Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 5. (Székelyudvarhely, 2006)
Kovács Petronella: Beszámoló a Magyar Képzőművészeti Egyetem fa-bútorrestaurátor hallgatóinak Erdélyben végzett munkáiról
Budapest-Nagyszeben, 2003 2001 -ben „Restoration of painted Transylvanian Saxon Furniture” címmel három hetes intenzív projekt szervezésére nyújtottunk be pályázatot az Erasmus felsőoktatási programhoz. A támogatást, melynek feltétele volt, hogy az Európai Unió két tagállamából részt vegyenek diákok a programban, elnyertük. A négy egyetem - MKE bútorrestaurátor szakirány, Universität für angewandte Wissenschaft und Kunst (Hildesheim) bútorrestaurátor szakirány, University of Art and Design (Oslo) és az Universitata Lucian Blaga (Nagyszeben) restaurátor szak- hallgatóit foglalkoztató három hetes projektre 2003. április és májusában került sor. A program Budapesten kezdődött felkészítő elméleti órákkal a következő témákban: 1. 16-17. századi erdélyi szász valamint osztrák és bajor festett bútorok összehasonlítása 2. Erdélyi bútorkészítő műhelyek, 3. Erdélyi szász bútorokon alkalmazott berakásos technikák és motívumok, 4. Festett bútorok rétegvizsgálata 5. Esettanulmányok festett szász bútorok restaurálásáról.47 A résztvevők tájékoztatást kaptak a magyarországi tárgyrestaurátorképzés rendszeréről és megtekintették a MNM Műtárgyvédelmi Módszertani és Képzési Osztályán az oktatóműhelyeket. Szakmai vezetéssel meglátogatták a Magyar Nemzeti Múzeum történeti, a Nagytétényi Kastélymúzeum és a Néprajzi Múzeum bútortörténeti kiállítását, valamint a Néprajzi Múzeum szász bútorokat is őrző raktárát, Törökbálinton. (21. ábra) A program három napos tanulmányúttal folytatódott- Kolozsvár, Torockó, Medgyes, Szászbogács, Berethalom, Segesvár Bögöz, Prázsmár, Hétfalu, Brassó, Törcsvár, Kére, Nagyszeben útvonalon - melynek célja a szász templomok és berendezéseik illetve az erdélyi bútorkészítő műhelyek munkáinak megismerése volt.48 Az erdélyi szászokról A németek betelepülése Erdélybe II. Géza uralkodásának idejére (1141-1162) nyúlik vissza, aki a Rajna és a Mosel vidékéről érkező csoportokat a Dél-erdélyi gyéren lakott királyi birtokokra (Kőnigsboden) valamint a Maros és Szamos mentére, Nyugat-Erdélybe telepítette le. A II. András alatt (1205-1235) érkezett német telepesek Eszak-Erdély, Beszterce, Naszód és Radna vidékét (Nösnerland) valamint a Barcaságot (Burzenland) népesítették be. 1224-ben II. Endre adománylevelében, az Andreanumban megerősítette a szászok kiváltságait és évi adó, valamint katonáskodás fejében teljes autonómiát biztosított számukra, amivel megteremtette rendi különállásuk és külön társadalmi fejlődésük alapjait. Mátyás 47 Az elméleti órákat Guttmann Márta (Astra Múzeum, Nagyszeben), Gerdi Maierbacher-Legl (HAWK, Hildesheim), Kiss Margit (Néprajzi Múzeum), Mihály Ferenc (Szováta), Morgós András (MNM, Restaurátor Főosztály) Török Klára (MNM, Műtárgyvédelmi Módszertani és Képzési Osztály), Vadászi Erzsébet (Iparművészeti Múzeum) tartották. 48 A tanulmányútra Mihály Ferenc szakmai vezetésével került sor 21. ábra. Csoportkép a Nagytétényi Kastélymúzeum előtt. király valamennyi szászra kiterjesztette az Andreanum kiváltságait és ezzel létrejött az erdélyi szászok közjogi-politikai egysége, melyet az Universitas Saxonum, a „szász egyetem” (1486) képviselt. Az 1490-es évek végén Erdély lakosságának 22%-át németek tették ki. A 16. században a szászok áttértek az evangélikus hitre és 1552-től fogva önálló országos egyházat alkottak, egyikét a négy elismert egyenjogú felekezetnek. A 16-18. században a háborúk és járványok következtében az erdélyi szászok lélekszáma fokozatosan - 1786- ra 11,6%-ra - csökkent. Annak ellenére, hogy VI. Károly császár, majd Mária Terézia uralkodása alatt újabb betelepülők érkeztek - az ún. bánáti és szatmári svábok (Ländrelek) - a háborúk során elnéptelenedett területekre. A erdélyi szászok kiváltságait először II. József törölte el, úgy hogy halála után azokat már nem lehetett teljesen viszaállítani, majd végleges eltörlésükre a szabadságharc után, 1850-ben került sor. 1876-ban a szászok területi különállása is megszűnt. A németek lélekszáma a történelmi Erdély területén az I. világháború után az összlakosság 10,5%-a, a II. világháború után 5,76%, 1997-ben 0,9% volt, azóta tovább csökkent.44 A szászok Erdélybe érkezése után nem sokkal településeik egy része városokká szerveződött. Szeben, Szászsebes, Szászváros, Brassó, Segesvár és Medgyes kereskedelmi és kézműves központokká váltak, kialakult a városi polgárság, megjelentek a céhek. A szászok közül a 13-14. században sokan nemesi rangot szereztek. Mára az egykor virágzó szász városokra és falvakra csak a műemlékek - templomaik, lakóházaik - ezek berendezései és a múzeumi gyűjtemények anyaga emlékeztet. Nagyszeben A Déli-Kárpátok északi előterében a Szebeni-medence közepén fekszik. A várost a 12. században II. Géza magyar király alapította és szászokat telepített ide. Az első 49 Kocsis Károly: Erdély etnikai térképe, MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest, 1997. 82
