Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 5. (Székelyudvarhely, 2006)

Benedek Éva - Muckenhaupt Erzsébet: A mikházi ferences templomból előkerült könyvek állagmegóvása, helyreállítása

lennek (helyrehozhatatlannak) nyilvánítottak. A restaurált és restaurálatlan könyvanyag visszakerült a Csíki Székely Múzeumba, amely a csíksomlyói hagyaték jelenlegi gondos őrzője. 1999-ig Muckenhaupt Erzsébet a feltárt állomány feldolgozása során 84 ősnyomtatványt, tíz 16. és nyolc 17. századi nyomtatványt, valamint kilenc kéziratot (köztük Kájoni-kéziratokat) azonosított.6

A továbbiakban, a dolgozatban a nagyon tönkrement könyvek, azaz a „menthetetlenek” konzerválási és azonosítási problémáiról, valamint kutatási eredményeiről számolunk be.7 (1-2 kép).

E könyvek tisztítási, konzerválási műveleteiben kettős cél vezérelt.

Először is, a könyveken végzett többszöri ellenőrzés alkalmával úgy tapasztaltuk, hogy rajtuk, bennük továbbra is élő, aktív penész létezik, még a szakemberek által a tudományos módszerekkel igazolt fertőtlenítési eljárás után is.8 (3. kép). Tudjuk, hogy egyes penészfajok, mint pl. a Penicillium, amelynek nedvességigénye a legalacsonyabb, több évig élhet a könyveken. A másik fontos érvünk az információszerzés és gyarapítás volt a csíksomlyói ferences könyvtár ősnyomtatvány állományának monografikus kiadása céljából.

A könyvek állapotfelmérése

A több mint 40 év alatt a helyiségben nagy nedvességtartalom alakult ki, amely kedvező körülményeket teremtett a mikroorganizmusok - penészgombák, baktériumok - elszaporodásához. Az általában enyhén savas kémhatású papír és bőr inkább a penészgombák fejlődésének kedvez. Ezek a mikroorganizmusok a szerves anyagokat (papír, bőr, fa) enzimjeikkel vízoldhatóvá teszik és lebontják. Bizonyos mikroorganizmusok hidrogénperoxidot is állítanak elő, ami elősegíti a szerves anyagok oxidációs lebomlását.9 A lebomlott cellulóz, fehérje stb. biológiai, kémiai, fizikai változásokon megy át. Nedvesség és a jelenlévő kis mennyiségű savak hatására bekövetkezik a polimerek rostos szerkezetének duzzadása, a láncok felbomlása, a savas hidrolízis.10 *

Mindezek a változások a nem megfelelő környezet következtében, annak ellenére is megtörténtek, hogy az

6 Muckenhaupt 11-200.

7 E témakörben már többször tartottunk előadást különböző konferenciákon (Budapest, Kolozsvár, Székelyudvarhely, Szováta), valamint írott formában bizonyos részeket a Csíki Székely Múzeum évkönyvében megjelentettünk (Benedek Éva - Muckenhaupt Erzsébet; Az 1985. évi „menthetetlennek” nyilvánított csíksomlyói könyvlelet konzerválása és azonosítása. In: Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Csíkszereda, 2004. 161-186.)

8 0,85 atmoszféra nyomáson, formaldehiddel, 72 órán át. A fertőtlenítés előtt a következő penészfajokat állapították meg: Penicillium spp. Mucor spumorus, Beaveria sporum és alba, Torula anvoluta.

9 Orosz Katalin: A levéltári dokumentumok károsodása és a megelőzés lehetőségei. In: ISIS. Haáz Rezső Alapítvány, Székelyudvarhely, 2002. 66-73. (“Erdélyi Restaurátor Füzetek. 2. Szerk. Kovács Petronella).

10 Tímámé dr. Balázsy Ágnes: Műtárgyak szerves anyagainak felépítése

és lebomlása. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 1993. 84-103.

ősnyomtatványok lapjai, a korhoz hűen, jó minőségű merített papírból készültek, melynek rostanyaga rongy, azaz használt textil volt.

A tisztítási, konzerválási műveletek előtt a könyvek penészesek, piszkosak, hiányosak és mállottak voltak. Többnek a lapjai tömbbé tapadtak, mint a földből előkerült régészeti daraboké. Esetünkben az összetapadt, megkeményedett állapot a nedvesség utáni kiszáradásnak, a penésznek, a kiázott enyvező anyagnak, stb. volt az eredménye.

A bőr tömöttebb, vastagabb szerkezetű, mint a papír, de a nyirkos bőrön növekedő és szaporodó mikroorganizmusok anyagcsere-termékeikkel elszínezik a tárgy felületét, enzimjeik segítségével pedig lebontják a bőrt alkotó fehérjét, a kollagént." A bőr károsodása, ugyanúgy, mint a papíré, nagyban függ a földben, jelen esetben a falban eltöltött időtől és az itt kialakult környezeti hatásoktól. A bőr optimálisan 10-12% víztartalom mellett elegendően rugalmas. A porózus anyagú bőr a levegő nedvességtartalmával egyensúlyba igyekszik kerülni. A falban, a nedves, nyirkos környezetben a penészes bőr kollagén rostjai megduzzadtak, de az azóta eltelt idő alatt, elveszítették többletnedvességüket és a szerkezeti víz egy részét is. Mindezeket abból következtetjük, hogy a bőrkötések kemények, zsugorodottak, hiányosak, piszkosak. Erősebb, zártabb szerkezetének köszönhetően, szerencsére, a bőr nem sérült annyira, mint a papír. Mégis a szép gótikus vagy reneszánsz díszítésű, vaknyomásos vagy aranyozott bőrkötések mintái, vagy netán a rájuk nyomott évszámok alig látszanak.

Fatáblákat valószínűleg már a IV. században használtak a könyvtest védelmére. A könyvkötők az ősnyomtatványok bekötésére korábban fatáblának bükkfát, kevésbé tölgyfát használtak. A csíksomlyói könyvek táblái is, nagyobbrészt, bükkfából készültek. A biológiai károsodás, ha nem is oly nagymértékben, de a fatáblákat sem kerülte el.

A penészgombák életműködésükhöz a fából szerves anyagot és vizet használnak fel, elszíneződést okozva a fában levő lignin és a gombák anyagcseretermékei miatt. A mi könyveink fatábláinak rostjaiba visszafordíthatatlan lilás, barnás szín mosódott be. A legfontosabb alakváltozást kiváltó tényező természetesen a faanyag víztartalmának változása. Száraz állapotban a nedves levegőből vízgőzt vesz fel, nedves állapotban - száraz levegőn - nedvességet ad le. A sejtfalak a víz felvételekor megdagadnak, leadáskor zsugorodnak.12 A feltárt könyvlelet fatáblái a fent említett hőmérsékletváltozáson estek át, ezért deformálódtak, darabokra törtek, mechanikai szilárdságuk csökkent.

Szintén a könyvek tartozékai a fémveretek (csatok, kapcsok, csúszógombok, stb.). Ezek védő és díszítő célt szolgálnak a könyv életében. A fémtárgyak anyagának pusztulásához fizikai és kémiai folyamatok vezetnek. A fizikai változások során a tárgy deformálódik, a kémiai

11 Kissné Bendeíy Márta - Torma László - Bakayné Perjés Judit: Bőrtárgyak tisztítása. In: Műtárgyvédelem. Magyar Nemzeti Múzeum. Szerk. Török Klára. Budapest, 2002. 144.

12 Ádám Ágnes: Fa kötéstáblák. Károsodásuk, védelmük és restaurálásuk. Országos Széchényi Könyvtár. Budapest, 2002. 10.

94