Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 8-9. (Székelyudvarhely, 2009)
Járó Márta: A "hamis vagy rosszféle paszamántok" és más, "alábbvaló" textíliák fémfonalai. A rézalapú, tömör fémfonalak készítéstechnikája és gyors azonosításuk lehetőségei
8. ábra. A cementálás művelete. Bal oldali ábra: cinket párologtatnak hevítéssel zárt térben, ahol előzetesen elhelyezik a vörösréz rudat; Jobb oldali ábra: a cink elpárolog, a vörösrézzel érintkezve annak felületét sárgára színezi, réz-cink ötvözet, sárgaréz alakul ki a felszíni rétegben. cink hevítés _ j említi. Azt, hogy ezeket a drótokat vagy a belőlük készült szalagokat felhasználták-e fémfonal készítésre, egyik forrás sem írja. Ha feltételezzük használatát, akkor készítése hasonló módon történhetett, mint pl. az aranyozott réz esetében, csak itt a vörösréz rúd felületét sárgaréz fóliával borították be, ahogy ezt Möller írja.84 Feltehetően erre példa egy 17. századra datált, spanyol hímzésről származó minta: fémfonalként kissé ellapított (kalapált vagy hengerelt) drótot (szalagot) használtak.85 Hasonló jellegű egy valószínűleg 18. századi sírleletböl származó drótspirál is.86 Cementált vörösréz Az ún. cementált vörösréz, amely e fémfonalak másik, későbbi változata, valószínűleg 18. századi felfedezés87, és akkor terjedhetett csak el Európában, amikor már ipari méretekben elő tudták állítani a fém cinket.88 A vörösréz cink gőzben történő kezelésének, cementálásának műveletét, és az így kapott drót, illetve szalag textildíszítéshez történő felhasználását - az általunk tanulmányozott források közül először Beckmann említi 1777-ben.8'’ Krünitz 1802-ben személyes megjegyzéseit is közli e fonalakkal kapcsolatban. „A leoni vagy lioni gyárakban olyan hamis paszományokat készítenek, amelyek nagyobbrészt annyira szépek, hogy az ember esküdni merne rá, hogy aranyozottak, nemcsak amíg újak, hanem még akkor is, ha már viselték azokat. Nem másról van szó azonban, minthogy a réz felületét tombakká (azaz sárgarézzé) alakították”- írja a szerző, majd részletezi az eljárást.90 Ennek első lépése egy vörösréz „öntecs” 84 Möller 1818. p. 18. 85 Nem publikált eredmény 86 Járó, Tóth 1994. p. 164. 87 Korábban a réz felületi átalakítását sárgarézzé, azaz a cementált réz készítését - tévesen - Christopher Pinchbeck angliai ötvös mester (vagy órás mester) találmányának tekintettük. A 18. század első harmadában szabadalmaztatott ún. Pinchbeck ötvözet azonban valószínűleg csak egy jól alakítható sárgaréz változat. Ld. pl. Diderot Enciklopédiájában a cink („Zinc”) szócikknél (Diderot, Le Rond d’Alembert 1765. Tome 17. p. 716.) vagy Krünitznél (Krünitz 1776. Band 9. p. 372.). 88 A cinket érceiből csak viszonylag későn, az 1740-es években sikerült kinyerni, legalábbis Európában, Id. Habashi, F. (dátum nélkül) 89 Beckmann 1777. p. 368. 90 Krünitz 1802. Band 89. pp. 459^460. 14. kép. Cementált vörösréz drótból, illetve szalagból szőtt paszománt és annak részlete (19.? század). (gyakorlatilag egy rúdszerű öntvény) készítése, kalapálása és kihegyezése és belőle egy hosszabb, vékonyabb rúd húzása. Ezt a rudat, miután a felületét alaposan megtisztítják, behelyezik egy megfelelő méretű vasszekrény két egymással átellenben lévő oldalán fúrt lyukba, és a szekrény aljába fém cinket tesznek. A rúd a kamra mindkét oldalán kilóg, hogy meg lehessen a harapófogóval fogni. Ezután a szekrényt kályhába rakják és felhevítik. A cink elpárolog, és a rúd felülete sárgarézzé alakul (8. ábra). A művelet közben a rudat forgatják, hogy a felületét mindenhol érje a cinkgőz. A következő műveletet a szerző ugyan nem írja le, de ebből a rúdból húznak azután drótot, amit drótként, ellapítva vagy bélfonal köré fonva használnak fémfonalként. Mintegy 125 évvel később már úgy írják le a műveletet, hogy a húzott drót kerül a cinkgőzbe.91 A felületkezelt vörösréz drót „puhább”, jobban alakítható, könnyebben bélfonal köré fonható, mint a sárgarézből készült változat. 91 Un Lyonnais 1927. Mars, p. 231. 37
