Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 8-9. (Székelyudvarhely, 2009)
Miklós Zoltán: A Homoródok mente néprajzi értékei
5. kép. Terméskőből hasított festett kőlábas kapu - Homoródszentpál. 6. kép. A Homoródok mentére jellemző monumentális téglakapu - Homoródszentmárton (Fotó: Domokos Levente). Homoródszentmártonban és Kénosban állnak. A térség legrégebbi, 1809-re datált székelykapuja mindmáig az oklándi unitárius papiak bejáratául szolgál. Homoródalmás legrégebbi fennmaradt székelykapuját 1823-ban állították, jelenleg pedig a Csíkszeredái Csíki Székely Múzeum szabadtéri részlegén tekinthető meg (4. kép). Kápolnásfalu legrégebbi kapuját az almási kapunál egy évvel korábban faragták. Fennmaradását annak köszönheti, hogy az 1970-es években a székelykeresztúri Molnár István Múzeumban helyezték el. Abásfalván, Homoródszentmártonban és Homoródszentpálon egy sajátos típust: az egy darab terméskőből hasított kőlábas, festett kötött kapuk meglétét kell kihangsúlyozni (5. kép). A hegyaljai falvak kivételével a téglából, kőből épített nagykapuk dominálnak. A robusztos, nagy tömegű kapulábakat ugyancsak vakolatdíszek ékesítették, de ennél hangsúlyosabb áttört díszítést — az asztalosok és ácsok munkája révén - a nyílok kaptak (6. kép). A Homoród menti falvak lakáskultúrája a családok vagyoni állapota szerint változhatott. Egy általános aspektust azonban feltétlenül hangsúlyoznunk kell, éspedig azon törekvést, hogy a 19. században dominánssá vált kőházakat festett bútorokkal rendezték be. A növekvő kereslet hatására olyan mértékben és minőségben készítették ezeket a berendezéseket, hogy a térség valóságos festőasztalos központként vonult be a köztudatba. Ezen festett berendezési tárgyak többsége egyetlen család férfitagjainak munkásságáról tesz bizonyságot. A legrégebbi festőasztalos központként számon tartott Abásfalváról indult útra a bútorfestő Balázs család több nemzedéke, akiknek tevékenységéhez kötődött - Lövéte kivételével - az egész tájegységen folytatott munka. A festő bútorasztalos Balázs Pál 1805-ben, öccse - a székely orgonakészítőként is jegyzett - Balázs Mózes 1823-ban született Abásfalván. Balázs Pál fia, az ifjú Pál 1837-ben már Homoródalmáson született, ahová pontosan a növekvő kereslet miatt költözött át a család. Az idősebb Pál és Mózes elődjeiről nincsenek ismereteink, azonban az 1801-es, 1810-es, vagy 1826-os évszámmal datált fennmaradt berendezések igazolják, hogy valaki/valakik 7. kép. Festett boríték Abásfalváról, id. Balázs Pál munkája (Haáz Rezső Múzeum tulajdona). már ebben az időszakban mesterien művelték a bútorfestést. Azon feltételezést, miszerint az előbb megnevezett két Balázs fivér elődje bútorfestő lehetett valószínűvé teszi a fivérek korai és magas szintű munkássága. Az 1830- as évekkel kezdődőleg igen termékeny munkát végeztek, és letisztult stílussal követték az általuk meghonosított Homoród menti díszítésmódot (7. kép).18 Balázs Mózes vándor bútorfestőként a környékbeli falvak lakóinak bútorait és templomait virágozta. Bátyjának, 18 Kardalus János: Székely festett bútorok. Budapest, 1995. p. 19. 11
