Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 8-9. (Székelyudvarhely, 2009)
Miklós Zoltán: A Homoródok mente néprajzi értékei
8. kép. A lövétei tájház tisztaszobája. Pálnak (1833-as) átköltözése révén Homoródalmás vált a bútorfestés központjává. Fiával közösen főként helyben dolgoztak, de így is körülbelül háromszáz ház bútorait festették meg. A Balázsok munkásságának folytatója Felszegi András kerekes-asztalos volt. De részben rövid élete miatt, részben pedig a festett bútorok divatjának hanyatlása miatt munkáinak értéke nem hasonlítható a Balázsok alkotásaihoz.19 A Homoród menti bútorfestés egy következő központja Lövéte volt, ahol a 19. század elején egy sajátos stílus bontakozott ki. Ennek jelentős voltát az egy évszázados folytonosság is bizonyítja. A Balázsok munkássága sem marad nyom nélkül a településen. Flatásuk a lövétei bútorfestés második korszakaként számon tartott Bencze család tevékenységében mérhető. S végül egy harmadik generációról is beszélhetünk, melynek képviselője a 20. század elején asztaloskodó, fürészmalom-tulajdonos: Klára Bandi néven ismert András András.20 A Homoródok mentén települt falvak fennmaradt hagyatéka közül egyrészt a lokális népi építészet a legreprezentatívabb, ugyanakkor pedig szórványosan a családoknál még fellelhető, a tájházakban, magángyüjtőknél és közgyűjteményekben megtalálható festett bútorállomány a kistáj egykori anyagi kultúrájának a hű lenyomata. Zárszó A Kis- és Nagy-Homoród menti falvak ingatlanjainak nagy hányada méltán besorolható az épített örökség kataszterébe. Ha már nem is beszélhetünk teljesen egységes faluképről, utcák vagy utcarészletek őrzik a változatosság és a hagyományos mentalitás ötvözeteként tárgyiasult népi építészeti stílust. Valóságos kulturális vállalkozásoknak minősíthetők azon törekvések, amelyek ezen örökség megóvására irányulnak. Hasonló erőfeszítésként tarthatjuk számon a lövétei tájház éltetését (8. kép), vagy (a valószínű másodlagos elhelyezésű) 1645-ös mestergerendával ellátott homoródalmási ingatlan emlékházzá avatását. Ellenpéldával is bőven szolgálhatunk. A konferencia résztvevői személyesen megtapasztalhatták, hogy a Szentegyháza határában található, műemlékké nyilvánított vashámor mára valóságos romhalmaz. Az összes fémeleme az ócskavas begyűjtő telepre került, tetőzete beomlott, a faszerkezetek elkorhadtak. Ugyanez a kép fogad a homoródszentpáli Pap-kúria szemrevételezése esetén is, s a felsorolást folytathatnánk a kritikus állapotban levő magánházakkal. Meggyőződésünk, hogy a térség meglátogatása során nem csak a műemléktemplomok látványa nyújtott kimagasló élményt, de a helyi közösségek életmódjára, anyagi kultúrájára is érdemes volt figyelmet fordítani. 19 Almási bútorfestők nyomában. Szerk. Bencze Ilona Székelyudvarhely, 2005. 20 Kardalus id.m. pp. 72. Miklós Zoltán Néprajzos Haáz Rezső Múzeum 535600 Székelyudvarhely, Kossuth u. 29. Tel.:+40-266-218-375 E-mail: mikloszoli@yahoo.com 12
