentelnek a különböző lakkoknak, gyantáknak, lazúroknak. Az első, csak festészettel foglalkozó könyv 1538-ban jelent meg Strasbourg-ban. Ebben a leírásokat különböző ábrázolások is 9 Bogdánffy-Pauly Erik: Festő-technológia. In: Művészet, IX. Évfolyam, 1910. pp. 242-249. 10 A festészeti technikákra és anyagokra vonatkozó gazdag szakirodalmat találunk a levéltárakon, könyvtárakon kívül a következő internetes oldalakon is: http://lisiere.free.fr/source/histoire.html, http://www.elizabethancostume.net/dyes/index.html (18.05.2010). 17
