Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 8-9. (Székelyudvarhely, 2009)
Kovács Petronella: 18. századi, erdélyi, bőrrel borított díszes útiládák. I. rész: Történeti vonatkozások, készítéstechnikai kutatás és anyagvizsgálatok
31. kép. Timsós cserzés kimutatása alizarin teszttel: a. rostok a nagyszebeni, 19. századi útiláda szőrös bőrborításából b. a rostok színreakciója alizarin tesztre. 32. kép. A szamosújvári láda, 1772, homloklapját borító nyomott mintás bőr részlete. A kocsiláda és a nagyszebeni vasdíszítményű útiláda tetejét, hát- valamint előlapját borító szőrös bőrborításból vett minták rostjainak cserzőanyag vizsgálata ún. alizarin teszttel történt. Mind a szőrös borjúbőr, mind a szőrös fókabőr adta a vörös színreakciót, tehát timsós cserzéssel készültek (30. a-b., 31. a-b. kép). 2.4.3. A borító bőrök díszítése A ládatest és a fedél rövid oldalait borító bőröket több vizsgált ládán vaknyomással nyomott, vonalas minta díszíti. Növényi motívumokkal nyomott bőrt csak a szamosújvári láda homloklapján alkalmaztak (32. kép). A minták a két zár között helyezkednek el. Lehet szándékos a kompozíció, valószínűbb azonban, hogy nyomott mintás bőrtapéta - melynek nagy divatja volt Erdélyben - darabját használták fel a láda borításához. Festett bőrtapéták alkalmazása észak-itáliai ládákon is megfigyelhető.62 2.4.5. A porfogó fülek kialakítása és díszítése A fedél két rövidebb oldalán minden láda esetében a Krünitznél leírtak szerint a bőrborítást hosszabbra hagyva képezték ki a porfogó fület. A bőrt a fedél pereme fölött egy-két cm-rel szögelték le szabad mozgást hagyva ezzel a porfogóknak. A fedél homloklapjára külön darabként szögeit porfogó fülek a legtöbb ládánál hiányoztak, csak a fémpántok alatt megőrződött töredékeik utaltak egykori meglétükre. A Bocsánczy, a nagykőrösi, a szamosújvári, a nagyszebeni, valamint a zágrábi ládán (1. táblázat 1., c., d., e., k.) és az említett osztrák útiládákon (3., 5. kép) megmaradt első porfogók alapján arra lehet következtetni, hogy íves kialakításuk nemcsak díszként, hanem a zárak takarásául is szolgált. A porfogók általában vaknyomással készült vonalas mintával díszítettek, kivéve a zágrábi láda első porfogóját. Ezen, a kétfejű sason kívül növényi motívumok láthatók. Mind az első, mind az oldalporfogók béleléséhez két réteg vásznat alkalmaztak. A bőrre ritka szövésű nyersvásznat, erre a láda béleléséhez alkalmazott vásznat ragasztották. Egyes daraboknál a két vászon között talált papírmaradványok arra utalnak, hogy esetenként köztes 62 Gall, G. id.m. 218. kép. rétegként papírt is alkalmaztak. A porfogó fülek szélét kéttűs varrással rögzített bőrszalaggal szegték be. 2.5. A fémlemezekből készült díszítmények alapanyagai és fémbevonatai Krünitz az útiládák készítésének leírásánál említést tesz a rajtuk elhelyezett fémpántok, illetve vasalatok felületkezelési megoldásairól. „Általában minden említett darabon lenolajjal fekete bevonatot alakítanak ki, úgy, hogy olajjal bekenik és izzó szén felett tartják, amíg az olaj megszárad. Megrendelésre a lakatosok sárgaréz lemezzel is be tudják vonni a vasat: a vékony sárgaréz lemezt a vas formájára kivágják, és arra felszegecselik. Ónozással a helybéli lakatosok nem foglalkoznak, ezt a munkát a sarkantyúsokra hagyják.”6’ Avaslemezek előállításáról pedig a következőket írja: „A vaslemezhámorokban a lemezek két fő fajtáját állítják elő, nevezetesen a feketét, mely megtartja a természetes vas színét, és a fehéret, mely ezt a színt az ónozás által kapja. Ugyanezeket a fekete vagy fehér lemezeket különböző erősségben és nagyságban készítik, melynek alapján három osztályba sorolják: a legvastagabb és legerősebb (Kreuzblech), a középső fajta, amelyik valamivel vékonyabb és gyengébb (Foder vagy Fuder), valamint a legvékonyabb és legfinomabb (Senkler).”64 A sárgaréz lemezeket a fentiekhez hasonlóan hámorokban készítették. A lemezek ónozásáról Möller így ír: „A megtzinezés így esik meg, hogy a pléheket először rozs-darából készült savanyúvízben megpátzolják és homokkal megdörzsölik, - ezután megolvasztott ’s faggyúval elegyített tzínbe mártják; végre pedig korpával megdörgölik.”65 Az ónozást két lépésben végezték: először forró, híg ónba, majd kevésbé forró, sűrűbb ónba mártva a lemezeket. A vizsgált erdélyi ládák jellegzetességét fémpántokkal mezőkre osztott felületük és fémlemezekből készült virágdíszítésük adja. A zárak, lakatpántok, kengyeles fogantyúk 63 Krünitz id.m. Reise=koffer, ford. Kovács P. 64 Krünitz id.m. Blech, (Eisen=Blech, 5. kötet, 1775. ford. Kovács P.) 65 Möller id.m.: pp. 114-115. Krünitz szerint a drága rozspác helyett krumplipácot is alkalmaztak. Ahol szénégetéssel foglalkoztak és nagy mennyiségben beszerezhető volt a faszén, faecet pácot is használtak. 70
