Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 8-9. (Székelyudvarhely, 2009)
Miklós Zoltán: A Homoródok mente néprajzi értékei
1. kép. Hagyományos utcarészlet - Homoródkeményfalva. idézte elő. A fél évszázados technológiai űr miatt, a viszszaszolgáltatott telkeken nem érhettek el hatékony termelést. Hasonló körülmények közepette azonban a mezőgazdaság is kényszerpályának, s sokak számára egyedüli jövedelemforrásnak bizonyult. A falusi közösségek életszervezési stratégiáját számos külső hatás befolyásolta. A Homoródok mentével szomszédos Kőhalomszék szász falvainak szociális önszervezkedő példái követendő előképekként szolgáltak a székelyek által lakott települések számára. Nem csak az építészeti stílus tekintetében beszélhetünk bizonyítható szász hatásról, hanem a társadalmi élet intézményeinek szervezettsége is szász előzményekre utal. Áttekintve a Homoród menti ünnepi szokásrendet, olyan társadalmi intézményekre figyelhetünk fel, amelyek az erdélyi magyar néphagyományban szembetűnően ritkán fordultak elő, míg a szász falvak szokásrendjében szervesen beágyazódva voltak megtalálhatók. A szász-magyar kulturális kölcsönhatásokra összpontosítva Pozsony Ferenc egyik tanulmánya kitűnően példázza ezen folyamatot, valamint időbeli változásait." A Homoród vidéki magyar falvakban - akárcsak szász szomszédaiknál - a legényegyleteknek döntő szerepük volt a téli táncmulatságok megszervezésében. A karácsonyi ünnepkör némely eseménye is a kulturális interferenciával magyarázható, akárcsak a magyar nyelvterületen oly ritkán felbukkanó - de Homoródszentpéteren rendszeresen megrendezett - zártkörű asszonymulatságok. A húsvéthoz vagy pünkösdhöz kapcsolódó kakaslövés - Városfalván, Homoródszentpéteren, Homoródszentpálon és Recsenyéden - a közelmúltban vesztette el közösségi jellegét. Ez utóbbi szokáselem is a szomszédos etnikai csoport néphagyományainak markáns tartozéka. A szász-magyar folklórkapcsolatokat a térbeli közelség, és a hasonló - földművelésen alapuló - életmód segítette elő. A 20. század közepétől kezdődő erőszakos kitelepítés, majd önkéntes kitelepedés kö-Ld. Pozsony Ferenc: Homoród menti magyar népszokások. In. A Homoród tüzes partján. Dolgozatok a Székelyföld és Szászföld határvidékéről. Szerk. Cseke P. - Halász J. Csíkszereda, 2000. pp. 243-256. 2. kép. A kő- és faépítkezés (boronafal) ötvözése révén emelt lakóházak - Lövéte. vetkeztében a szász közösségek „elsorvadtak”, s egyben a kistérségre jellemző változatosságot eredményező kulturális kölcsönhatások is megszűntek. Élettér A Homoródok mentére tett látogatás során legszembetűnőbb sajátosságként az egységes építészeti stílus tűnik fel. A két Havasalajai település kivételével, ahol a székely építészeti hagyomány érvényesül, a Kis- és Nagy-Homoród folyók partja mentén fűzérszerüen megtelepedő falvakban erőteljes szász hatással ötvözött építkezési gyakorlat vált általánossá (1. kép). Nem annyira a lakótér alaprajzi változásában lelhető fel a másság, mint inkább az építőanyagok használatában, és a nyilvánosság irányában exponált térszervezésben. Az utcák előszeretettel követték a folyók és patakok mentét, s onnan terjeszkedtek fölfelé a környező domboldalakra. A terepviszonyokhoz alkalmazkodva, a kistérségben egyaránt megtaláljuk a párhuzamos utcaszerkezetet, az orsósfalu típusát, a halmazos szerkezetet, de még a sorfalu típus is fellelhető. Az 1968-tól városranggal felruházott Szentegyháza sem tükröz urbánus arculatot, megjelenésében tipikus falusi képet őriz. A nagyobb tömegű ingatlanok tekintetében Lövéte és Oklánd nevét kell kiemelnünk, mely települések épületei egy múlt századi mezővárosi arculatra emlékeztetnek. Vannak tehát jól észlelhető különbségek a településképek között, azonban summázható, hogy a Homoródok mentén általánosak a zárt frontok és aglomerált utcaképek, nem utolsó sorban, a folyó és patakok mentén kialakított utcák a dombokra kapaszkodó utcácskákkal váltakoznak. Az építkezésben alkalmazott alapanyagok közül előbb a fa, majd egyre inkább a kő töltött be jelentős szerepet. Napjainkban Szentegyháza, Kápolnásfalu és kisebb mértékben Lövéte lakóházai és gazdasági épületei őrzik hűen a boronafalas építkezés hagyományát (2. kép). A két folyó mentén az egyre délebbre telepedett falvak ingatlanjait tagadhatatlanul a szász hatás jegyében emelték. A jelenlegi kőépületek döntő többsége a 19. század 9
