Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 8-9. (Székelyudvarhely, 2009)
Kovács Petronella: 18. századi, erdélyi, bőrrel borított díszes útiládák. I. rész: Történeti vonatkozások, készítéstechnikai kutatás és anyagvizsgálatok
7. a. kép. I. Ferenc ezüst dénárja, 1757. 7. b. kép. II. József harminc krajcárosa, 1768. 8. a. kép. Fémlemezekből kivágott kétfejű sas ábrázolás bőrrel borított ládán, 1778. Néprajzi Múzeum, Budapest. 8. b. kép. Fémlemezekből kivágott kétfejű sas ábrázolás bőrrel borított ládán, 1785. Tarisznyás Márton Múzeum, Gyergyószentmiklós. hogy az Iparművészeti Múzeum e ládája is kolozsvári illetőségű család birtokában volt. Aszpisz Sámuel származását nem sikerült kideríteni, így nem ismert, hogy felmenői között volt-e örmény származású. Sem Szongott Kristóf: A Magyarhoni örmény családok genealógiája,38 * sem Gudenus János József: Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája című munkájában ilyen családnevet nem említ. A Néprajzi Múzeum kocsiládaként nyilvántartott példányának egykori tulajdonosa illetve annak felmenői ismeretlenek, a hozzá, még a belsejét borító szövetben is — igen hasonló vajdahunyadi ládát a takácsok céhládájának tartják. Ez utóbbi mesterséget ugyan űzték örmények is, azonban, hogy az adott céhben dolgoztak-e, további kutatást igényel. A Bruckenthal Múzeumban lévő két, virágmotívumos ládát 1977-ben vásárolták, a leltárkönyv szerint mindkettő utazóláda, az egyik lengyel eredetűként került nyilvántartásba. A Haáz Rezső Múzeumba marosvásárhelyi műkereskedőn keresztül jutott láda származási helye, funkciója ismeretlen. Az Orbán Balázs féle ládáról semmilyen adat nem áll rendelkezésre. A Néprajzi Múzeumban őrzött ún. Issekutz láda egykori tulajdonosának leszármazottja Dr. Lászlóffy Mihály, a budapesti kir. ítélőtábla tanácselnöke Budapesten, 1940. március hó 3-án kelt, a családja tagjaihoz intézet 38 Szongott Kristóf: A Magyarhoni örmény családok genealógiája, Szamosújvár, 1989. Reprint kiadás én. valamint Gudenus János József: Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája. Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület, Budapest, 2000 iratában így ír az akkor még tulajdonában lévő tárgyról: „Említettem, hogy a láda födelén sárgarézzel kiverten, de a födél rongáltsága miatt az alsó rész hiányával, nagy kétfejű sas díszük. Mindig azt hittem, hogy az osztrák kétfejű sast jelképezi és az alkotó mester a bécsi udvar iránt érzett loyalitásból alkalmazta dizs (dísz) gyanánt... Nagy tévedésben voltam. Most az örmény nép és történetének tanulmányozása során Szongott Kristófnak: A magyar-örmény metropolis című munkájának 25. oldalán.... azt olvasom: ”... az örmények sok századdal előbb használták már ezt a címert, mint a német-római, az osztrák császárok.” Tehát nem kell szégyellni a ládán a kétfejű sast.” A család ma élő tagjai őrzik ezt a hagyományt, több ilyen módon díszített tárgyat azonban nem ismernek. Lehet, hogy a ládákon a kétfejű sas az örmények címerét idézi, lehet, hogy egyes darabokon a nap és a holdábrázolással együtt az Erdélyi Fejedelemségre utal, valószínűbbnek látszik azonban, hogy a katonai vagy anyagi segítségnyújtásért többnyire a 18. század második felében nemességet kapott örmények a Habsburg ház iránti lojalitásukat fejezték így ki. A Habsburg adminisztrációban több örmény származású nemes töltött be hivatalt. A ládákon lévő kétfejű sas ábrázolások - dicsfény, korona, keresztes korona, kétséget kizáróan közel állnak a Habsburg birodalmi címerhez (7-8. kép). A kérdés tisztázásához talán közelebb vinne a ládákon lévő monogramok feloldása és családi iratok kutatása. Az ilyen irányú kísérletek azonban mindezidáig csak részeredményeket hoztak. 62
