Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 10. (Székelyudvarhely, 2010)
Orosz Katalin: Festett papírtárgyak vizsgálatának lehetőségei, néhány vizsgálat eredméneiből levonható következtetések
5. ábra. A 15. és a 111. lapról vett zöld festék, valamint ismert verdigris festék FTIR görbéi. 10. kép. A Merck tesztcsík málnavörös elszíneződése szintén rézion jelenlétére utal, azonban az indikátoranyag kissé leoldotta a zöld festéket a vizsgált területen. SS- Ü V» KfeKTtC 6. a-b. A 22. (a) és a 241. (b) lapról vett zöld festékminták EDS görbéi. mikroanalitikai tesztekkel vasiont csak néhány, inkább sötétbarna folton lehetett kimutatni, azonban a rézion jelenlétét a teszttel a legtöbb vizsgált zöld és a drappos területen igazolni lehetett, mind a lazúrosán felvitt melegebb zöld árnyalatú színezékben, mind a vastagon festett hideg tónusú festékben (9-10. kép). A festett területeken és a margókon végzett pH-mérés a kötet második felében a zöld és drapp területek savasságát mutatta, melyek 1 értékkel voltak savasabbak, mint a festetlen cellulóz. A kötet első részében azonban a zöld területek a margó festetlen papírjának kémhatásával közel azonosak voltak. A kötetből vett zöld pigment minták mikroszkópi képe nagyon hasonló, de a kötet elejéről és a második feléből vett minták között különbségek is megfigyelhetők. A könyv elejéről vett zöld pigmentek 5-20 pm közötti nagyságú, átmenő fényben élénk világoszöld színű szemcsékből állnak, melyek többnyire lapos, szögletes kristályok. A szilánkosan tört szemcsék törésvonala szabálytalan. Néhol a szemcsékben barnás foltok, elszíneződés látható. Részben keresztezett polarizátorok mellett megfigyelhető, hogy a pigment izotróp. Törésmutatója a beágyazó anyagénál kissé magasabb n=l,6 körüli. A pigment morfológiai és optikai tulajdonságai alapján valószínűsíthető, hogy réz-szappant (hosszú szénláncú szerves sav réz sója, réz-rezinát), vagy „semleges” réz-acetátot (verdigris) használtak.19 Az elektronsugaras mikroanalízis vizsgálat ezekben a mintákban, szinte kizárólag rezet mutatott ki. A FTIR-görbéken jól látható az acetát kötés csúcsa, valamint a poliszacharidra jellemző csúcsok, melyek azonosak a vörös festék kötőanyagával (5. ábra). Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy verdigris pigmentet és arabgumi kötőanyagot használtak a kötet első felében. A könyv közepéről vett minták mikroszkópos képe a fent leírtakkal megegyezik, a különbség csupán az, hogy a pigment aggregátumokon sárga szerves anyag és kémhatású savval lebontható. A fenti tényt a vizsgálatok során mindig szem előtt kell tartani. A semleges jelző természetesen megtévesztő, mert a vegyület vizes oldata savas kémhatású, de ezt a terminológiát használja a szakirodalom. 60
