Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 8-9. (Székelyudvarhely, 2009)
Kovács Petronella: 18. századi, erdélyi, bőrrel borított díszes útiládák. I. rész: Történeti vonatkozások, készítéstechnikai kutatás és anyagvizsgálatok
A ládák rövidebb oldalait 7 tárgynál a többi oldallal megegyezően borjú vagy fiatal marhabőrrel vonták be, két esetben kecskebőrt (1. táblázat h., m.), a fókabőrrel borított láda oldalán juhbőrt alkalmaztak. Egy láda oldalborítása tönkrement, két láda oldalborításából nem lehetett mintát venni. Ez utóbbiak közül egynek"" az oldalporfogója borjúbőr, és mivel azt a tető oldalborításával együtt alakították ki, minden bizonnyal az is borjúbőr. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a ládák bőrborítása a Krünitz által leírtakhoz hasonló, azonban a szőrös fókabőr használata közöttük nem jellemző. A fókabőrrel bevont nagyszebeni láda fémdíszítményét és belső papírborítását tekintve is különbözik a többi darabtól (1. táblázat p.)."6 2.4.2. Az alkalmazott bőrök cserzésmódja Növényi cserzés A vizsgált ládákat — az említett kocsi- és céhláda valamint a nagyszebeni útiláda tetejének, hát- és homloklapjának kivételével barnás-vöröses színű bőr borítja. Festésre, színezésre utaló nyomok nem látszottak, ebből arra lehetett következtetni, hogy a bőrök színét növényi cserzőanyag biztosítja. A minták mikroszkóp alatt teljes keresztmetszetben egységes színe is erre utalt. A növényi cserzést bizonyította, hogy a minták rostjai vas(III)klorid 1%-os vizes oldatával megcseppentve feketére színeződtek. „A tseres tímárok (Lohgerber) leginkább szarvas-marha és ló bőröket szoktak kikészíteni tserrel, a’melly nem egyéb, hanem naggyábúl, megtöretett v. megőrletett tserfának, nyírfának, fenyőfáknak ’s a’ t. a’ héjjaik.... Tser helyett más öszvehúzó erővel bíró plántarészeket is, p.o. tserfa leveleket ’s a.’ t. szoktak használni.”57 A felsoroltakon kívül az erdélyi tímárok cserzéshez használtak még egyéb növényi anyagokat is: pl. szömörcelevelet, gubacsot, stb. A különböző növényi cserzőanyagok pirogallol vagy pirokatechin származékok, vagy mindkét vegyületet tartalmazzák. Vassó-oldatokkal eltérő, kékes-fekete, illetve zöldes-fekete színreakciót adnak. A vasklorid oldattal végzett vizsgálat során nem lehetett megállapítani, hogy a fekete elszíneződés kékes vagy zöldes-fekete, így ez a módszer a cserzőnövény típusának meghatározására nem volt alkalmas. A hidrolizálható (pirogallol) és a kondenzált (pirokatechin) növényi cserzőanyagok megkülönböztetésének másik vizsgálati lehetősége az 55 Tarisznyás Márton Múzeum, ltsz. 514 56 A kutatás során még egy, az Iparművészeti Múzeum Kisgyűjtemények osztályán őrzött ládikán sikerült fókabőr borítást azonosítani. A 18. századi tárgy két rövid oldalát vöröses-barna kecskebőr borítja, míg tetejét, hátoldalát és előlapját fókabőr. Erről a szőrök oly mértékben lekoptak, hogy már csak egy-két szál emlékeztet az egykori szőrös bőrre, így a ládikát nem is szőrös bőrrel bontottként tartották nyilván. 57 Möller, János: Az Európai Manufaktúrák és Fábrikák Mesterség Míveik. Magyar nyelvre fordította Mokri Beniamin. Pest, 1818. Reprint. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat reprint sorozata. Budapest, 1984. pp. 390-392. ún. vanillin teszt,5* mely a kondenzált növényi cserzőanyagok jelenlétét intenzív vörös színreakcióval mutatja, a kombinált típusú cserzőanyagokkal (hidrolizálható/ kondenzált) cserzett bőrök pedig gyenge vörös reakciót adhatnak. A hidrolizálható növényi cserzőanyagokkal cserzett bőrök világossárgától világos sárgás-barnáig terjedő színűek maradnak. Mivel a vörös vanillin-cserzőanyag színes komplex levérzik a rostokról, a kondenzált cserzőanyagok jelenléte a szakirodalom szerint sötét mintákon is kimutatható."9 A ládák bőrborításának készítéséhez alkalmazott növényi cserzőanyag típusát azonban a vanillin mikro-kémiai teszttel sem sikerült megállapítani. A vizsgálatok során értékelhető változás nem volt megfigyelhető, míg az összehasonlításként vizsgált új, tölgy (vegyes), illetve szömörce (hidrolizálható) cserzésű bőrminták kiválóan adták a fent leírt reakciókat. Timsós és zsírcserzés A 18. században a szőrös bőröket timsós vagy zsírcserzéssel készítették. Möller a szőrös és fehér bőrök cserzésének tárgyalásakor mindkét eljárást ismerteti. Megjegyzi, hogy „Szarvas marha bőrök is szoktak timsóval kikészíttetni és fagygyúval vagy kövérséggel kikészíttetni.. ,”60, valamint, hogy „A tengeri borjúknak’s más hasonló tengeri állatoknak bőreiket is szőröstül együtt készítik ki: és leginkább az útazó német vagy inkább frantzia ládáknak (Coffre) bőrös ládáknak, azokkal való béborításokra szokták használni.”61 30. kép. Timsós cserzés kimutatása alizarin teszttel: a. rostok új, timsós cserzésű szőrös fóka bőr mintából, b. a rostok színreakciója alizarin tesztre. 58 A teszthez szükséges oldatok: 1% vanillin 86%-os etilalkoholban, cc. sósav, HC1 (37% 1/1) A vizsgálat menete: néhány bőrrostot egy üveglap két végére, vagy mikro-kémcsövekbe helyezünk. Az egyik mintára rácseppentünk egy csepp vanillin oldatot. 20 másodperc múlva, vagy amikor a rostok már teljesen átnedvesedtek, a vanillin oldat feleslegét szűrőpapírral leitatjuk. Ezután egy-egy csepp koncentrált sósavat cseppentünk mindkét mintára. Ha a vanillin oldattal kezelt mintán azonnal élénkvörös szín keletkezik, azt mutatja, hogy kondenzált növényi cserzőanyagok vannak jelen. Jobban megfigyelhető a reakció, ha az üveglapot fehér papírra helyezzük. 59 Larsen, René (Ed.) Appendix - Vanillin test. European Commission ENVIRONMENT Leather Project EV5V-CT94-0514. Deterioration and conservation of vegetable tanned leather. Protection and Conservation of the European Cultural Heritage Research Report No. 6. The Royal Danish Academy of Fine Arts, School of Conservation Kopenhagen, 1996. 60 Möller id.m. pp. 398-399. 61 Möller id.m. p. 406. 69
