Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 10. (Székelyudvarhely, 2010)
Orosz Katalin: Festett papírtárgyak vizsgálatának lehetőségei, néhány vizsgálat eredméneiből levonható következtetések
22. fólió Zöld festékréteg Mikroszkópos kép Átmenő fény » k * Polarizált fény-A * Eredmény Verdigris 46. fólió 96. fólió 111. fólió 0 180. fólió 241. fólió Verdigris Sií WA Verdigris + Keményítő + szerves sárga Verdigris + szerves sárga Verdigris + Keményítő + szerves sárga Verdigris + Keményítő + szerves sárga 11. kép. A könyv 6 lapjára felvitt zöld festékrétegekből készített mikroszkópi preparátumok összehasonlítása. keményítő szemcsék is megfigyelhetők a mikroszkópi preparátumokban. Az elemanalitikai vizsgálat a réz mellett ólom, kén, kálium, alumínium és kalcium jelenlétét is detektálta. A könyv második feléből származó zöld minták szabad szemmel és mikroszkóp alatt átmenő fényben is többé-kevésbé barnásak. A pigmentszemcsék morfológiai tulajdonságai megegyeznek a könyv elejéről vett mintákéval, szintén lapos, szabálytalan törésvonalú izotróp kristályokat láthatunk, csupán a színük zöldes-barnás átmenő fényben. Ezekben a mintákban is látható azonban sárga szerves anyag és keményítő szemcsék (11. kép). Az elektronsugaras mikroanalízis eredményei alapján elmondható, hogy minden esetben található réz a zöld pigmentekben fő komponensként, bár a többi elemhez viszonyított aránya a kötet második félében erőteljesen csökken. Emellett azonban a kötet második feléből vett zöld pigmentmintákban mindenütt jelentkezik a kén, alumínium és kálium, valamint többnyire magnézium és kalcium is (6. a-b. ábra). Mindezek igazolni látszanak azt a feltevést, hogy végig verdigrist használtak a kötet kifestésekor a zöld szín megjelenítéséhez, azonban a könyv közepétől kezdve szerves színezéket is kevertek a festékbe. A szerves színezékek készítéséhez gyakran használt timsóval (kálium-alumínium-szulfát) kerülhetett a festékrétegbe a kálium, az alumínium és a kén. A 15-17. századi források azonban gyakran említik verdigris-ből készített festékek esetében is timsó hozzáadását, tehát ez a lehetőség sem zárható ki. A 241. lapról vett mintában jelentkező ólom ólomfehér pigment hozzáadását jelentheti, a korabeli receptek említik a két pigment keverését, és a kötet kifestéséhez használták az ólomfehér pigmentet. A FTIR-vizsgálat minden esetben poliszacharidot mutatott ki a mintákban, ami a kötet első felében azonos a vörös festék kötőanyagával, tehát arabgumi. A 96., 180. és 241. lapról származó minták mikroszkópos preparátumában azonban keményítőszemcséket is megfigyeltünk, feltehetően a szerves anyag szubsztrátumaként (11. kép). A FTIR-vizsgálat ebben az esetben is poliszacharidot mutatott ki, de a görbéje nem egyezik az arabgumiéval. A Raman mikrospektrometriai vizsgálat igazolta a keményítő jelenlétét. A kötet második felében tehát minden bizonnyal keményítőre lecsapatott szerves színezékkel keverték a verdigris-t. Kötőanyagként ebben az esetben is használhattak arabgumit, azt azonban a FTIR-vizsgálattal nem lehetett azonosítani. A vizsgálatok eredményei alapján tehát megállapíthatjuk, hogy a festő végig arabgumival kötött verdigris pigmentet használt a zöld területek festéséhez, azonban a kötet közepe táján valamilyen szerves színezéket adott hozzá. A szerves színezék pontos meghatározására a kis mintamennyiség miatt nem volt lehetőség, de valószínűleg timsóval nyerte ki a növényből, illetve timsót adagolt a színes léhez, majd a színezéket keményítő szubsztrátumra csapatta le, hogy testesebb legyen. A timsó vizes oldata erősen savas, ez eredményezheti a könyv második felében a festékréteg savas kémhatását, valamint a szerves anyaggal kevert, lazúrosán felvitt zöld festés fakulását, bámulását. Ugyanitt a papír károsodásának oka feltehetően a cellulóz lebomlása a savas hidrolízis, valamint a vas- és rézionok által elősegített oxidációs lebomlás folyamataiban. 61
