Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 8-9. (Székelyudvarhely, 2009)
Miklós Zoltán: A Homoródok mente néprajzi értékei
3. kép. Alápincézett kőház verandával - Gyepes (Fotó: Domokos Levente). első felében váltotta fel a fából készített házakat. A vidék bővelkedik terméskőben, akárcsak a kötőanyagként használt mészben, így a tehetősebb gazdák nem csak a családi hajlékot, de csürjeiket is kőből emelték. Az általános kőépítkezés a perifériára szorult családok esetében beteljesítetlen álom maradt. A 19. századi zsellércsaládok építkezési módját hűen őrzi egy homoródszentpáli magángyűjtő telkére betelepített nyílt ereszes, kétosztatú lakóház.12 A családi hajlék gyakran a telek egyik oldalán létesült, az ereszes, tomácos vagy verandás felével déli irányba tájolva. A telek mérete függvényében megkülönböztethető a keresztcsűrös és párhuzamos rendezési mód.11 A első típust a keskeny telkek esetében alkalmazták. Ilyenkor a lakóház az utcaffontra merőlegesen épült, mögötte pedig - az udvart lezárva - esetenként a háznál is nagyobb csűr kapott helyet. A szorosan egymás mellett sorakozó keskeny telkek rendkívül zárt utcaképet eredményeztek, amit még hangsúlyossá tettek a lakóháztól-lakóházig teijedő magas kőkapuk. Az ilyen típusú térszervezés is szász előképeket tükröz. A szellősebb, széles telkek alkotta utcákban már nem a keresztcsűrös elrendezés dominált. Az ugyancsak utcaffontra merőleges házzal szemközti oldalon építették fel a csűrt. A jószágok számára készített melléképületekre nagy hangsúlyt fektettek, hiszen az állatállomány képezte a vagyont.14 A párhuzamos telekrendezés esetén a ház meghosszabbításaként nyárikonyha, sütőkemence, vagy egyéb hasonló rendeltetésű melléképület kapott helyet. A hegyaljai településektől dél felé haladva az Udvarhelyszéken általános faházak egyre inkább háttérbe szorulnak, átadva a teret a „szászosabb” kőházaknak. Szerkezetileg, s részben alaprajzilag is eltéréseket mutat a kőépítészeti hagyományokon alapuló változat. Ritkábban itt is feltűnik az eresz beugrásszerű kialakítása, de 12 ld. Miklós Zoltán: Egyéni törekvés - közösségi érdek. A homoródszentpáli tájház létrehozásának előmunkálatai. Örökségünk. I. évf. 4. sz. 2007. pp. 26-27. 13 vö. Csíki Barna et al. Népi építészet a Homoródok mentén. Forrás: http://arch.eptort.bme.hu/29/29homorod.html 14 Vass Erika: Ház a Homoród mentéről a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban. In. Acra Siculica. Szerk. Barti L. et al. Sepsiszentgyörgy, 2007. p. 561. 4. kép. 1823-ban faragott homoródalmási székelykapu - Csíki Székely Múzeum (Csíkszereda). sokkal gyakoribb ennek kívülre kerülése. Az alápincézett típusoknál méretes kőtomácokat építettek, melyet ugyancsak eresznek, esetleg verandának neveznek. A tornác sosem fut végig a ház mentén - mint a faházak esetében - általában csak a lépcsőt és egy kisebb előteret magába foglaló építményről van szó (3. kép). Az alápincézés nélküli változat esetében az eresz helyében csak egy előtető jelenik meg, melyet közvetlenül a bejárat fölé emelnek.15 A tornác és a homlokzat díszítése az esztergályozott oszlop és a fűrészelt mellvéd. Továbbá a homlokzatdíszítés reprezentatív példája a vakolatdísz, melynek elterjedtét Malonyai Dezső is kihangsúlyozta: „a szász szomszédság révén jutottak magyarjaink ezekhez a romlott német renessance és torzítottan barokk ornamentekhez, de magukévá teszik, keverve jó magyaros elemekkeF ,16 A vakolatdíszeket nagyrészt mészhabarcsból készítették, s az ablakok mellett vagy ezek között, a ház oromzatán, valamint a kőoszlopos kapulábakon és gyalogkapuk feletti részen helyezték el. A 19. század közepéről megőrzött ilyen jellegű díszek mértani alakzatok, virág-, szár-, és levélmotívumok, melyeket évszámok és az építtető személyére vonatkozó szövegek egészítettek ki. A vakolatdíszek fokozatosan a mértani alakzatokra szorítkoztak, az utóbbi fél évszázadban épült oromzatokról pedig teljesen kiszorultak.17 Az utcaképet meghatározó tényezők közül a kapuk igen fontos szereppel bírnak. A szóban forgó vidék kapuállítás szempontjából egy interferenciás övezetnek számít. Egyaránt megtalálhatók itt a faragott székelykapuk és a sajátos kőoszlopos kapuk. Mindkét típus esetében inkább a nyílok díszesek, melyeken változatos, fűrésszel kialakított léc- és deszkamotívum-sorok jelennek meg. A fából készült kapuk felülete is csak részben díszített szegélydíszekkel, rozettákkal, sőt leggyakrabban sima kapulábakat állítottak. Díszített öreg kötött kapukat találunk Oklándon, Bágyban, Lövétén, sima zábéjú kapuk pedig 15 Csíki id.m. 16 Malonyai Dezső: A magyar nép művészete. II. Budapest, 1909. pp. 174. 17 ld. Kardalus János: Utcatér-díszítés a Homoródok mentén. Csíkszereda, 2001. 10
