Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 7. (Székelyudvarhely, 2008)
Bóna István: A restaurátor a homlokzaton. A műemlékek homlokzatainak restaurátori szemléletű helyreállítása
homlokzatát téglaporos mészvakolat borítja, melyet tiszta mésszel gletteltek. A stukkók mész és márványliszt keverékéből készültek. A színezés mésszel festett kőszín az alapsíkon, sárga meszelés a plasztikákon. Hat későbbi színezés volt rajta, köztük két olaj festésű réteg is. Az átfestések alatt az eredeti festés elég jó állapotban megmaradt. A helyreállítást öt restaurátor végezte 1986-ban.15 16 A későbbi rétegek mechanikus és vegyszeres eltávolítása után az eredeti festést Keim-Atzflüssigkeittel (fluorsav) kezelték, részben, hogy a felület porozitását nyitottabbá tegyék, részben, mert ennek az anyagnak csekély szilárdító hatása is van. A vakolathiányokat az eredetihez hasonlóra színezett mészvakolattal javították ki. A színezést sok, vékony rétegben felhordott mészfestékkel végezték. Az első réteg kevés finom kvarchomokot, lenolajat és kazeint tartalmazott. Hidrofóbizálást sem itt, sem a többi restaurált homlokzaton nem alkalmaztak. Ennek oka, hogy az eredetileg hidrofil rendszerek épületfizikai előnyeit meg kívánták tartani: többek között a gyors száradás képességét, a meszes rendszerek „öngyógyító tulajdonságát”, a felületig való sótranszport lehetőségét. A hidrofóbizálás a mi éghajlatunkon a nedvesség káros hatásai ellen nemigen véd, hisz a hőkondenzáció okozta nedvességet nem tudja kivédeni, a fal kiszáradását viszont erőteljesen akadályozza. Ezt az épületet, több hasonló szellemben helyreállított társával együtt több-kevesebb rendszerességgel felkeresvén megfigyelhetjük, mi történt velük a helyreállítás óta. Ennek elemzése önmagában megérne egy tanulmányt. A Singerstrasse 18. sz. épület homlokzatáról - húsz évvel a helyreállítás után - megállapíthatjuk, bár minden barokk épületünk homlokzata legalább ilyen állapotban lenne! Természetesen van rajta szennyeződés, az eső helyenként lemosta-elvékonyította a festés egy részét, lefolyásnyomok látszanak rajta, de azért még épnek mondható. Kisebb javítások és újrameszelés után megint „tökéletes” lenne. Az állapota azonban még nem igényel semmi különösebb beavatkozást, vélhetőleg ki fog bírni még egy-két évtizedet (9. kép). A földszinti üzlet portálját műanyagnak látszó festékkel kifestették. Nem mondhatjuk, hogy ettől barokkosabb lett. Érdekes példa még a Kohlmarkt 11. (Großes Michaelerhaus) 1724-ből (10. kép). Ama látható homlokzat a 18. század végéről való. A felületet eredetileg színes mészglett borította. Erre több átfestés került, köztük olaj technikájúak is. A második világháború után mészcement vakolattal átvakolták. Ez rosszul tapadt és erősen pusztult. A restaurálást 1993-ban végezték.16 Eltávolították a mész-cement vakolatot és az átfestéseket. Miután fertőtlenítették, az előbb említett híg fluorsavval kezelték a felületet. Ezután tisztították a vakolatot és leszedték a cementgúzt a terméskő felületekről. Meszes anyaggal kikittelték a pikkeléskor keletkezett lyukakat, a vakolatot enyhén hidraulikus mészvakolattal javították. A falsikot 15 I. Hammer, P. Berzobohaty, C. Podgorschek, C. Chizzola és P. Souchill. 16 C. Lisinger, R. Kerschbaumer, Dehm & Olbricht. mészkrémmel glettelték, melyet félszárazon bedörzsöltek. A kőelemeket sárgára meszelték. Az épület ma is szép, bár nem hasonlít egy marcipános süteményre, ami pedig ma alapvető elvárás egy „szép” régi homlokzattal szemben. A színezés enyhén megkopott már, de ez a fajta öregedés a régi épületet egy bizonyos ideig inkább szebbé teszi, ad neki egy kis patinát. Figyeljük meg: a modem építészet alkotásai, ugyanúgy, mint a modem festékek, nem tudnak szépen öregedni. Nem patinázódnak, hanem csúnya, elhanyagolt benyomást keltenek. Nem véletlen, hogy a kulturált világban a modem épületek homlokzatait folyton takarítják. Hogy ez milyen fontos (lenne), arról a Kálvin téren bárki meggyőződhet. A modern anyagok által felkeltett, fent bemutatott igényre jó példa Bécsben a Ballhausplatz 2. szám alatt található Bundeskanzleramt homlokzata (11. kép). Ez Lukas von Hildebrandt müve, melyet a második világháború pusztitása után 1948-ban részben rekonstruálni kellett. A homlokzatot 1975-ben mész-cement vakolattal átvakolták, és műanyag festékkel kifestették. A lecsökkenteti porozitás gyors romláshoz vezetett. Restaurálását 1995-96-ban végezték.17 Eltávolították a cementes vakolatot és a műanyag festéket. Megtisztították, konzerválták a feltárt felületet, majd helyreállították a mészglettet. A festés kevés lenolajat tartalmazó színezett mészfestékkel történt. Nem hidrofóbizáltak. Ma az épület földszinti része újra ki van festve. Láthatólag nem meszet használtak, ránézésre, tapintásra szilikát, vagy inkább szilikát-diszperziós festék lehet. A színes felületek rezzenéstelenül simák, hibátlanok. Olyanok, amilyet hagyományos technikával és anyagokkal képtelenség előállítani. Még Hildebrandt emberei sem tudtak volna! Az ipar által elkényeztetett, némileg Barbie-s ízlésű mai ember már nem tudja elfogadni azt, ami hajdan egy királynak is teljesen megfelelő volt: hogy a meszes festés egy kissé foltos, és idővel öregszik. Ezzel szemben a szilikát festéknek sajátos öntisztulása van, évtizedekig folyamatosan nanorészecskék válnak le róla, s velük együtt eltávoznak a szennyeződés szemcséi is. így hosszú ideig újszerű marad a homlokzat, majd hirtelen tönkremegy. Szép díszleteket készíthetünk vele és sugallhatjuk azt az illúziót, ami ma szintén kötelező, hogy öregedés pedig nincs. A modern anyagok sokkal jobbak, mint a régiek A fentiek után azt hihetnék, hogy ellenezzük a modem anyagok használatát, nem tartjuk jónak őket. Ez távolról sincs így. A szerző maga is csodálja a kortárs építészet nagyszerű teljesítményeit, olyan alkotásokat, melyek hagyományos módszerekkel nem is hozhatók létre. Ezek tökéletesen kielégítik a velük szemben támasztott gyakorlati és művészeti igényeket is. Ma más az elvárás az épületekkel szemben. A Colosseum nem azért használhatatlan ma, mert rosszul építették meg, hanem azért mert évezredekig szándékosan rongálták. A Népstadiont, ha 17 C. Gurtner, K. Kilian, E. Kerbs, V. Krehon. 23
